Gonoszügyi ismeretek II.

Mint ezt bűnügyekben járatosak jól tudják, a fantomképek olyan emberek beszámolói alapján készülnek, akik látták a tettest, akinek a rendőrség éppen bottal üti a nyomát. A tanúk elmondják a rendőrségi rajzolónak, milyennek látták az illetőt. Például: vastag, bozontos, az orrnyereg fölött összenőtt szemöldöke van, erre meg is esküdnek, ha kell. A szemöldöke Fölött alacsony, de széles homlok húzódik, felette a sűrű, deresedő egyenesszálú haja kétoldalt már ritkul. Fülei nagyok, de a koponyához símulnak. Orra hosszú és egyenes, szemei dülledtek, egyik tanú, mesterségét tekintve  boncmester az egyetemi prosectúrán, ő kifejezetten Basedow-kórra gyanakszik. A tettes ajkai duzzadtak, szája fölött vékonyka Jávor-bajuszt visel.  Állkapcsán pedig fültől-fülig szerény, rendszeresen borotvával fazonírozott körszakállt hord, de hátul, amennyire ezt többenis megemlítették,  szürke haja rendetlenül lóg rá a gallérjára. Kaukázusi fehér embertípust formáz, más rasszot egy bűnözőnél politikailag korrekt körözvény meg sem nevezhetne.

A leírás alapján a rajzoló elkészíti a fantomrajzot. A rajzot sokszorosítják és eljuttatják az írott és íratlan sajtónak, azok pedig rögvest közzéteszik. És láss csodát. A bűnözőt a fantomkép alapján két nap múlva azonosítják a szentgálmiskéri búcsú egyik céllövöldéjében , őrizetbe is veszik és két nap múlva előzetes  letartóztatásba kerül.

A társadalom fellélegzik, a bűnöző ember lakat alá került.

Egy ember lakat alatt van.

De a bűn, vagyis a Sátán mint önmagában megfoghatatlan dolog, megy tovább. Száll emberről emberre,országról országra  mint a kolerabacilus vagy az influenzavírus.  Bármily furán is hangozzék ez, csak az embert ejtettük foglyul, nem a bűnt. Csakis az embert tudjuk meggyógyítani, a betegséget sohasem. A betegség terjed, él és virul. Nem véletlen, hogy éppen az életvidáman szaporodó vírustörzsről mondja az orvos, hogy „virulens”! És amely emberen virul, az átadja magát a rothadásnak. A XIX. Század egyik leghíresebb verseskötetének a címe is „A romlás virágai”, ami jelzi az ízlésváltást: ne szeressük a romlott, bűnös embert, de találjuk meg a bűnben a szépséget! Hajrá Verlaine, hajrá Rimbaud, hajrá Baudlaire! De ezen az úton nem jutunk messzire…

Az ember van hatalmunkban és nem a betegség és még kevésbé a bűn, noha az ígéret, amit Káin kapott,  megvan: A bűn a küszöbödön leselkedikmajd, de neked hatalmad lesz fölötte.

Mármint ha meglesz benned erre a hatalomra az igény. Csak hát az emberek többsége nem a bűn fölött akar uralkodni. Mégcsak önmagán sem, pedig az igencsak illendő lenne. Hanem a többi ember fölötti uralmat akarja megszerezni. És erre eszközként szolgálhat alkalmasint a bűn. Ez itt most módfelett zavaros, mármint a bűn mint jelenség és a bűnös személy Különválasztása, de talán a továbbiakban tisztul a kép. Ha nem ilyen lenne a bűn, az ember ügyet sem vetne rá és figyelemre sem méltatná.

Pedig nagyon is figyel rá, a bűnt a Teremtés egyik legfontosabb alakjában, Sátánban személyesíti meg. És tudjuk:  a Sátán mindenkit érdekel. Őrá mindenki figyel. Ő Isten majma, ő a szórakoztató bohóc. Az elbűvölő csepűrágó, aki játszik hőst is,szentet is. Grimaszolva meghamisítva. (lásd Alföldi Róbert Jeanne d Arc rendezését a nemzetietlenben.) Az ördög igazi átváltozóművész, ezernyi arcot felvesz és letesz, mikor melyikre van szüksége meggyőzésünkre vagy megtévesztésünkhöz.

Az elmúlt korokban figyelemre méltó fantomképrajzolók voltak a drámaírók. Egyrészt Tudván, hogy ebben a földi világban nem az angyali természet hanem annak ellenkezője emeli az embereket az elit tagjaivá. Keresték, megtalálták és megfigyelték valamint gondosan leírták  drámáikban, színdarabjaikban az ördögöt megszemélyesítő embert és a rajta kiütköző  ördögi vonásokat. Nem a nyomozás és a fülöncsípés volt a céljuk, de inkább a közönség szórakoztatása. Éspersze a kenyérkereset. Az irodalom egyetlen igazán jövedelmező ágazata a színműírás, amióta irodalom létezik. És ráadásul a szerzők között  a fehér hollónál is ritkább, aki az ördögöt valóságos gonoszságában, utálatosságában, szelidítő smink és lágyítás mellőzésével merészeli bemutatni.  Oka lehet ennek a szőrmentén  bánásmódnak egyfajta Stockholm-szindróma. A fogoly idővel megbarátkozik, felnéz, beleszeret fogvatartójába.

Az ördöggel és munkatársaival ezután már könnyű azonosulni, beleérezni indulataikba, megélni alantasságukat. Rossznak lenni  talán könnyebb, mint szentnek lenni, szentté válni és hasonlatossá lenni Krisztushoz.

S nem utolsó sorban rossznak lenni szórakoztatóbb mint jónak lenni, ráadásul az utóbbi fárasztóbb is. A Sátán és csapata és az emberek között szoros haveri kötelék van, a cinkosok szövetsége, az Istennel szembefordult engedetlenek bűnszövetsége.

Érdemes példákat felhozni, az elméleti okfejtések ugyanis idővel untatóvá válnak. Ha a nyomába akarunk szegődni a gonosznak, akkor tudnunk kell, merre menjünk és merre ne. Habár ő gyakran dicsekszik a mindenütt jelenvalóság képességével. Ezzel is Istent majmolva.

Íme egy példa arra, hogy merre ne keresd Sátánt. Vannak helyek és körülmények, amiktől irtózik.

Egy példa: „Bologna város önkormányzata úgy döntött, megadja a díszpolgári címet Cristina Magrininek, akit édesapja harminc éve ápol otthonában. 1981. november 18-án Cristinát elütötte egy autó, amikor átszaladt a zebrán édesanyja elé, mert el akarta mondani neki, hogy jó osztályzatot kapott aznap az iskolában. Attól a naptól kezdve a lány kómában fekszik, az apa éjjel-nappal folyamatosan gondozza. 1992-ben meghalt a felesége, azóta egyedül rá hárul ez a feladat.”- Írta a Magyar Kurír 2011 novemberében.

Ebben a rövid történetben nincs gőg, nincs  irigység, nincs bosszúvágy és nincs féltékenység. Helyettük ott az önfeláldozás és az alázat.

Hát akkor mit kerestem én ott? Mi közöm nekem ehhez a szerencsétlen Cristina Magrinihez meg az apjához, Szánalmas kis ügyükhöz? – bámul rám a megidézett Sátán. Aki ha falra festik, ha papírra írják, ha gondolnak rá, mindenképp kötelességének érzi, hogy megjelenjék.  Szolgálatkészsége ilyen téren közmondásos.

Erre számítva interjút kértem tőle  és ő, mint a PR-szakma védnöke, kötelességének érezte, hogy az interjút megadja nekem.

Szigorúan, majdhogynem haragosan néz bozontos szemöldöke alól, sárga írisze vékony karimaként keretezi hollófekete pupilláját. Olyan ez a szem, mint egy mély, feneketlen kút. Amibe belenézni csak az asztalszélbe kapaszkodva lehet, miként a kút kávájába fogódzva tennénk.

Az itt következő párbeszéd a Sátánnal megtörtént dialógus,én kérdeztem és ő felelt. Ezután pedig lejegyeztem, amit emlékezetem megőrzött a Magrini családdal kapcsolatos tájékoztatásáról:

„Tehát nem is járt a Magrini-családnál?” – kérdeztem az ördögöt. „Már hogyne jártam volna náluk – felelte méltatlankodva. Csak arra utaltam az imént, hogy értelmetlen látogatás volt.  Én mindenkit személyesen megkeresek és mindenkinek megteszem az ajánlatomat. Még az eszméletlen, kómában élő lánnyal is beszéltem . Nem is egyszer. Mindegyikkel külön-külön tanácskoztunk. Az apával, az anyával és a lánnyal is. De hiába jártam ott. Sem az anya, sem az apa nem gondolkodott józan ésszel. Nem látták be, hogy a lánynak az a legjobb, ha meghal. A lánynak is meg tudtam magyarázni, értette is. De nemet mondott, azt mondta, hogy neki vállalnia kell még ezt a nyomorúságos  életet is, ha a szülei vállalták őt.”

Mosolytalanul mered rám az íróasztal másik oldaláról és nekem eszembe jut, milyen kiváló fantomképet rajzolhatnék róla most. Ha tudnék rajzolni.   Tartottam tőle, hogy gondolataimban olvas, de nem, még mindig a Marigni családon járt az esze. Láthatóan bosszankodott a sikertelenségen. Ekkor eszembe jutott a Brenner-ügy, ami évek óta foglalkoztatott. Ez a mérhetetlenül kegyetlen és aljasul kimódolt gyilkosság talán meghozza a kedvét és bőbeszédűvé teszi riportalanyomat. Csak emlékeztetőül jegyzem meg, hogy korábban már leírtam a Labirintus-folyó című történetben ezt a bűntényt. Egy Vas megyei falu fiatal káplánját 1957 telén  két kommunista pufajkás katonatiszt  csalárd módon haldoklóhoz hívatta  egy szomszédos községbe. Útközben az erdei ösvényen megtámadták, megkínozták és megölték.

Sátán jól emlékezett az esetre. Az arca felderült, a szeme felvillant. „Palotás alezredes és Szabó zászlós voltak az embereim. Akkor még alacsonyabb rangban.”

Ekkor egy pillanatra arcot váltott. Végigfutott a hátamon a hideg borzongás, amint megpillantottam  Palotás alezredes arcvonásait az előttem ülő alak arcában és nem sokkal később Szabó őrnagyét.  Pontosan azokat az arcokat láttam, mint a régi igazolványképeken, amiket az iratok tanulmányozása során megismertem a két gyilkos pufajkásról. Aztán büszke mosollyal nézett rám.

„No, megismeri őket, ugye? Brennert nem mutathatom meg, ő nem lett az enyém.  Kitartott ellenünk a halála percéig. Igazi kudarc volt számomra.  Szinte megijedtem tőle. Odaát ez a keménysége még csak növekedik, attól tartok. Ezért utálom a vértanúkat…  Szabó és Palotás alig-alig kárpótoltak.”

„Palotás és Szabó viszont most már végleg a magáé?” – szaladt ki a számon. Mindketten élnek még, összetört, vénséges vén emberek már és kényelmetlen érzés volt azt tudni, hogy ez a velem szemben ülő figura lesz a felettesük a haláluk után  . De Sátán kissé megnyugtatott.

„Ahogyan maguk mondani szokták, csak a halál biztos. Míg meg nem halnak, bármikor elveszíthetem őket. Tudok róluk, rendszeresen látogatom őket és látom, furdalja őket, amit maguk úgy hívnak, hogy lelkiismeret. Az utolsó pillanatukban is kisiklanak a kezemből, ha úgy döntenek…Van még kérdése? Mert ha nincs, mennék, ha megbocsát…”

lett volna még néhány kérdésem, de amikor egy pillanatra rámvillantotta mosolyát, mintha tükörbe néztem volna. Magamat láttam az arcában egy futó tizedmásodpercig. Ez az aljas tréfa részéről megrettentett és elnémított. Szólni sem bírtam, csak intettem, hogy minden rendben. Ő pedig azonnyomban eltűnt. De hogy előbb-utóbb elkapjuk a grabancát, abban biztos lettem.

A fantomkép készítésének ötletét ezután elvetettem.

Advertisements
Gonoszügyi ismeretek II.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s