Az igazság pillanatai

Az apokalipszis (lelepleződés) elkezdődni látszik, a fátyol lehull és az igazság pillanatai, amik oly ritkák voltak korábban, most mintha pillanatból kínos órákra, napokra, hetekre  tágulnának. Ily méretekben a legigazabb igazság is emészthetetlen, ezért most csak az egyik „apróságot”idézem ide:

A nyugat-európai és amerikai sajtó ezekben a hónapokban emlékezik  meg arról a szégyenletes tényről, hogy Churchill és Franklin Delano Roosevelt, az angol  miniszterelnök és az amerikai elnök  részletekbe menően és még a mészárlást közvetlenül követő hetekben értesült a katyni erdőben és másutt megtörtént mészárlásokról. Tudtak arról már 1940-ben, hogy a szovjet NKVD kivégzőosztagai 22 ezer lengyel tisztet és értelmiségit mészároltak le 1940 tavaszán. Az indokról is tudtak: Azokat a lengyel hadifoglyokat és tisztviselőket lőtték tarkón, akikről okkal feltételezték, hogy nem hajlandók a  bolsevik hatalom szolgálatába állni és emiatt már csak tehertételnek számítanak a fogvatartóiknak.

Amikor azonban 1943-ban a németek feltárták a lengyel holttesteket rejtő tömegsírokat, F.D. Roosevelt és Churchill is csatlakozott a szovjet állításhoz, amiben a bűncselekményt feltáró németeket tették felelőssé a lengyelek haláláért.  1945 után is ragaszkodtak a hazugsághoz és  a nürnbergi perben szemrebbenés nélkül ítéltek halálra németeket a katyni mészárlás elkövetőiként. Csak miután 1989-ben a szovjet legfelső vezetés beismerte amit voltaképpen 1943 óta minden józan szemlélő pontosan tudott Canberrától Buenos Airesig, azután kezdték szellőztetni a szennyest. 1990-ben a kanadai „Montréal Gazette”,

, November 5-i  számában közölt egy cikket, amiben leírták: 1945-ben Nürnbergben a győztesek, az  amerikai, angol, francia és szovjet bírák halálra ítéltek  és felakasztottak hét  német Wehrmacht katonatisztet a katyni mészárlás elkövetéséért. Álljon itt kegyeletből az ártatlanok  neve is:  K.H. Strueffling,

H. Remlinger, E. Böhom, E. Sommerfeld, H. Jannike, E. Skotki and E. Geherer.  További három tisztet, kiknek nevét ma már csak a nürnbergi jegyzőkönyvek őrzik, (E.P. Vogel, F. Wiese, A. Diere) húszévi kényszermunkára itéltek,   nekik aztán nyomuk veszett a szovjet haláltáborokban.

Ennyit Nürnbergről és a győztesek által  azóta is serényen gyakorolt nemzetközi bíráskodásokról a háborús bűntetteket illetően.

Vae victis! Jaj a legyőzötteknek!

A rómaiak őszintébbek voltak.

Advertisements
Az igazság pillanatai

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s