Több fényt III. – Tisztelet Vitéz Jány Gusztávnak

Mi volt a bűne? Vagy Wiesel módján finomítva a kérdést: kiknek tartozott az életével  ? Máig megválaszolatlan ez a kérdés. És egyáltalán, ki voltő? Miféle ember, miféle katona, miféle magyar? A hetvenes években hallottam róla először Székesfehérváron. Az egykori II. hadtest parancsnoksági épületében, az akkori megyei pártbizottságon volt a Hirlap szerkesztősége, ahol gyakornokoskodtam.   Az egyik estén  idősebb kollegám beavatott egy  titokba: a szoba, ahol  a Malom utcai bögrecsárdából hozatott bort iszogatjuk éppen, magának Jánynak a szobája volt.  De hát ki volt ez a Jány?  Kolllégám röviden, majdhogynem kurtán tájékoztatott. Ő volt a Don-kanyarban elpusztult második hadsereg parancsnoka, és rovatunk  helyisége volt egykor az irodája, ahol gyakran töltötte az éjszakát ha Fehérváron akadt elintéznivalója. Az volt a különös rigolyája, hogy amikor az őrség fel s alá járkált az épület előtt, hallani akarta a bakancsok dobogását. Ezért aztán hosszú pallókat fektettek az épület köré, azokon  dobogtak  az őrség katonái  estétől hajnalig. Jót vidultunk az anekdotán. Gyakornokságom idején jelent meg a híres könyv is,  a Rekviem egy hadseregért Nemeskürty Istvánnak hála. Amit abból megtudtunk, attól már inkább sírni volt kedvünk. De a rekviem abban a könyvben nem a később háborús bűnösként kivégzett parancsnokért, hanem az elpusztult legénységért szólhatott csak. A vezér személye akkor még tabutéma maradt.

2.

Vitéz Jány Gusztáv vezérezredes nevét  az elvesztett II. világháború  legelső elbukott magyar hadjáratának vezéreként írták be a háború utáni magyar történelemkönyvekbe. Gyengejellemű, gyáva bábként lefestve és még a többi magyar királyi honvédtisztnél is megvetendőbbnek beállítva. De hát mit várhatunk egy ludovikástól, pláne a Ludovika Akadémia egykori parancsnokától? Minimum a II. magyar hadsereg elpusztítását a messzi Oroszországban a végtelen hómezőkön és ráadásként még annyi aljas és mocskos , hidegvérrel megparancsolt és elkövetett gyilkosságot, háborús bűntettet, ami csak kifér a nagy rotációs nyomdagépek száján.

Mert hát Jány is bizonyíték rá, hogy történelműnk, ha van nekünk ilyesmink egyáltalán, Vereségek története. Augsburg, Muhi, Mohács,Szigetvár, Nagymajtény, Világos.

Kiemelkedő személyiségeink pediglen tébolyultak, gazemberek, szadista gyilkosok és  silányjellemű, megvesztegethető pernahajderek gyülevész hada. Mint a hülye csuhás Tomory,mint a kapzsi és pazarló „kirohanós” Zrínyi, mint a zavaros életű szélhámos Balassi, mint  a döblingi tébolydalakó széchenyi, mint az árvák pénzét elsikkasztó Kossuth  és mint a Budapestet védő vitéz Hindy Iván, aki vérszomjában kivégeztetett két haladó szellemű szovjet kémet  a pergőtűz alatt álló Várban. A sorsukat megérdemelt spionoknak ma könnyfakasztó szövegű márvány emléktáblája van a Várpalota oldalában, Hindyt pedig a kémek halálát megtorlandó felakasztották és sírja még ma is jeltelen. De hát a végső kitörést megkísérlő negyvenezer halálraszánt védőnek sem  jutott sem tábla sem emlékhely. Jeltelen gödrökben kaparták el őket is a budai hegyekben vagy a pesti dögtemetőben.

Na és persze ott van a mákvirág Jány. Pfuj! – teszi hozzá gondolatban minden sikeres és akadémiai státuszra ácsingózó hivatalos történész. Akik amúgy televíziós kerekasztalok körül magyarázzák az utóbbi években, mily fontos és elengedhetetlen katonai jelenlétünk Irakban, Afganisztánban vagy éppenséggel Kelet-buzerániában. Ők magyarázták el azt is, mily emberiség elleni bűnös kaland  volt a II. magyar hadsereggel 1942-ben a Donig elmenni. És ugyanezen farizeus írástudók  neheztelnek II. Andrásra a halicsi  hadjáratokért és méginkább a Szentföldre indított 1217. évi keresztes expedíció miatt. Az egyetlenért a hat szentföldi hadjárat közül, amiből az odament had épségben és győzelmekkel  tért haza vezérével az élen. II. Endre és hadserege épségben jött haza, mégpedig szárazföldi úton, lóháton.  Onnan, ahol  Rőtszakáll életét vesztette, ahol Szent Lajos szerecseny fogságba esett és ahonnan Oroszlánszívű  Richárd is  csak puszta  oroszlánszívét tudta hazavinni és azt is csak Magyarországon keresztül.

3.

Egyszer már nekiláthatnánk annak, hogy saját történelmünket mi magunk írjuk meg és ne engedjük  ellenségeinket, hogy nyakig borítsanak bennünket a  saját szennyesükkel. Már ott tartunk, hogy történelmi arcképcsarnokunkban is műhelyt nyitottak és Lombroso fiziognómiai útmutatásai alapján  jelenítik meg XX. Századi nevezetes személyiségeink arcképeit. Az eredeti fényképeket módosítják, korábban nyomdai retusőrök, újabban pedig számítógépes fotoshop-szakemberek szabják át utálatossá, ellenszenvessé, alamuszivá,  bambává vagy bestiálissá  az arcokat. Nemzeti elkötelezettségű Politikusaink, katonáink, tudósaink és irodalmáraink ábrázatát hökkenten bámuljuk  ilyen mesterkedések után. Néhány hete a Frankfurter Algemeine Zeitung tette ezt meg gátlástalanul Orbán Viktor fotójával, követve a Népszabadság és a Népszava évtizedes gyakorlatát.  De teszik ezt nálunk tankönyvkiadók, folyóiiratszerkesztők és liberális történelemtudományi ismeretterjesztők  képben és szövegben egyaránt. Amely módosítások után diák a talpán, ha ilyen pofák láttán komolyan érdeklődik a század nemzeti irodalma, a magyarság hadtörténete, politikai személyiségeinek élete vagy tudománya iránt.  E praktikákkal ellenérzést, utálatot  ébresztenek a magyarban saját történelme iránt.  Vagy vallása ellen hangolják: ennek az internacionális  manipulációnak lett eszköze maga Jézus Krisztus is, akinek egy ókori koponyaleletből tudományos gondossággal rekonstruált arcképe „közkézen” forog  az interneten. Aki ránéz, azonnal látja, hogy ez a Jézus  alacsonyhomlokú, sunyi tekintetű kisstílű külvárosi strici volt Jeruzsálemben, legalábbis a képet készítők és forgalmazók  sugallata szerint.

4.

Ami  Jány élete történetéből a legmegragadóbb és legtorokszorítóbb, az miként Kovarcznál és Kolbenél: az önként, minden kényszer  nélkül vállalt halál. Őt már kint, a városszéli Gyűjtőfogház  udvarán végezték ki 1947. november 26-án. A kivégzésről készült fényképen ott látható az akasztófa retusálatlanul,mintegy figyelmeztetésként, de  ővele  sortűz végzett  úgymond kegyelemből. Talán ezzel akarták méltányolni, hogy önként , beosztott tisztjei perbe fogásának hírére tért haza, hogy vállalja a felelősséget a doni hadsereg pusztulásáért.

„míg tisztjeimet  miattam kivégzik, nem maradhatok tétlenül, védelmükre hazamegyek vállalva a felelősséget azért, ami történt.”   Bátor tett volt tőle, de ezzel sem tudta megmenteni beosztottjai életét. Lelkiismeretével azonban el tudott számolni.   Bátorsága és nyugalma az utolsó pillanatokig elkísérte. Mikor családtagjai bementek hozzá elbúcsúzni, unokahúgának férje, Balikó Zoltán evangélikus tábori lelkész megkérdezte tőle, hogyan tud ilyen erős lenni?  Ezt válaszolta: „Nem én vagyok erős, hanem aki mögöttem áll, Krisztus.”

Ezt a csendes kijelentését sikította világgá 1993-as legfelsőbb bírósági rehabilitációja  miatt felháborodott kritikusa, egyik picinyke szellemi nagyságunk, mint vitéz Jány Gusztáv  mérhetetlen képmutatásának és aljasságának bizonyítékát.  Csatolta tiltakozásához Jány nevezetes hadparancsát is, amivel Jány a doni orosz áttörést követő katasztrófát igyekezett mérsékelni és keretek közé szorítani 1943 januárjában. Amely hadparancs igen kemény szavakkal kezdődik ugyan: „a II. magyar hadsereg elveszítette a becsületét!..”De azután olyan pontos és szakszerű utasításokkal látta el a hadsereg tisztjeit és legénységét, amivel  a hitét vesztett, a túlerőtől megriadt csapatok néhány nap alatt rendeződtek és a fejvesztett menekülés rendezett visszavonulássá csillapult. Amivel a roppant veszteségeket jelentősen sikerült is csökkentenie. A parancs teljes szövegét azonban mindmáig talán el sem olvasták egykori vádlói és mai kritikusai.  Amely parancs nyomán

annak idején a népbírósági tárgyaláson Illés Béla „Békében Alkalmatlan, Háborúban Szakszolgálatra”, de arra is csak korlátozottan  alkallmas szovjet  irodalmi ezredes és mások kitalált és képtelen hazugságokkal vádolták. Egyebek között gyávasággal és  szolgalelkűséggel, mert hadseregét a   nagy erőkkel támadó orosz ékek elől nem vonta vissza azonnal, mi több, kitartást és az utolsó töltényig tartó harcot parancsolt    nekik. Megvádolták, hogy  német érdekeket szolgálva feláldozta a doni magyar hadsereg színe javát. Hogy noha tudta, mennyire silány a felszerelés, mennyire kevés az ember és milyen hosszú a védendő frontszakasz, mégsem mondott nemet a hadsereg elé kitűzött feladatra. Ellenkezőleg.: megkísérelte teljesíteni a magyar hadvezetés által a német B. hadseregcsoport kötelékébe beillesztett II. magyar hadseregre kirótt feladatokat. A Don 230 kilométeres szakaszának őrzését kapta feladatul a sereg, a magyaroktól délre  eső folyamszakaszt a 8. olasz hadsereg védte. (Hozzánk hasonló sikerrel.)A tőlünk balra eső felsőbb folyamszakaszon pedig német csapatok helyezkedtek el.  A jobbparton orosz hídfőállások ékelődtek be a magyar  védelmi vonalba, ezek felszámolására többször is kisérletet tettek, különösen az urivi hídfő  megszüntetése lett volna kívánatos. De komoly sikert ebben nem tudtak elérni. Az 1942. augusztusi hídfőharcokban  Jány az első vonalból irányította a küzdelmet, ő maga is megsebesült.  Felhasználhatta volna ezt a sebesülést és átadhatta volna a hadsereg parancsnokságát másnak, hiszen ekkor már  59. életévében járt, de ez valószínüleg eszébe sem jutott. Világéletében csapattiszt volt nem kívánkozott sosem a vezérkarhoz vagy a minisztériumba. Falusi gazdálkodóból lett szatócs  fiaként született 1883-ban Rajkán. Hautzinger Gusztávként érettségizett le Pesten és e néven avatták tisztté a Ludovika Akadémián.  Lugoson kezdte szolgálatát a Monarchia hadseregében, román többségű területen. Itt tanult meg románul, de  kiválóan beszélt németül és franciául is, az első világháborúban többször teljesített összekötő és megfigyelő tiszti megbízatást a német császári hadseregnél a nyugati fronton is. Az összeomlás után a székely hadosztályban harcolt a románok ellen, fogságba került és 600 tiszttársával  a szamosújvári fegyházban volt kénytelen megvárni a szabadulást. Utána azonnal átvette az új nemzeti hadsereg. Horthy kormányzó 1924-ben avatta vitézzé, ez alkalomból magyarosított, felvette édesanyja lánykori nevét és lett a neve vitéz Jány Gusztáv. Katonai pályája a továbbiakban töretlen volt, a tábornoki rangot a harmincas években már mint a Ludovika Akadémia parancsnoka kapta meg.  Az altábornagyi rang után Elnyerte a vezérezredességet is és  a hadseregparancsnoki beosztást. Amikor a hadserege maradékával hazatért 1943 nyarán, hatvanadik életévét betöltve és a korhatárt elérve nyugdíjbament. Visszavonultan élt, politikai szerepet nem vállalt és idejét amúgy is lekötötte súlyosan beteg felesége ápolása. Amikor 1944-ben a front megközelítette a fővárost, feleségével nyugatra távozott.  Dél-Bajorországban, Eichendorf falucskában telepedtek meg. Az amerikai megszálló hatóságok vizsgálati fogságba vetették, de a kihallgatássorozat után szabadon engedték és nem toloncolták haza Péter Gáborék legnagyobb sajnálatára. Helyette felkínálták neki a spanyol vagy portugál emigrációt, de Jányt  felesége Eichendorfban bekövetkezett halála után már csak egykori katonái sorsa foglalkoztatta . 1946. végén felült  egy hadifogoly magyar katonákat hazaszállító szerelvényre.  Egyszerű honvédként a közkatonák közé, mivel tudta, hogy vezérezredesi rangjától otthon  már 1945-ben megfosztották. Várakozása beigazolódott, itthon hamarosan a népbíróság elé állították. Fogsága és pere hosszan elhúzódott, végül  halálra itélték.

Nem kért kegyelmet.  „Ha kegyelmet kérnék, elismerném bűnösségemet” – felelt a bíróság elnökének kérdésére. Ügyvédje mégis szerkesztett egy folyamodványt, de nem ért el vele eredményt. a népbíróságok országos tanácsa is kegyelemre javasolta.  A református lelkészből magas posztra emelt Tildy Zoltán köztársasági elnök azonban nem kegyelmezett és jóváhagyta a halálos itéletet. Családja 1972-ben titokban kihantolta a felirat nélküli fakereszt alatt nyugvó Jány maradványait és Farkasréten temették el felirat nélküli sírhelyre. Sírkövére a felirat csak 1993-as rehabilitációja után kerülhetett a kőre. Katonai rangját azonban mindmáig nem kapta vissza.

5.

Akárcsak Wass Albertnek, neki is felrótták, hogy a második világháborúban  a német szövetségestől megkapta az elsőosztályú vaskeresztet, majd a lovagkeresztet is. Amelyhez hasonló   kitüntetést minden további fenntartás nélkül megbocsátottak Király Bélának. Király bélát életben hagyták, mintha csak sejtették volna előre, mi kárt fog okozni hazájának 1956-ban. S mindazokat kivégezték, akikről viszont feltételezték, hogy Magyarország feltámadásában pozitív szerepet  tölthetnének be.

Egy egész Katyn méretű  és indíttatású tömeggyilkosság történt 1945 és 1953 között az orosz NKVD, a magyar Katonapolitikai Osztály, az Államvédelem és abudapesti és vidéki népbíróságok közreműködésével. Az 1956-os forradalom katonai vezetésére már csak olyan bohócok maradtak,mint  Király Béla vagy Maléter Pál. A harcot valóban vezetni képes katonai vezetők addigra már tömegsírokban porladtak vagy nyomorékká kínozva hevertek a börtönök  mélyén és  megkóstolhatták a „felszabadítók” börtönszakembere, Galasin Rudolf ázsiából hozott kínzási művészetét. S nemcsak a katonákat, de minden értékes koponyát, minden egyenes gerincet betörni és megtörni volt a cél. Amikor 1944 karácsonyán a gyömrői plébánost saját templomában feszítették keresztre és ráadásként még 23 falusi értelmiségit, jegyzőt, orvost, állatorvost, tanítót  a községből és a környékből  kivittek a kiserdőbe, a patakpartra tarkónlőni őket. Miután megásatták velük a sírokat és levétették velük még hordható ruháikat, ez ugyanaz volt kicsiben, mint a népbíróságok és az Andrássy út 60. nagyban. Ami akkoriban történt, azt most a Közel-Keleten úgy nevezik, hogy „célzott likvidálás”. Érthetőbben kifejezve: ha uralkodni akarsz felettük, pusztítsd el a legkiválóbbjaikat – tanácsolták régebbi idők bölcsei.

És Magyarország ezt a veszteséget mindmáig nem heverte ki.

Nem utolsó sorban azért nem, mert ha termettek is kiválói, azokat a legritkább esetben ismerte fel. De ha mégis felismerte,  már legtöbbször elkésett vele.

Reklámok
Több fényt III. – Tisztelet Vitéz Jány Gusztávnak

Több fényt III. – Tisztelet Vitéz Jány Gusztávnak” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Gábor szerint:

    Király Béla mint bohóc? Ezt ki tudnád fejteni nekem kicsit bővebben, akár emailben? Ettől függetlenül remek írás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s