Nobeldíj szag

Kertész Ákos magyarokról írott véleményét hallgatva Olyan szagot éreztem, ami  hasonlított a nedves öreg rongylábtörlők és a főtt kelkáposzta szagára George Orwell 1984. című regényében. Amilyen szagot  a főhős Winston érez, amint abba a házba lép, aminek hetedik emeletén lakik. Első pillanatban tiszta és hamisítatlan Nobeldíj-szagnak tűnt, amilyet már  Kertész Imre kitüntetése táján is szagoltunk. De aztán elhessegettem magamtól aszagot és a sejtelmet, micsoda képtelenség! És milyen rossz néven venné ezt a feltételezést a Gondolatrendőrség? No meg a Nagy Testvérek?

Ó,  kedves Winston, nem is tudod, milyen jó dolgod volt neked anno 1984 Orwelliájában azzal az egy szem Nagy Testvérrel. Nekünk most már kettő is van: az Imre és az Ákos.

És még egy: miért van az, hogy sosem kapnak Nobel-díjat azok, akik a világ jelenségeiről eszünkbe ötlenek? És miért kapnak azok, akik soha eszünkbe sem jutnának, éppen jelentéktelenségük okán?

Advertisements
Nobeldíj szag

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s