Kodály és Balassi

Sok mindent nem tudunk nagyjainkról

a kádári konszolidáció diadalmas naggyűlést tartott 1957-ben, Csepelen. Ott volt mindenki, aki akkoriban számított Magyarországon: Kádár,  Apró és Marosán és  münnich, valamint a szovjet elvtársak és ráadásként vagy hetvenezer csepeli melós. Valami elképesztő pofátlansággal odahívták   Kodály Zoltánt mintegy jelezve, hogy hát voltaképpen szóhoz engedik ők a magyarokat is. Sanda mosollyal nézték, miként szerepel  majd a munkások előtt a zeneszerző?

Kodály pedig, amikor rákerült a sor, szépen felballagott az emelvényre. Elővett egy kis könyvecskét, kinyitotta és hangosan, érthetően, messzehangzón felolvasta  Pál apostol szeretethimnuszát a korinthusbeliekhez írott  leveléből. A döbbent pufajkások meg Kádárral, Apróval és Münnich-hel egyetemben feszengve álltak.

Hát ezt sem tudtam Kodályról. És mi mindent nem tudunk nagyjainkról, amit tudnunk kellene, hogy illően tisztelhessük őket?

Tudtad-e, hogy  a török szultán Balassi Bálint kiadatását követelte az osztrákoktól? Én bizony nem. Nem is sejtettem, hogy Balassi politikai tényező lett volna abban az időben.

hivatalos akadémiai  tudósok egy izgága mucsai  köznemesről beszélnek aki imitt-amott írt is, miközben szemérmetlenül dúlt fel és rabolt ki békés paraszti birtokokat és nemesi  kúriákat. Kicsit lesajnálva említik az esztergomi ostromot is, ahová Balassit a döhe nagy vére vitte.

Nem tudnak és nem is akarnak  azzal foglalkozni, hogy Balassi hét nyelven beszélt és írt, muzulmán szufi filozófusokkal levelezett, hogy komoly munkássága volt a reformáció irodalmában. Ezek a dolgok nem illenének bele  a magyarságról alkotandó képünkbe. Mélyen hallgatnak halálának körülményeiről is. Egy magyar érzelmű jezsuita szerzetes volt mellette az utolsó percéig.  Feljegyezte , hogy bár Balassi mindkét lábán megsebesült, a puskagolyók csak izmot sebeztek és minden esélye megvolt a gyógyulásra. És szépen gyógyult is. Ekkor lépett közbe Habsburg Mátyás főherceg, mint az ostromló seregek főparancsnoka. Saját orvosát küldte Balassihoz, aki aztán a magyar felcserek  határozott tiltakozása ellenére amputálta mindkét lábat.  A számukra kényelmetlen magyaroktól megszabadulni a Habsburgok   sosem haboztak.

A harmadik történet Bécsbe visz. Pap Gábor művészettörténész hívja fel a figyelmet a bécsi  történeti múzeumban őrzött nagykaliberű puskára. A puskába a „Vadkan” szót vésték bele valamikor. Az idegenvezető hamiskás mosollyal súgja bele a kiváncsi (nem magyar)turista fülébe, hogy ezzel a puskával ölték meg annak idején a mi Zrínyi Miklósunkat.

Tehát még csak nem is hazudik a történetírás, amikor azt állítja, hogy a költő és hadvezér halálát egy „vadkan okozta”.

Advertisements
Kodály és Balassi

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s