Itt, ott, amott és odaát

Pár éve eltöltöttünk Váradon néhány órát. Békéscsabáról Szalontán át érkeztünk a váradi állomásra, onnan pedig be a városba, a központba, a Nagy Sándor József utcába, ahol a 6-os számú ház falán még ott volt a falon apám és mostohaanyám orvosi névtáblájának a nyoma. Elmentünk a Kőrös partjára, az új piacra és a Bémer téri színházhoz is. De a barátok templomába nem jutottunk el, valószínüleg amúgy is zárva lett volna azon a hétköznap délelőttön. Mint utóbb kiderült, az egyetlen hely, ahol magyar szót hallhattunk volna, az a ferences templom  lett volna, másutt egyetlen magyar szót nem lehetett hallani, még a piacon sem.  “Itt, ott, amott és odaát” Tovább olvasása

Itt, ott, amott és odaát