Umbrann professzor avagy Jövendölés a tegnapról

Jövendölés a tegnapról

 prof. Umbrann  víziója

(Irene Schön és Gabriel T. Silvanus sorozatából)

Amerika a XIX. századforduló lázában égett. Felszökött a jóslatok árfolyama. Aki számított valakinek, közzétette  jövendölését az elkövetkező  XX. századról. A “Californian Morning Herald” című los angelesi újság elküldte riportereit, hogy az Óhaza neves   személyiségeit is kérdezzék meg: Mit várnak ők a XX. századtól? 

1899  novembere volt. Ekkor érkezett Berlinbe Denis Talbot, a Herald  munkatársa. A riporter,  (nemrég még harmadéves medikus) az orvostudomány szerelmesének vallotta magát. Első útja prof. Umbrannhoz, Berlin vezető belgyógyászához, a császár orvosához vezetett. Két  napjába került, mire bejutott az arisztokraták és gazdag polgárok orvosához. A  méltatlan megvárakoztatás sokáig sajgó  tüskét hagyott benne.

– A professzor úgy festett, mint egy falusi vigéc – írta le később emlékirataiban.

Első látásra a macskámat sem bíztam volna rá , nemhogy orvosomnak válasszam. Rendelője berendezése mindössze egy kanapéból, két székből és  egy fekete   asztalból állt. Öltözéke pedig olyan szegényesnek tűnt, amilyet mifelénk egy városházi hivatalsegéd sem venne fel sopánkodás nélkül! A doktor személye azonban lenyűgöző! Hollófekete  hajával, római arcélével, szúrós szemével és szálfatermetével igazán felejthetetlen jelenség volt –  emlékezett Talbot.

A berlini beszélgetés  alapján készült interjú a „Herald” olvasóinak teljes megelégedésére szolgált. Az idős tudós jövendölései szenzációsnak igérkeztek, Umbrann professzor véleményét összefoglalva Talbot a következő vésztjósló címet adta az 1899. decemberében megjelent  interjúnak:

A XX. század a  betegségek  kora lesz!

Ezt a  jövendölést dr. Umbrann a következő gondolatokkal támasztotta alá:

UMBRANN: Az orvoslás nem az elhivatott és kiválasztott kevesek feladata lesz, hanem  az a szimpla mesterség, amit bárki el tud majd sajátítani.  Rengeteg orvos lesz, a mainál százszor, ezerszer több. Az orvosművészetben a hangsúly   emiatt végképp átkerül a kereskedelmi szempontokra. Merthogy sok orvosnak még több betegre van szüksége ahhoz hogy megéljen. És betegek nélkül nincs orvostudomány. Nem adok száz évet és a betegségeket maguk az orvosok fogják kitalálni és elterjeszteni. Ehhez persze olyan kórokózókat kell  megalkotniuk, amiktől a betegek nem néhány hétre vagy hónapra, de egész életükre orvosi kezelésre szoruló páciensekké válnak.

TALBOT: De hiszen ez bűn!

UMBRANN: Az, de nem fogják annak tartani. Ez   számukra csak a kép fonákja lesz. Maguk amerikaiak racionális emberek. Számolja ki , mennyi pénzt lehet majd  beszedni egy betegtől, aki ötven évig jár kezelésre az  orvosaihoz.  Rengeteg pénz  Ez! Ha közben meghal a paciens, az lesz az igazi bűn, mert az  orvos  álla felkopik.  Ha meggyógyul a beteg, ugyanez a helyzet. Mi hát a teendő? Könnyű kitalálni: meg kell hosszabbítani a páciens életét az aggkor legvégső határáig és nem engedni, hogy közben meggyógyuljon!

TALBOT: Borús kilátások.

UMBRANN: A leendő páciensek számára feltétlenül. Egyelőre nincsenek sokan. Emlékeztetem, hogy ma az orvosok még mindig csak a felső társadalmi osztályok számára elérhetők. Ezt mai eszünkkel áldatlan állapotnak tartjuk, szeretnénk ha idővel mindenki részesülhetne az orvostudomány áldásaiban.

TALBOT:  És ez bekövetkezik hamarosan.

UMBRANN: Igen. És ahogyan katonákkal lehetséges békéhez hasonló tűzszünetet fenntartani, ugyanígy orvosokkal is lehet küzdeni a betegségek ellen – egy ideig. De ahogyan a katonának lételeme a háború, úgy az  orvosé is a betegség. Egyik sem fog önmaga felszámolásáért küzdeni.  Ennek következtében egy köztes állapot fog létrejönni, ami sem béke, sem háború,  egy sanyarú létszint lesz ez a halál és az egészség között. Hadd hozzak egy másik példát,  az talán szemléletesebb. Íme!A jövő egyik kulcsa ebben a fiolában van!  (Sárga porral töltött üvegcsét mutat fel.)   Ez az anyag a következő századok elixirje.

TALBOT: Már megint egy találmány a láthatáron?

UMBRANN: Mondhatjuk. Ez a sárga por hashajtó. Ez most az egyik legkelendőbb mérgünk itt Berlinben. Garantáltan ártalmas,idővel mindenkit beteggé tesz.Szerencsére, ma még csak a tehetős polgárság és az arisztokrácia szedi, hogy folyamatos bélműködését fenntarthassa. hogy a sokfogásos ebédeknek és vacsoráknak helyet csináljon vele. Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy a berlini felső tízezer székrekedésben szenved. Meg vastagbélgyulladásban, bélrenyheségben, gyomorhurutban. Hadd ne soroljam a többit. A gazdag polgárnak és az arisztokratának  rossz az emésztése. A gazdag ember ma már nem akkor eszik, amikor éhes. Vágyja az evés örömeit, ezt nevezik étvágynak.S az étvágy felkeltése a jóllakott emberben körülményes praktikákat igényel. Ezeknek a raffinériáknak, mesterkedéseknek lesz fantasztikus évszázada a XX. század. Lehet, hogy a kiharcolt társadalmi jólét miatt megszűnik a tuberkulózis, de az emésztési zavarok népbetesgséggé válnak. Ez  hatalmas gazdagság forrása lesz az orvosok és gyógyszerészek számára.

TALBOT: Megtenné, hogy újabb példát  mond?

UMBRANN: Mit reggelizett ma fiatalember?

TALBOT: Tejeskávét, zsömlét két darabot, vajat, ementáli sajtot és egy kis eperdzsemet.

UMBRANN: Az igazán  remek, hófehér belsejű császárzsömle! Én is szeretem. De a fehérliszt a belekben csirizzé válik. A csiriz pedig a bél falára ragad és ott marad gyakran igen hosszú ideig. Ez a pangó ragasztóanyag aztán a bélben marasztal egyéb mérgező  ágenseket is, nehezíti a bélmozgást. Beáll a székrekedés!A salakban felhalmozott méreganyag visszaszívódik a bélfalakon keresztül a medencébe. Ez okozhatja például a női bajokat. És most csak a fehér lisztről beszéltünk. Az én előkelő pácienseim is fehér kenyeret esznek és megbetegszenek. Gondolja el,ezeket a magasan képzett, igen művelt embereket lehetetlen voltam rávenni a helyes táplálkozásra, hogy például fehér kenyér helyett  barnát egyenek. Inkább nyúlnak a hashajtóhoz és én persze felírom nekik, mert azt gondolják, hogy ezért tartják az orvosukat.  Mit várhatunk a jövő század tömegeitől?

TALBOT:  Várom, hogy  elmondja, Herr Professzor.

UMBRANN: Ami fent divat, az lesz odalenn is. Érti a mechanizmust? Ma még csak napi néhány ezer tablettát gyárt az a pár  piciny vegyészeti laboratórium, amelyek erre szakosodtak.De gyógyszerészeink már készítik a többi hasonló szereket is: a nyugtató hatású anyagokat és az izgató vegyületeket.Erre az üzletre 2000-ben alighanem gyáróriások és kereskedőházak fognak alapulni. Most képtelenségnek hangzik, de bizony, ha a szociális álmok a tömegek felemelkedéséről megvalósulnak sok-sok millióan fogják ezeket az anyagokat vásárolni és fogyasztani. Nem csak a felső tízezer, de  a  kanadai favágó és a német vasúti hordár is!

TALBOT: Jómagam arra  gondoltam, hogy a jövő század a nagy járványok és a rajtuk diadalmaskodó ember százada lesz.

UMBRANN: Nem, nem. Ha lesznek is járványok, azokat hamar megfékezik. És egy bizonyos szinten tartják. Mert sok orvos lesz, ezek eltartásáról pedig még több beteg  fog gondoskodni. El tudom képzelni azt is , hogy az orvosok tovább specializálódnak. Ad absurdum: lesz jobbszemész és balszemész és külön-külön írják fel majd önnek a szemüvegéhez a  lencséket. Lesznek , akiknek betegségeit négy-öt, esetleg ennél is több orvos fogja majd kezelni. Ezek a beteg emberek lesznek a társadalmi termelés motorjai!. Aki nem fogyaszt valami gyógyszert és nem részesül valamilyen gyógyeljárásban, ritka lesz, mint a fehér holló. Nem lesznek egészséges emberek. Minden alattvaló orvosi  ellenőrzés alatt fog állani. Kezelni, úgymond gyógyítani fognak mindenkit, ha belepusztul is. Ürügyet mindig lehet találni rá. A kezelés aztán valóságos megbetegedést idéz elő. Ez megsokszorozhatja az orvos erőfeszítéseit a beteg életben tartására illetve fizetőképességének fenntartására. S elképzelhetőnek tartom, hogy a század végére az emberiség az orvosok uralma alatt fog állni.  Ráadásul ennek a rémuralomnak az emberek majd önként alávetik magukat, hiszen ki merné megkockáztatni, hogy a tanult, tudós embernek ellentmondjon amikor az kijelenti neki: Tedd amit mondok, és én az életedet, egészségedet megmentem? Az emberek pedig imádni fogják ezt a rabszolgaságot…

TALBOT: Nincs menekvés?

UMBRANN: Nincs. Ugyanis nem az orvosokban van a hiba. Mint ahogyan a háborút sem a katonák okozzák. Ők csak végrehajtók. A társadalom nem ismeri fel, hogy a saját csapdájába esett, amikor a jólétre törekszik. Amikor pedig majd felismerik a bajt, addigra már az egész gazdaság léte függ majd ettől a betegségipartól és kórkereskedelemtől. Hatalmas pénzek forognak majd kockán. Az emberek milliókat  fizetnek azért, hogy meggyógyuljanak valamilyen betegségből, de a pénzükért csak a betegségeiket cserélgethetik, az egészséget nem kapják meg sohasem.  Később jöhet egy fordulat. Valami oknál fogva hol itt, hol ott egy-egy csoport, egy-egy terület kibúvik az orvosi ellátás alól. Vagy azért mert nem tud fizetni, vagy azért mert ráébred az igazságra. Ekkor észlelni fogják, hogy mihelyt megszabadultak a gyógyító apparátustól, az egészségük gyorsan helyreáll. Hiszen ezek a csoportok szegény emberekből állanak majd, akik  valamilyen okból kimaradtak a jóléti fogyasztásból is.  Nem lesz sem   orvosuk, sem fehér kenyerük. Nagy lesz az örömük, amint észlelik magukon a gyógyulás jeleit.  Később ez szélesebb körökben tudatosulni fog, és a betegségkereskedelem egy csapásra hamvába hullik majd.

TALBOT: Ez mikorra várható?

UMBRANN: Ezt majd megkérdezi száz év múlva az ön unokája az én unokámtól. Annyira messze nem látok ugyanis.

Reklámok
Umbrann professzor avagy Jövendölés a tegnapról

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s