Gonoszügyi ismeretek

Nem sokkal a Teremtés utolsó mozzanatai után kezdődött a galiba. Amikor Isten az angyalokat tájékoztatta, hogy egy hozzájuk hasonló lényt hoz létre: az embert. Egy olyan lényt, amely a lelki-szellemi felszerelésén kívül fizikai testtel is rendelkezik majd és aminek segítségével a teremtett világ főszereplője lesz.

Már ha ő is így akarja.

Mert neki is lesz szabad akarata, mint az angyaloknak és cselekedeteiben szabadon dönthet majd. Az angyalok mintegy harmadának ez nem tetszett. Lucifer vezetésével máris a Föld urainak tekintették magukat és egyszer csak megjelent a veszélyes konkurencia az Ember személyében. Hadra keltek tehát az Úr ellen. Lucifert, mint az angyalok elismerten legkiválóbbját  kívánták az első helyre emelni, de Mihály arkangyal és égi serege letaszította őket amennyei világból. Részbena Földre, részben a pokolba, Ami majdani végső lakóhelyül készült a Sátánnak és bukott angyalainak, a démonoknak.

Ezzel a lázadással  jelent meg a Teremtésben a gőg, az irigység, a bosszúvágy és a féltékenység. Vagyis a szellemi bűnök e négy alapfajtája.

Lucifer ezután maga vállalkozott arra, hogy az embert kifordítsa nyerő pozíciójából. Megkörnyékezte a paradicsomi állapotokban élő emberpárt azzal a javaslattal, hogy egy parányi engedetlenség árán az ember az azonnali tudás birtokosává  válhat. Mint ezt Éva megfogalmazta: hasonlatossá válunk az istenekhez. Itt az istenek alatt az angyalokat érthetjük. Őket teremtette Isten az azonnali tudás birtokosának, aminek okán aztán szembefordulásuk Istennel az azonnali  kárhozatot  hozta rájuk. Ugyanis bukott angyalaink a világ teljes ismerete birtokában döntöttek így, tudatlanságuk nem menthette  tettüket.  Míg az ember szembefordulása Istennel ugyancsak szabad akaratból történt, de nem a teljes tudás birtokában. Sátán megígérte ugyan ezt nekik, de teljes tudás helyett csupán a mindentudás iránti vágyakozást ébresztette fel bennük. Vagyis már kezdetben hazudott nekik. S teszi ezt azóta is folyamatosan.

A paradicsomban történt engedetlenség volt az eredendő bűn, ez eredményezte az emberpár  szentségének elvesztését, tökéletességének romlását valamint  kiűzetését és a halhatatlanságtól való megfosztatást.  . Isten rendelkezett afelől is, hogy tökéletlen és bűnös állapotukat átörökítsék utódaikra, mégpedig a nemzés útján. Ezt nevezzük áteredő bűnnek. Hogy aztán az utódok miért öröklik elődeik, ősszüleik bűnét és a velejáró következményeket, pláne a nemzés útján, hát ezt  ne tőlem kérdezd. Ez hittitok, misztérium meg hasonló homályos izé.  Valószínűleg nincs semmi köze a szexhez, a libidóhoz, a nemi vágyhoz és annak eltévelyedéseihez. Ha ivartalanul szaporodnánk, akkor alighanem ivartalanul örökölnénk az áteredő bűnt.  Inkább ott keresendő a magyarázat, hogy Ádám a szentséget, a szentségi öröklétet  nem csak magának, de leszármazottainak is megkapta és így elvesztése is kihat utódaira. A keresztség Krisztus kegyelmének életét ajándékozva eltörli az áteredő

bűnt, és az embert ismét Isten felé fordítja, de a meggyöngült és rosszra hajló természetet sújtó következmények megmaradnak az emberben, és lelki harcra

hívják.  Ez a harc pedig természetszerüleg a démonokkal vagy magával a Sátánnal folyik, váltakozó sikerrel.

Ha ebben kételyeid vannak, Fordulj szent Tamáshoz vagy Szent Ágostonhoz, ők még egészen jól tudták, miként van ez.   Isten  ebből a bűnből is nagy jót hozott ki, valami ilyesmi a magyarázat lényege.

De most még ott tartunk, hogy megjelent a halál, mint a bűn következménye. Márpedig ha Ádámék, mint emberi faj  fenn akartak maradni, utódokat kellett létrehozniuk, mielőtt maguk meghalnak és ennek az utódnevelésnek az oroszlánrésze Évára hárult, akinek ”fájdalommal kell szülnie” gyermekeit. Ádámnak és utódainak pedig arcuk verítékével muszáj lett megtermelniük táplálékukat, ruházatukat és még további olyas dolgokat, amikre szükségük ugyan sosem lesz, de amikre vágyakoznak örök kísérőjük és kisértőjük, az Ördög noszogatására.

 

Az örökélet vesztével megjelent az idő és elkezdődött a történelem, mégpedig Édentől keletre, Nód földjén, ahogyan azt az én kedves íróm, Steinbeck is leírja regényében. Az ördög azóta is a küszöbünket rágja, beleszól minden cselekedetünkbe, de nekünk hatalom adatott ahhoz, hogy alkalmasint nemet mondjunk neki. És néha még élünk is ezzel a hatalommal, bár nem túl gyakran.   Hogy az üressé vált Édenben mi történt a továbbiakban, azt nem tudjuk.  A gazdátlan kert alighanem az idő befejeztét várja, hogy ismét befogadja az embereket, akik dicsőséges testükben újra benépesítik majd a nevezetes ligetet. De hogy erre az eseményre sokáig kell várni, azt jelezte már a kezdetkor Ábel áhitatos nyámnyilasága és Káin gyilkos féltékenysége. A gyilkosság után egy harmadszülött, bizonyos Séth lett az emberiség őse és nem Káin.

A történelem pedig töretlenül  folyt mindaddig, míg meg nem jelent az áteredő bűntől mentesen fogant Szűz Mária  és az ő minden bűntől mentes szülötte, az evangélium Krisztusa.

 

Henry Bergson erre azt mondja, hogy roppant törés volt ez a megtestesülés a történelem folyamatában, aminek értelmét ő is csak a misztikusok segítségével értette meg. Én hiszek Bergsonnak, noha nemigen értem, amit ő ért. De hitelessé teszi számomra, hogy az ő sajátos katolicizmusa vette rá tanítványát, az akkor már hitetlen Dienes Valériát, hogy egy napon bemenjen a ferenciek templomába  és ott életgyónást végezzen és áldozzon és visszatérjen hitébe. Valamikor a húszas években történt ez. Ez a filozófusnő által később leírt történet meg engem vitt el 48 évvel a bérmálásom  után a rokolya utcai plébánoshoz, János atyához  a magam életgyónására, vagy másfél hónappal ezelőtt. De erről majd a maga idején még talán írok neked. Most a Gonoszról van szó, ő korunk hőse, világunk főszereplője, a legcelebebb celeb. Akinek mesterkedése révén az emberiség csaknem teljes létszámban testileg-lelkileg a hatalmába és szolgálatába került néhány ezer év alatt és szabadulása éppen olyan lehetetlen volt a szolgaságból, mint  ma nekünk az adósrabszolgaságból. De megtörtént a megváltás és ezzel a keresztáldozattal lett kiegyenlítve tartozásunk, lett véglegesen széttépve adóslevelünk, amit Ádám törvényszegése hozott létre annak idején. A történet teljes egészében máig felderítetlen előttünk. Amint ezt megintcsak mondani szokás, ez misztérium, hittitok és a többi. Mindenesetre gyerekkoromban még úgy mondtuk a Hiszekegyet, hogy benne volt jézusról, hogy „alá szálla poklokra”. Mit keresett ő a pokolban? Tehát az adósságelengedés és az adóslevél széttépése igencsak az ellenség főhadiszállásán történhetett és ezért az eredményért Jézus igen nagy árat fizetett. Élete volt a mi szabadságunk ára. Manapság sokkal nagyobb türelemmel kezelik a gonosz kérdését. Hajlamosak úgy tekinteni, hogy a gonosz nem személy, nem létező valami hanem egyszerűen csak a jó hiánya. Amiként a sötétség is a fény hiánya és a vakság is a látáselvesztése. Noha persze mindhárom létező, de nem személyes létező. Megint mások úgy tekintenek Sátánra, mint egy szánandó bukott lélekre, aki ha nem előbb, de legutóbb szintén üdvözül és a pokol kárhozott emberek és kárhozott démonok híján   üresen tátong majd. A pokol, mint feleslegesen felépített projekt? Ez megtörténhet egy uniós pályázat során, de nem a Teremtés menetében. A megfelelő időben ugyanúgy benépesül majd a pokol is az ő kárhozottaival, démonaival és élükön a Sátánnal, mint az Éden az emberekkel.

És addig? Rezignáltan szemléljük az ördög dúlását, pusztításait,mindazt az átkot, ami léte és tevékenysége jelent?

Némelyek szerint az ördög  szándékozik utitársként velünk eljutni a végállomásig vagyis a végitéletig, de ebben lehetőségünk van őt megakadályozni. Dolgunkat nehezíti ugyan, hogy eszközeinkben válogatni vagyunk kénytelenek. Bármily hatásosnak tűnik a szamurájkardvagy az aknavető, ezeket nem használhatjuk ellene. Egyfajta törvényes eljárásra vagyunk kötelezve. El kell fognunk és bírája elé kell állítanunk.

Vagyis kiadjuk ellene végre az elfogatóparancsot az emberiség nevében, bűnlajstromának felsorolásával és a részletes személyleírással.

Lelkesítő, nemes ötletnek tűnik ez. Az egyik bökkenő, hogy ez a személyleírás rosszabb pillanatainkban csaknem mindannyiunkra ráillenék. Amiként Jobb formánkban hasonlítunk őrangyalainkra. De tudni vélem, mi több biztos vagyok benne, hogy Sátánnak van saját arca is. Erről az ördögi ábrázatról kell nekünk a becserkészéshez legalább egy használható fantomképet készítenünk.

Advertisements
Gonoszügyi ismeretek

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s