Válassz ellenséget és barátot

Felnőtt életünk legfontosabb döntései közé tartoznak a választások, aminek során barátot és ellenséget választunk magunknak. Barátot nem könnyű választani, de még nehezebb a megfelelő ellenséget kipécézni magunknak. A barátválassztás azért is nehéz, mert gyakran nem is mi választunk, hanem a másik választását fogadjuk el. Ami által  elmarad a gondos böngészés  a kínálatban. De hát barátra, legalább egyre mindenkinek mindenképpen szüksége van.

Megfelelő barát nélkül nekivágni az ellenség felderítésének – vakmerő vállalkozás. Ha mégis rászánjuk magunkat, ajánlatos a mérlegelés. A lakóhelyi ellenségünk ne lakjon ugyanazon házban és azonos emeleten, de még jobb, ha csak a szomszéd házban lakik. A biztonsági sáv nélkülözhetetlen.  Példát vehetünk az ebekről. A kutyák is akkor ugatnak a legbátrabban,  amikor köztük és közöttünk ott van a biztonságot nyújtó kerítés. A munkahelyi ellenség pedig sose legyen fölöttesünk, de még velünk egyenrangú sem. Teljes biztonsággal csak azt az ellenséget tudjuk gyűlölni, akinek visszagyűlölő képessége nem haladja meg a miénket. Erős baráti támogatással azonban még a nálunk erősebb ellenséget is hatástalaníthatjuk. Ez a folyamatos küzdelem otthoni, munkahelyi és mindenféle egyébb ellenségeinkkel a legremekebb szórakozások közé tartozik. Egész életünket elmulathatjuk ily módon.

Évtizedek elteltével aztán tisztul a kép. Amíg hiszünk a világ kétpólúsú felosztásában, amíg felosztjuk a világot barátra és ellenségre, jóra és rosszra, hidegre és melegre, sötétre és világosra, addig mozgatónk, majdhogynem

Energiaforrásunk lehet ez a hit.

Idővelelfogynak a barátok és az ellenségek is. Elérkezünk arra a pontra, amikor az ellenség nyilvánvalóan maga a Sátán és barátunk az Úristen.

Mindössze hárman maradtunk tehát. Az evilág ura, az Ördög,   a világban mérgezett egérként szaladgáló én és az örökktől létező Teremtő. Isten aranyló Napként melegít. Erőt ad és segíti legyőzni a sötétséget. És elnyerni ezáltal a kegyelmet.

Csak ekkor tűnik elő majd a teljes kép: az aranyló  Nap  mögött ott sorakoznak a tündöklő állócsillagok, mint amilyenek  eltávozott apánk, anyánk és a többi szeretteink. Mint amilyen Lisieux-i Szent Teréz is. Őmondja:

 “Hányszor gondoltam arra, hogy valamennyi kegyelmet, amelyet kaptam,  minden bizonnyal egy olyan lélek imáinak köszönhetem, aki valószínüleg elkért engem a Jóistentől,  és akit csak a mennyben fogok megismerni…”

Már ez is egyfajta ígéret és biztatás. De Teréz a következőképpen folytatja:

„A mennyben nem lesznek majd közömbös tekintetek, mert minden választott felismeri, hogy a másiknak köszönheti a kegyelmeket, amelyek által kiérdemelte a koronát.”

Korona? Ez túlzás.  Igazság szerint a kegyelem sem illetne meg.

Reklámok
Válassz ellenséget és barátot

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s