A Labirintus-folyó

 Gábor regényének kivonata.

A Labirintus-folyó

(kalandregény)

írta:

Irene Schön és Gabriel T.Silvanus

A tartalomból:

Hétköznapi embernek még sohasem, a koronás fők közül is csak makedóniai Nagy Sándornak és Szép Fülöpnek, a francia Vaskirálynak volt eddig alkalma a golgoncok titkos történetébe bepillantani. A Labirintus – folyó most egy villanásnyi képet ad az  Olvasónak is az ősrégi társaság néhány ma is élő  tagjának életéről. A történet egyik szála egy gazdag és fiatal vak férfi, Joannesz Szamarakisz útját követi a közép-amerikai Kansas Citytől a kaliforniai tayote-indiánok rezervátumába. Joannesz az öreg tayote varázsló, Tollatlan Sas segítségével küzd látása visszaszerzéséért. Az események Los Angelesbe sodorják és itt találkozik a régi ismerőssel, Rosyval. A sugárzóan szép hollywoodi lány mellett megéli a szerelmet és a felemelkedést. Látása visszatér. A gyógyulás különös hatással van a görögre: elhagyja Rosyt és visszamegy a családjához. Sikeres ügyvéd válik belőle Kansasban. A tayote indián varázsló  intelmei azonban beigazolódnak. A világ újra elsötétül Joannesz körül. Elmegyógyintézetbe kerül és ismét küzdenie kell a szeme világáért. A férfikor delén egy új szerelem ( és a Golgoncok Titkos Testvérisége ) ráébreszti a belső látás örömteli perspektíváira is.

A történet rejtélyes alakja a legendás svéd utazó-antropológus, Knut  Janning. Ő az eszkimók, indiánok és óceániai őslakók között kutatja az emberiség kezdeteit. Szorgalmazza egy  telepatikus internet megteremtését már az 1950-es években. Nevéhez fűződik a XX. századi kannibalizmus hiteles felderítése. A könyv egyik fejezetében az ő kutatási jegyzőkönyvéből kölcsönözték a szerzők az Adongo szigeti kannibál szertartás hátborzongató leírását.
A hazai színtéren jelenik meg Pápai Zoltán, a talpig intellektuel államvédelmi alezredes és famulusa, a véreskezű Szabó őrmester. Méltó ellenfelük Berzeviczki Imre valamikori államjogász, a gyermekváros nevelőtanára és a fóti golgonc szentély tulajdonképpeni felfedezője. Ő találja meg a különös s falfestményt, az Utolsó Vacsorát, amelyről ugyanúgy hiányzik Júdás, mint a Janning által felfedezett távol-keleti hasonmásáról a Shrinar hegyen.
A történet szálai 1973 karácsonyán futnak össze a gödi remete, Lajos atya kezében. Ő a ciprusi Larnaka hegyen, egy ortodox kolostorban kapta a  küldetést még az ötvenes években, hogy Magyarországra jöjjön és keresse meg “Európa köldökét”.
A regény 1953 hideg nyarán kezdődik a kelet-szibériai Shrinar hegyen és 1973 karácsony éjszakáján a fóti sziklaszentélyben ér véget, amikor a mágikus erejű freskó előtt a testvériség élő tagjai felkészültek az ezredforduló előtti utolsó nagy nemzedék megpróbáltatásaira.
ã Elekes  G.

Reklámok
A Labirintus-folyó

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s