Két történet a Pokolból

 “Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy gonosz, nagyon gonosz asszony, és meghalt. És egyetlenegy jótett sem maradt utána. Megragadták az ördögök, és bedobták egy tüzes tóba. Az őrangyala meg ott áll, és azon gondolkozik: milyen jó cselekedetét említhetném meg az Istennek? Eszébe is jutott valami, és azt mondja az Istennek: »A veteményeskertben egyszer kirántott egy szál hagymát, és odaadta egy koldusasszonynak.« Azt feleli erre az Isten: »Hát fogd azt a hagymát, és nyújtsd be neki a tóba, kapaszkodjon bele, és húzassa magát, és ha kihúzod abból a tóból, ám menjen a mennyországba; de ha elszakad a hagymaszár, akkor csak maradjon ott az az asszony, ahol van.« Máris futott az angyal az asszonyhoz, és odanyújtotta neki a hagymát: »Nesze, asszony – mondta -, kapaszkodj belé, és húzódzkodj.« És óvatosan húzni kezdte, és már majdnem kihúzta, de a tóban bűnhődő többi kárhozott, mihelyt meglátta, hogy húzzák kifelé, mind őbelé kapaszkodott, hogy vele együtt őket is húzzák ki. De az asszony nagyon-nagyon gonosz volt, és rugdosni kezdte őket mind a két lábával: »Engem húznak, nem titeket, az enyém a hagyma, nem a tietek.« Mihelyt ezt kimondta, elszakadt a hagymaszár. És az asszony visszaesett a tóba, és ott ég a mai napig is. Az angyal pedig sírva fakadt és elment.” “Két történet a Pokolból” Tovább olvasása

Reklámok
Két történet a Pokolból

Gonoszügyi ismeretek 8. – Területi szellemek

Isten és Sátán. Azt hihetnők, hogy vagy mindkettőt elvetik, vagy mindkettőben hisznek. De még a vallásos emberek körében is általánossá vált, hogy a Sátán létében kételkednek.  Olyasvalaminek tekintik, mint a sötétséget, amit a fény hiányaként is le lehet írni. A gonoszság, a rossz szerintük nem más, mint a jó, az isteni szeretet hiánya. Amiként a hideg nem más, mint a hő, a meleg eliminálódása.

Roppant tetszetős magyarázat, ezt nem tagadhatjuk. Csak éppen nem igaz. “Gonoszügyi ismeretek 8. – Területi szellemek” Tovább olvasása

Gonoszügyi ismeretek 8. – Területi szellemek

Több fényt! 5 – Károly és Endre

Mi minden történhetett volna velük és általuk, ha nem következik be erőszakos haláluk?

Ez a kérdés rendszerint felmerül a balesetben, harcban, hirtelen támadt betegségben elhunyt hazánkfiai élettörténetével kapcsolatban. Mintha életük nem is ért volna véget, hanem csak félbeszakadt és folytatását  képzeletben éli tovább a  közösség. Vonatkozik ez különösképpen a hősökre, akiknek halála nem csak lesújtja, hanem lélekben fel is emeli az emlékezőt. Amiként történt ez Maximilian Kolbe,, Kovarcz Emil, Francia Kiss Mihály, Tóth Ilonka  és Jány Gusztáv emlékével és történik két másik vértanú, Leiningen-Westerburg Károly és Bajcsy-Zsilinszky Endre hátrahagyott  körvonalaival. Amely vonalakat napjainkban  egyre ragyogóbb dicsfény szegélyez. “Több fényt! 5 – Károly és Endre” Tovább olvasása

Több fényt! 5 – Károly és Endre