Az 1880. évi magyar német háború

Korszerűtlen tudomány lett a történelem.  Olyasféle babona, mint az asztrológia vagy a tenyérjóslás. A múltból következtet a jövőre, tekintet nélkül a jelen érdekeire. Vagyis nemcsak felesleges, de ráadásul még veszélyes is.  Fukuyama pár éve odáig ment, hogy tulajdonképpen az ő tudós fellépésével vége is van a történelemnek. Hazai liberálisaink el is hagynák iskolai oktatását, de mindenekelőtt az érettségi vizsga tárgyai közül dobnák ki.Talán igazuk is van. Amit tanítottak nekünk, azt tanulni sem volt érdemes. Nem ismertük valódi történelmünket már a múlt század negyvenes éveiben sem. Azóta csak romlott a helyzet, amit egy Glatz Ferenc nevű MTA elnök  munkássága is bizonyít.  A hozzá hasonló akadémikus történészek  boszorkánykonyhai kotyvasztásai következtében jóideje csak a sötétben tapogatózunk  történelmünk eseményeit illetően. Akár  őstörténetünket, akár a közelmúltat  kivánnánk megismerni. A történelemhamisításállami támogatással folyik.

“Az 1880. évi magyar német háború” Tovább olvasása

Reklámok
Az 1880. évi magyar német háború

Quo vadis?

A színhely Róma. A Krisztus utáni hatvannegyedik esztendőben vagyunk.  A regény egyik utolsó jelenetében a patrícius Petronius Arbiter és szépséges rabnője, Euniké önként vetnek véget életüknek. Petronius a gonosz Nero bosszújától tartva menekül a halálba. Azzal az elégtétellel teszi ezt, hogy ünnepi lakoma keretében, görög orvos szikéje metszi fel ereiket. Thanatosz kegyelméből az eutanázia adományában részesülnek. Petronius utolsó lehelletével még bosszút áll Nerón és felolvassa a lakoma döbbent és feszengő vendégeinek a levelet, amit  az irodalmi és színészi képességeitől eltelt cézárnak írt és amiben porig sújtja a ripacs és fűzfapoéta császárt. Talán eszébe sem jut, hogy ezzel magamagát is sújtja, aki egész korábbi életében táplálta a ripacsban az önimádatot, a fűzfapoétában az önhittséget. Fenékig üríti a bosszú édes kelyhét és a lakoma közönsége sem azért feszeng, mert látja, amint a  hippokrátészi esküt soha nem tett görög orvos diszkréten átmetszi a férfi és a lány ütőereit, hanem azért, mert Nero bosszújától tartanak. Amire rászolgáltak, vélik maguk is,  hiszen ellenvetés nélkül végighallgatták Petronius  Nerót gúnyoló levelét. “Quo vadis?” Tovább olvasása

Quo vadis?

Stephen King él

Mintha meghalt volna Stephen King. Mintha az ő ördögökkel cimboráló lelke érkezett volna áprilisban Magyarországra.   Néhányszor olybá tűnt, hogy Hollywood rémületes forgatókönyveinek figurái járják be az országot. Annyi borzalom történt mindenfelé. A temetőre épített kulcsi villában a huszonnégy éves szörnyeteg machetével gyilkolja le családtagjait. Akarattyán egy korosodó rablógyilkos öl meg három idős embert egy nyaralóban. Győrben durvasörétes puskával lövi hátba két ellenszenves vendégét a dühre gerjedt presszótulajdonos. A gyűlölettől tébolyult apa öngyilkos halálba ragadja két gyermekét egy rohanó autóban. (Miután kisérletet tett felesége halálra gázolására.) “Stephen King él” Tovább olvasása

Stephen King él