Testvéreim, a Karamazovok

A  sztarec halála utáni órákban Aljosa enged noviciustársa, Rakityin bűnre csábításának elmegy vele a kolostorból Grusenykához, a rossz nőhöz.  Grusenyka már rég szerette volna elcsábítani Aljosát.   De ,  amint megtudja mi történt a sztareccel, Aljosa rajongva szeretett tanítójával és példaképével, a nő, a hitetlen papnövendék Rakityinnal ellentétben rögtön tudja, milyen csapás érte aljosát, a hitében erős papjelöltet. És elmond még egy történetet is, amely csak áttételesen illeszkedik a pillanatnyi helyzethez, de csodaszép és Dosztojevszkij legihletettebb pillanataira utal.

Az epizód azért is megejtő, mert igazi keresztényi alázatrólszól. Grusenyka legalább olyan szép jellem, mint a Bűn és bűnhődés  prostituáltja. Talán ösztönösebb nála,  de temperamentumos érzelmei patyolattisztává fehérülnek néhány mondat után.

Ime, Grusenyka monológja:

„- Nézd, Aljosecska – kezdte idegesen nevetve Grusenyka és Aljosa felé fordult.

– Rakitkának azzal dicsekedtem, hogy adtam valakinek egy szál hagymát, de

neked nem dicsekszem, neked más célból mondom el. Ez csak mese, de tanulságos mese, még gyermekkoromban hallottam az én Matrjonámtól, aki most szakácsnő

nálam. Hallgasd meg csak: “Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy gonosz, nagyon gonosz asszony, és meghalt. És egyetlenegy jótett sem maradt utána.

Megragadták az ördögök, és bedobták egy tüzes tóba. Az őrangyala meg ott áll, és azon gondolkozik: milyen jó cselekedetét említhetném meg az Istennek?

Eszébe is jutott valami, és azt mondja az Istennek: »A veteményeskertben egyszer kirántott egy szál hagymát, és odaadta egy koldusasszonynak. Azt feleli

erre az Isten: Hát fogd azt a hagymát, és nyújtsd be neki a tóba, kapaszkodjon bele, és húzassa magát, és ha kihúzod abból a tóból, ám menjen a mennyországba.

De ha elszakad a hagymaszár, akkor csak maradjon ott az az asszony, ahol van. Máris futott az angyal az asszonyhoz, és odanyújtotta neki a hagymát: Nesze,

asszony – mondta -, kapaszkodj belé, és húzódzkodj. És óvatosan húzni kezdte, és már majdnem kihúzta, de a tóban bűnhődő többi kárhozott, mihelyt meglátta,

hogy húzzák kifelé, mind őbelé kapaszkodott, hogy vele együtt őket is húzzák ki. De az asszony nagyon-nagyon gonosz volt, és rugdosni kezdte őket mind

a két lábával: Engem húznak, nem titeket, az enyém a hagyma, nem a tietek. Mihelyt ezt kimondta, elszakadt a hagymaszár. És az asszony visszaesett a

tóba, és ott ég a mai napig is. Az angyal pedig sírva fakadt és elment.”

Eddig a mese, Aljosa. Szóról szóra megjegyeztem, mert én magam vagyok az a gonosz

asszony. Rakitkának dicsekedtem, hogy adtam valakinek egy szál hagymát, de neked másképpen mondom: csupáncsak egy szál hagymát adtam egész életemben, csakis

ez minden jó cselekedetem. És ne dicsérj engem, Aljosa, ne tarts engem jónak, mert rossz vagyok én, gonosz, nagyon gonosz, ha pedig dicsérni fogsz, megszégyenítesz.

Grisenyka pontosan tudja, amit a legtöbben nem tudunk: Nem  elkövetni a bűnt legalább akkora erény, mint megtenni a jót.

Hát nem csodás ez a Dosztojevszkij?

Reklámok
Testvéreim, a Karamazovok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s