Több fényt 4. – Francia Kiss Mihály és Tóth Ilona

Előbb a 26 éves lány jött. Napokkal később az öregember.

1957. június 28-án végezték ki Tóth Ilonát, a hamisan megvádolt orvostanhallgatót, aki 1956-ban Pesten a novemberi harcok idején a Domonkos utcai kórházat vezette. Egy olyan Ávós tiszt meggyilkolásával vádolták meg, akinek még a holttestét sem tudták előkeríteni, a boncoláson felmutatott tetem személyazonossága és származási helye mindmáig kétséges. A megkínzott lányból azonban a tortúrában hightech pufajkások kicsikarták a beismerést. Amiként az amúgy rémületében Budakeszin öngyilkosságot  elkövetett Sziklai Sándor szovjet titkosszolga számára is találtak „gyilkosokat”, akiket annak a rendje és módja szerint példásan jogszerű igazságügyi eljárás és szabályos bírósági tárgyalás után ugyancsak ártatlanul – felakasztottak.

 

2.

 

Az Ilona akasztását követő második héten, augusztus 13-án  Francia Kiss Mihálytvégezték ki. Az ő holttestét  ugyanabba a gödörbe dobták, ahová két héttel korábban Tóth Ilonát földelte  el a börtönszemélyzet. Francia Kiss Mihály azidőtájt már elmúlt hetvenéves, 38 évvel korábban állitólag elkövetett gyilkosságért kellett meghalnia.  Ami bűncselekmény akkor is elévült már, ha valóban elkövette volna. Az állitólagos áldozat, egy  19-es kommunista, a vörös terror tevékeny részese volt Orgovány térségében. Egy ilyen figura lelövése pedig még gondolatban is halálos bűn.

De hát szemtanú is látta a lövést, amit Kiss Mihály leadott áldozatára. Ez a szemtanú a tett elkövetésekor négyhónapos csecsemő volt ugyan, de szavahihetőségét nem vonták kétségbe. Hiszen eskü alatt tette meg vallomását. Hogy mire esküdött a tanú, azt nem tudjuk. Talán az életére. Mármint a vádlott életére.  Egyedül a védőügyvéd dr. Schirilla György  aggályoskodott, aminek következtében rögvest meg is fosztották ügyvédi praxisától.

 

3.

 

A 301-es parcella 27 sorána 14. sírgödre az a hely, ahol ma Tóth Ilona és Francia Kiss Mihály  csontjai nyugodnak.

A történtekhez vezető okokat jeles szellemi embereink segítségével kutatjuk és többnyire meg is találjuk. A közelmúltban Tóth Ilona tragédiájáról Kiss Réka és M. Kiss Sándor valamint Jobbágyi Károly írt könyvet, Francia Kiss Mihály életéről pedig Domján László. Lassan tudni véljük kik okozták és mi célból Tóth Ilona vagy Francia Kiss Mihály soha meg nem érdemelt szenvedéseit és vértanúságát.  A pribékek indulatait és bosszúszomját pontosan érzékeljük. Igazából nem is vártunk tőlük mást: a kommunizmus, a legordasabb eszmerendszer képviselői, a vörös terror pribékjei  voltak a perekben feltüntetett állitólagos áldozatok. 1956-ban Pesten és 1919-ben az orgoványi erdőben. Az  ő sérelmeik a baloldali liberalizmus szerint akkor is megbosszulandók, ha bizonyítást sem nyertek. Ez csak segíthetnövelni a terrort, fenntartani a bénult rémületet a leigázott nemzetben és a nemzetből lakosságot idomítani.

 

4.

 

Volt időnk ezen tűnődni. Francia Kiss Mihály 1957 augusztus 13-a, a kivégzése  óta fekszik a pesti dögtemető földjében.  Amelyik földterületet nem sokkal a háború után csatoltak 298-as és 301-es parcella néven az Új Köztemető területéhez. És Napról napra erősebben nehezedik ránk a hiányérzet és az ingerültség, amit történelmünk hivatalos meghamisítása okoz.

Nem sokkkal a háború kezdete után Szabó Dezső kijelentette, hogy ha a németek győznek, akkor Magyarországnak vége. Ha az oroszok, akkor még van esélyünk az életre. Valószínűleg számolt a németek kiszámítható alaposságával és mérlegre tette az oroszok keleties kiszámíthatatlanságát. Utóbbiaknál még az is előfordulhatott, hogy a kivégzőosztag parancsnoka felönt a garatra és a nyakába borul a halálraitélteknek, „daragije druzjamit” kiált és meghívja őket a tiszti kantinba egy utolsó vacsorára, ahonnan aztán még mindig van alkalom a merevrészeg pufajkások közül kisomfordálni. A németeknél ilyen  fegyelmezetlenség  elképzelhetetlen. Isznak ugyan legalább annyit, mint az oroszok, de náluk első a munka és csak utána jöhet a snapsz. Míg az oroszoknál első a vodka. Ez a nemzeti hagyományban gyökerező trehányság megmentheti majd az életünket – szőtte borongós álmait Szabó Dezső.  De nem számolt az oroszok kritikus önismeretével. Magyarország megkínzatását és agyonveretését Sztálin és örökösei nem bízták a saját ruszki Ivánjaikra. Ott volt a moszkvai magyar, pontosabban magyarul is tudó kommunista emigráció. Ők nem vodkára, hanem bosszúra voltak szomjasak. És mire szomjuk enyhült valamelyest, már nem volt Magyarországon keresztény középosztály, nem volt vezetésre alkalmas tanult és a hazájához hűséggel ragaszkodó katona. Csak mutatóba maradt néhány magyar jogász, tudós értelmiségi és egy maroknyi lelki vezető, aki Istenhez is, Hazához is hű maradt.  A túlnyomó többséget kivégezték (csak miniszterelnökből kapásból ötöt egy szuszra), vagy deportálták őket a Nagy Oroszországba, vagy itthon zárták őket börtönbe. A maradék Nyugatra menekült és ott gyarapította akaratlanul is a  dúskáló győzteseket.

 

5.

 

Maradt viszont az Orgovány tájéki tanyavilágban egy népmesékbe illő, hetedhét határon túl is híres hős, bizonyos Francia Kiss Mihály. Őt még tizenkét éven át rejtegette a tanyavilág parasztnépe az oroszdúlást követően. Csak 1957 tavaszán kapták el a pufajkások. Nem az orosz, hanem a józan magyar pufajkások. Hetvenévesen is lesöpörte magáról négy fegyveres támadóját, de a túlerő végül is legyűrte a szálegyenes öregembert.

A legkiválóbbak közé tartozott. Parasztnak, katonának egyaránt. 1908-ban Boszniában kezdte a mollinari huszároknál. Az orosz fronton harcolt az első háborúban, Przemyslnél őt is bekerítették, de sebesülten is átszökött a fronton és felgyógyulása után az Isonzónál állt szolgálatba.  Többszöri sebesüléssel tíz offenzíván esett át és mikor haza kellett térnie, máris a székely hadosztályba jelentkezett. Majd a hadosztály fegyverletétele után Szegedre szökött, ahol a szegedi kormány szolgálatába állt. Felderítő lett altiszti rangban és a  nemzeti hadsereg megbízásából járta az Alföldet és figyelte a vörösterror eseményeit. A  gerillakiképzés, amiben még Boszniában részesült, félelmetes ellenfelévé tette a vörösterror vidéket járó különítményeinek. Kalocsán rajtaütött az érseki palotában garázdálkodó vörös őrségen és kiszabadította az ott foglyul tartott nőket, közöttük az érsek húgait. Kecskeméten Héjjas Iván  csapatával rátört a városházára és a   túszul szedett  notabilitásokat, közöttük saját édesapját és Héjjaasbátyját, Héjas Aurélt kiszabadították. Felszedték  Soltnál a  Szamuelli páncélvonata elől a síneket. Majd a román bevonulás után a román  rekviráló csapatokat zaklatták. Az ő nyári felderítő körútjainak során beszerzett adatok segítségével  torolták meg a Héjjas különítmény tagjai Orgoványban 1919 novemberében a vörös terror tettesein. Tagja lett ezután a Rongyosgárdának, ő vezette a  fürstenfeldi hadianyagraktár elleni rajtaütést, a zsákmányolt fegyverekkel felszerelték a gárda harcosait és  részt vett a  Prónay vezette Lajta-bánság   által kikényszerített népszavazás lebonyolításában, ami Sopron és a környező falvak visszacsatolásával végződött.

6.

Az Antant  magyarországi megbízottai megvádolták az 1919–es harcokban mutatott keménysége miatt. Vállalta a vizsgálatot. Az 1922-es tárgyaláson minden vád alól felmentette a bíróság. Györfi bíró kimondta, hogy erkölcsileg, katonailag teljesen tiszta! Azután a  BÍRÓ lement A PULPITUSRÓL

ÉS KEZET RÁZOTT A NEMZET HŐSÉVEL!

1945-ig gazdálkodott a saját nevén. 1938-ban ugyan Rövid ideig újra rongyosgárdista egyenruhát öltött a Felvidék visszaszerzéséért, de ezután újra visszatért a paraszti gazdálkodáshoz.  majd miután engedve felesége  kívánságának és nem távoztak Nyugatra, a kommunista puccs után felvette a Kovács József nevet az izsáki plébános keresztlevele segítségével. A Kecskemét környéki pusztákon mindenki tudta valódi nevét és múltját, de senki sem jelentette fel. Ő pedig dolgozott tovább mint csősz, mint kubikos, mint béres, ami alkalom éppen adódott munkára, egészen 1957 tavaszáig, amikor egy tolvajláson kapott körzeti rendőr, hogy mentse a saját bőrét,  beárulta a pufajkásoknak és elfogták egy csőszkunyhóban.

7.

De hogy mi célja volt az amúgy igazságos és szerető Istennek e szenvedések és a mártírsors Ilonára és Mihályra való kirovásával? A büntetés, mint ok, teljes mértékben kizárható. Nem követett el bűnt egyikük sem. És a Jóisten sem a bosszúálló Jehova, hanem éppen annak az ellenkezője. De akár Jehova, akár az irgalmas Úristen, kik vagyunk mi, hogy azt gondolhatjuk, hogy megítélhetnénk vagy megkérdőjelezhetnénk őt?

Minden személyes szenvedéstörténet mögött ott lappang a hittitok: csatlakozni Krisztus keresztjéhez, csatlakozni a Megváltás művéhez és részjegyet váltani a Feltámadáshoz, belépőt az örök életbe. A vértanúk adják a magot a később sarjadó hithez. A magyarság feltámadásában való hithez is.

De ehhez tudnunk kell vértanúinkról és emlékeznünk kell rájuk.

Reklámok
Több fényt 4. – Francia Kiss Mihály és Tóth Ilona

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s