Mindig csúnyábbik változat

Szolnok ostromáról sincs egyezés a valóban  megtörténtek és a tanított történelem között.

A rosszabbak közül is a legrosszabbik változatot kapjuk történelmünk lehetséges leírásaiból.

Pedig Szolnok várának 1552-es ostroma legalább olyan dicsőséggel  illeszkedhetett volna be a magyar történetírásba , mint Szigetváré. Történt pedig, hogy avár ostromára érkezett százezer főt számláló török sereg hallatán a védelemre kirendelt spanyol és német  zsoldosok magára hagyták  Nyáry Lőrinc várnagyot és Pekry Gábor hadnagyot, mindösszesen  ötven magyar katonával. A szeptember másodikán bekövetkezett ostromnál ez az ötvenkét ember állt ki a falakra és az első támadó hullám meg is torpant. De a második már elsöpörte őket. A várba betódult törökök   felkészültek a végső összecsapásra a vár benti védőivel, de nem találtak senkit. Ekkor eszméltek fel, hogy a levágott ötvenkét ember volt a tulajdonképpeni védősereg. A török parancsnok utasítást adott, hogy   emeljék ki a még élő magyarokat a holtak közül és lássák el sebeiket, megérdemlik az ellenség tiszteletét, ha ilyen túlerővel szembe mertek szállani. A sebesült  várnagyot és Pekry  Gábort Isztambulba szállították, mondván, hogy ilyen vitéz parancsnokokért bizonyára nagy váltságdíjat fizet majd a magyar király.

A magyar király, Habsburg Ferdinánd bizony nem fizetett váltságdíjat, mi több, megvádolta a foglyokat, hogy gyáván megfutottak a török elől. Erdély fejedelme azonban sietett kiváltani  őket, Pekry Gábor hamarosan erdélybe távozhatott, de Nyáry Lőrinc megmakacsolta  magát, ő a magyar király szolgálatában esett  fogságba, őérte fizethet váltságdíjat csak a király  de senki más. Egy magyar gyerekből lett janicsár segítségével szökött meg Sztambulból a következő évben és csak Oláh Miklós kancellár közbenjárására sikerült elhárítania a bíróság elé citálást. Őt tették meg bűnbaknak, mert  valamiképpen el  kellett kenni a Habsburg király zsoldosainak árulását.

A magyar történelemkönyvekbe természetesen az osztrák változat került, olyan megfogalmazásokban, amint például Szederkényi Nándor írja Heves megye története c. munkájának II. kötetében: „Sept. 2-án érkezett meg Amhat tábora, mely körülvévén a várat, a várbeliek ennek láttára annyira megrémültek, hogy 4-én éjjel a Tiszán át, mindnyájan szökve elmenekültek a várból, vezérestől, hadnagyostól együtt. Némely adat szerint, Nyáry Lőrincz megszégyenülve e gyáva szökéstől, maga hajnalhasadtakor visszatért volna az elhagyott várba, hová most a törökök minden ellenállás nélkül vonultak be, foglyul ejtve ott Nyáryt, kinek sikerült 1553-ban őre segélyével onnan is megszökni.”

Onnan sejthetjük, hogy a két változat közül az első közelít inkább a valósághoz, hogy János Zsigmond erdélyi fejedelem aligha törődött volna a két vitézzel,  ha azok tényleg  olyanok lettek volna, mint aminek Szederkényi  leírja.

(Civil Rádió műsora alapján)

Advertisements
Mindig csúnyábbik változat

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s