Gorkij, Sztálin és a francia parasztság sanyarú helyzete

Böngészés közben újra találkoztam a szocreállal: Az orosz parasztságból kiemelkedett Maxim Gorkij nyíltan kijelentette: “Parasztjaink brutális, silány lények, alig emberek. Gyűlölöm őket.” (Interjú Maxim Gorkijjal a Daily News 1921. december 3-i számában.)

És láss csodát: amikor Joszif Visszarionovics  1936-ban megtisztelte látogatásával a betegágyában fekvő Gorkijt, a diskurzus a nagy vezető és a nagy író között mi másról is folyhatott volna, mint a francia parasztság sanyarú helyzetéről és arról, miként lehetne rajtuk segíteni?

Két évvel korábban halt meg Gorkij fia, az ifjú Maxim Peskov, készülődvén egy újabb  sarkvidéki expedícióra. Élete delén, ereje teljében volt, a gyanú erőslett, hogy halála mögött a titkosszolgálat állt.   No meg az erős alkoholérzékenység, amit apjától örökölt.  Már egy pohár bor is megártott neki. Titkára 1934 telén kétszer is leitatta pezsgővel és a havas udvaron hagyta elfeküdni. A fiatal Maxim ezeket a „baleseteket” túlélte. A harmadik részegeskedése után azonban szövődményes tüdőgyulladást kapott, amit orvosa további pezsgővel és hashajtóval kezelt. Ebbe már belehalt,  figyelmeztetésül édesapjának, az írószövetség elnökeként működő Gorkijnak. Gorkij ezután lelkesen üdvözölte a látványperek beindulását és Kamenyev és Zinovjev kivégzését. Ám Sztálin nem tudott benne sem megbízni, túl régi káder volt ehhez. Látogatása után egy doboz bonbon került Gorkij éjjeliszekrényére, amiből gorkij és két ápolója is fogyasztott. Néhány óra múlva mindhárman halottak voltak.

Mondhatjuk, hogy a francia parasztok sorsa ezzel megpecsételődött. Nem maradt senki, aki Oroszországból segítő kezet nyújtott volna feléjük. Az orosz paraszt pedig maradt, ami volt és ahol volt: állati sorban a GULAG táboraiban vagy a kolhozokban. Az orosz „Pétergábor” Jezsov olyan eredményesen dolgozott, hogy az általa végzett  tisztogatások során ő maga is tarkón lövettetett.

Gorkij pedig bekerült a szocialista-realista szentek sorába. A mi általános iskoláinkban semmit sem tudtunk a magyar Boldogasszonyról, a Szűzanyáról. De még az ómagyar Mária-siralomról sem.  Viszont szinte szó szerint   mindent Gorkij Anya című könyvéről.

Pelageja Vlaszova kimagaslott a szocreál regényalakok közül és bizony maga a regény is roppant erejű írás volt. A maga nemében, ahogyan mondani szokás. Talán ezért tisztelte meg  íróját Sztálin az ágyban, párnák között meghalás lehetőségével.

Most évtizedek után újra beleolvastam a regénybe. Nevéhez híven Gorkij a gyűlölet és a keserűség sűritményét adja az olvasó elé. Csak az első három fejezetet kellett elolvasnom és elfogott a keserű önutálat. Ha a Sátán szolgálatába ilyen remekírók szegődtek, mint Gorkij, akkor Jézus Krisztus segítsége nélkül semmi esélyünk nincs.

Nem javaslom  Gorkij olvasását, de ha mégis rászánod magad, minden fejezet után olvass el egy versnyi János evangéliumot. Mintegy  ellenméregként.

Ugyanez az  eljárás Tolsztojnál éppenséggel szinergikus, az írások mondanivalóinak egymást erősítésével hat az olvasóra.

Advertisements
Gorkij, Sztálin és a francia parasztság sanyarú helyzete

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s