Ellenforradalom vagy forradalom?

Az Isten teremtette rend elleni lázadás a forradalom. Rákosi rendszere azonban nem Isten teremtette rend volt. És mégis, mekkora energiákatv fordítottunk rá, micsoda ellenszegülést vállaltunk  azért, hogy az 1956-os „sajnálatos eseményeket” ellenforradalomból forradalommá minősíthessük!

Miközben  ellenfeleink kajánul mosolyogtak a markukba és látszólag kínosan-keservesen, de  végül is engedtek a kívánságunknak és a dicsőséges és becsületes tíz napot alámeríthettük az 1789-es és 1871-es párizsi, az 1917-es szentpétervári vagy 1936-os madridi jakobinus, kommunista, bolsevik és anarchista csőcselék szintjére.

Olyan ez, mintha  a  „Menjetek békével, a misének vége” Szavak után a Boldogasszony Anyánk helyett elénekelnénk a „Madrid határán álltunk a vártán”-t vagy az „Amuri partizánok” dalát.

Kiharcoltuk a forradalom minősítést, Csak azért, mert  nem mertünk közösséget vállalni a büszkén rendpárti, ellenforradalmi Horthyval és Bethlennel. Mert elhittük, hogy Prónay, Héjjas és Francia Kiss Mihály neve nem hősöket, hanem gazembereket takar.

Lelke mélyén  sokunkban ott fészkelt a gyanú, hogy kész átverés ez az egész, de a kuruckodás, az ellenszegülés gyönyörűsége elvakított minket és kiharcoltuk! Most már tele szájjal ünnepelhetjük és dicsőíthetjük 1956 kommunista szereplőit : Nagy Imrét, Malétert, Király Bélát és a többi kommunista forradalmárt, miközben az események valódi jellegét kész voltunk feledni.

Az események hősei közül talán csak a Pongrácz fivérekre emlékszik a ma embere. A nemzet szabadságáért küzdő ellenforradalmár százak és ezrek névtelenek, ünnepeletlenek.

Hiszékeny és még mindig bizalomra kész nép vagyunk. De még így is jobb, mint az a program, amit egy napjainkban forgatott amerikai film sugall, alig titkolt forradalmi pedagógiai célzattal:

A jelenetben egy apa 4 éves kisfiát neveli. Megparancsolja neki, hogy ugorjon le a második lépcsőfokról, ne féljen, mert ő elkapja. A gyerek leugrik. Az apa most azt mondja, hogy ugorjon le a következő lépcsőfokról, majd így tovább és tovább. A kisfiú engedelmeskedik, és minél magasabbról kell ugrania, annál inkább növeli benne a bizalmat, hogy édesapja majd úgyis elkapja.

Amikor a legmagasabb lépcsőfokról ugrik le, apja félre áll, és hagyja, hogy a gyereke jól megüsse magát. Aztán így szól hozzá: „Ezt a leckét nem fogod elfelejteni.”

Mit akar ez a jelenet példázni? Talán azt, hogy ne bízz fiam soha senkiben. Sem Istenben, sem emberben. Legkevésbé az isteni rendben, amit a forradalomnak kell amúgy is teljesen lebontania és amit az ellenforradalomnak kellene visszaépítenie, ha egyáltalán élni akarunk.

Mégis. Reménykedjünk és bízzunk abban, hogy történelmünk forgatókönyvét nem Hollywoodban írják.

Reklámok
Ellenforradalom vagy forradalom?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s