Az 1880. évi magyar német háború

Korszerűtlen tudomány lett a történelem.  Olyasféle babona, mint az asztrológia vagy a tenyérjóslás. A múltból következtet a jövőre, tekintet nélkül a jelen érdekeire. Vagyis nemcsak felesleges, de ráadásul még veszélyes is.  Fukuyama pár éve odáig ment, hogy tulajdonképpen az ő tudós fellépésével vége is van a történelemnek. Hazai liberálisaink el is hagynák iskolai oktatását, de mindenekelőtt az érettségi vizsga tárgyai közül dobnák ki.Talán igazuk is van. Amit tanítottak nekünk, azt tanulni sem volt érdemes. Nem ismertük valódi történelmünket már a múlt század negyvenes éveiben sem. Azóta csak romlott a helyzet, amit egy Glatz Ferenc nevű MTA elnök  munkássága is bizonyít.  A hozzá hasonló akadémikus történészek  boszorkánykonyhai kotyvasztásai következtében jóideje csak a sötétben tapogatózunk  történelmünk eseményeit illetően. Akár  őstörténetünket, akár a közelmúltat  kivánnánk megismerni. A történelemhamisításállami támogatással folyik.

Sovány vigasz, hogy a németek még rosszabbul állnak. Ők erőteljesebb agymosásban részesültek az elmúlt évtizedekben. Ezt jól példázza, hogy nemrég egy ezres mintájú közvéleménykutatás kérdőívén feltették nekik a kérdést, hogy „kik voltak a felelősek az 1880-as német-magyar háborúért?”.

A kérdezettek következőképpen válaszoltak:

83  százalékuk önmagukat, vagyis a németeket hibáztatta a konfliktusért. 7 százalékuk a magyarokat tette felelőssé és a fennmaradó 10 százalékuk kitérő választ adott. Utóbbiak ugyanis nem tudtak ilyen háborúról. Amivel ez a tíz százalék némi történelmi tudást árult el. A kérdés ugyanis csapda volt, hiszen ilyen háború nem volt sem 1880-ban, sem előtte vagy utána.

A kérdezettek 90 százaléka mégis ténynek, megtörténtnek tekintette. 83 százalékuk pedig még azt iskészséggel vállalta, hogy a háborúfelelőse saját nemzete volt. Ez a reflexszerű, szinte  zsigeribűntudat  és önvád teszi oly vonzóvá a magyar értelmiségi elit számára Berlin kávéházainak teraszait. Ez a feltételek nélküli bűnvállalás, ez az öngyalázás  vonzza oda évekre a liberális magyarokat: Konrád Györgyöt, Korniss Mihályt, Imre Kertészt, Parti Nagy Lajost vagy Nádas Pétert de még  Dalos Györgyöt, Spirót   és Ungvári Krisztiánt, és talán még Heller Ágnest is, hogy csak a jelesebb magyarokról szóljunk.

Vallomásaik szerint Berlinben otthonosabban érzik magukat mint Budapesten, mert a németek szembenéztek történelmi múltjukkal és férfiasan lám még azt is bevallják: ők a felelősek az egyébként soha meg nem történt német-magyar háború rettenetes eseményeiért is. Ha még azt is megkérdezte volna a német véleménykurkász, hogy melyik fél győzött abban az 1880-as háborúban? A kávéházak fentebb felsorolt magyar kiválóságai kéretlenül és kórusban  dörögnék a választ: mi győztünk!

Imígyen múlatják az (amúgy történelmi) időt a közvéleménykutató intézetekben és a berlini kávéházak teraszain a múltat nem ismerő, de azért annak következményeit bátran vállaló németek és legyőzőik.

Utóbbiakat hazacsábíthatnánk, ha kijelentenénk nekik, hogy voltaképpen mi okoztuk az 1880-as magyar-német háborút(is).

De hát már alig van Pestenkávéházunk. A világháborús légópincékből átalakított romkocsmákba pedig nem küldhetjük őket.

Hová is ültethetnénk őket, ahol békésen megfeledkezhetnek mindkét  történelmünkről: a hamisról is, a valódiról is?

Reklámok
Az 1880. évi magyar német háború

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s