Williamson püspök kétszeres kiközösítése

Richard Nelson Williamson 72 éves tradicionalista katolikus, a vatikáni zsinat előtti katolikus hagyományt őrző püspök esete az álhatatosság, a tiszta lelkiismeret versus a sunyi megalkuvások és áskálódások története.

Amiről mesélhetnénk anekdotakéntis, a szó legízesebb értelmében, noha a történetbe foglaltak nem késztetnek derűre. Inkább rémtörténet ez. Nem Mikszáth hanem Bram-Stoker tollára való.

De kezdjük a legelején:

Szent X. Pius és Herzl Tivadar

1904-ben az őt felkereső és a cionizmust valamint a létesítendő Izrael állam elismerését kérő Herzl Tivadart (a később szentté avatott) X. Pius pápa azzal utasítja el, hogy a katolikus egyház nem támogathatja a cionista mozgalmat mindaddig, míg a cionisták nem ismerik el Jézust Messiásnak és valóságos Istennek. Vagyis amíg meg nem térnek. Márpedig Azidőtájt és azóta is a judaizmus és a kifejezetten ateista cionizmus is keményen tagadó álláspontot képviselt Jézus messiási küldetésével kapcsolatban. A cionizmus, a Balfour-igérettel aratott részleges, majd aztán második világháborús teljes győzelme után még sokáig sikertelenül követelte a pápa elismerését Izrael államot illetően. Ezt formálisan még VI. Pálnál sem sikerült elérniük, noha a judaizmussal és a cionizmussal való megbékélés már a zsinat révén érvényben volt, hiszen maga a II. vatikáni zsinat (1962-1965) is a B’ nai B’ rit szabadkőműves páholy teljes ellenőrzése alatt zajlott le és a határozatok meghozatalakor a páholy követeléseit messzemenően figyelembe vették. De Izrael államot és a cionizmust végül is csak 1993-ban II. János Pál ismerte el, anélkül, hogy Izrael állam viszonzásul elfogadta volna Jézust Messiásnak. A győzelem a cionizmus és Izrael részéről teljesnek tűnt, de hajszál került a levesbe és ünneprontóként ekkor már létezett a Szent X. Pius Papi Testvériség, amit még 1970-ben alapított a francia Llefebvre érsek. Amely testvériségnek négy új püspököt is felszentelt az érsek 1988-ban, három évvel a halála előtt

Az első kiközösítés

. A szentelés Annak érdekében történt, hogy a tradicionalisták vezetésének utánpótlásáról még idejében gondoskodjék a mintegy hatszázezres hívőt tömörítő hagyománytisztelő katolikus közösségben. A pápai engedélyt mellőző püspökszentelés automatikus kizárást jelentett az anyaszentegyházból. Az érseket és a négy új püspököt a továbbiakban kiközösítettnek tekintették Rómában.. A történethez tartozik, hogy a papi közösség sosem állította, hogy nem ismerik el a pápa egyházfőségét maguk fölött, csupán a II. vatikáni zsinat határozataival szálltak szembe és tiltakoztak a modernista dekrétumok tartalma és liberális értelmezése, valamint a megfogalmazások szándékolt kétértelműsége miatt.

Más renitens katolikus csoportok a zsinattal és a vatikánnal kapcsolatos ellenkezésükben sokkal keményebbek voltak. Odáig mentek , hogy a pápai trónt üresnek nyilvánították, ők az un. Sede vacantisták. Ők mindmáig azt állítják, hogy XII. Pius 1958-ban bekövetkezett halála után XXIII. János megválasztásakor előbb Siri kardinálist, a genovai érseket emelték trónra a konklávé tagjai. A B’ nai B’ rit szabadkőműves páholy ebbe azonban nem ment bele és noha már megjelent a Sixtus kápolna felett az eredményes szavazást jelző fehér füst, újabb szavazást rendeltek el és ezen győzött Roncalli bíboros velencei pátriárka, aki bennfentes pletykák szerint évtizedek óta szabadkőművesként szolgálta a Vatikán mellett a titkos társaságokat is. A sede vacantisták a genovai Giuseppe Siri kardinálist tekintették XVII. Gergely néven a pápának 1989-ben bekövetkezett haláláig. Siri kardinális állitólag házi őrizetben élte le a számára hátralévő három évtizedet lemondatása után a genovai püspöki rezidenciáján. Azóta úgy hirdetik , hogy XVII. Gergely halálával a pápai trón üres. A zsinati pápák pedig hamis vezetői a katolikus egyháznak. Ezek az apró csoportok, hangoztatott nézeteik ellenére nem rendelkeznek akkora befolyással, mint a Szent X. Pius Papi Társaság (SSPX), amelynek az egyházba történő visszatérését II. János Pál halála után XVI. Benedek erőteljesebben kezdeményezte, mint elődje.

A régi mise újra engedélyezése

Látványos gesztusként Benedek kihirdette, hogy a hagyományos tridenti rítusú mise továbbra is engedélyezettt, amely kijelentés a békülékenység komoly jeleként volt értelmezhető. A cionizmusnak való teljes megadással, amit II. János Pál oly engedelmesen képviselt, ez nem volt összeegyeztethető, XVI. Benedek még saját főpapságától is megkapta érte a kemény kritikát. De a pápa az egység helyreállítása érdekében megpróbált lavírozni.

Benedek 2009 január 9-én jelentette be, hogy megszünteti az 1988-ban Lefebvre által felszentelt négy püspök kizárását és megindultak a Vatikán és az SSPX közötti tárgyalások. Mit tesz a véletlen, a svéd televízió még azon a napon bombát robbantott és fő műsoridőben sugárzott egy jóval korábban készült interjút Richard Nelson Willliamsonnal, a négy püspök egyikével. Az interjút előző évben adta Williamson a svéd riporternek, mégpedig egy németországi stúdióbanm. A lényeg a felvétel egy jelentéktelennek tűnő elágazásában rejlett, amikor a riporter rákérdezett Williamsonra, hogy miként vélekedik a holocaustról.

Williamson másképp tudja

Az interjúban a riporter kérdésére a püspök egyenesen válaszolt: nem hisz a holocaust történetének hivatalos verziójában. És ez a közlése volt a Vatikánt és az SSPX-et rombolandó bomba gyutacsa. Azonnal beindult a médiagépezet és mindenütt elhatárolódást követeltek Williamson püspök kijelentésétől és követelték a püspök skalpját. A pápa határolódjék el az SSPX-től és Williamson püspöktől, az SSPX határolódjon el saját püspökétől és egyáltalán, kérjenek bocsánatot mindahányan a zsidóságtól, mint azt II. János Pál oly szaporán megtette pontifikátusa idején. (Akik számolták,százon felüli bocsánatkérést regisztráltak.) .

A dolog pikantériája, hogy az anglikánnak keresztelt és eredeti foglalkozására nézve irodalomtanár Williamson sosem volt a nagyegyház tagja. A szakadár tradicionalisták közé lépett át az anglikán egyházból és egy svájci hagyományhű katolikus szemináriumban kezdte el tanulmányait 1971-ben és 1976-ban szentelték pappá. Ő lett a négyek egyike, akiket utódjául jelölt és püspökké szentelt az érsek 1988-ban. Sem papként, sem püspökként nem rejtettte véka alá nézeteit erkölcs, vallás, történelem, irodalom vagy politika területén és mindig világosan és egyértelműen fogalmazott egy-egy témával kapcsolatban. A revizionista nézeteiért meghurcolt és hosszú börtönbüntetésre itélt Ernst Zündel feleségének mondta nyilvánosan a következőket, mégpedig több évvel a svéd riporttal generált botrányt megelőzően:

„A 80-as években kerültem kapcsolatba a ‘revizionizmussal’, aminek sok köze van Ernst akkori peréhez. Mindenek előtt katolikus püspök vagyok, de hiszek abban,

hogynincs különbség valóság és valóság között.A második világháborút követő roppant hazugságtömeg hatalmas bálványimádás vagy tévtan formáját vette fel, hogy egy tényleges istenhit útját állja.Kérem, mondja meg Ernstnek, hogy nagyon tisztelem azért, amit a valóságért tett.”

Abe Foxmann, a Szövetség fia

Mivel a B’nai B’rit (A Szövetség fiai) páholy már jóideje tudott XVI. Benedek hajlandóságáról, hogy kibékülne a SSPX csoporttal, Williamson lett a fegyver, amivel ütni lehetett egyszerre a tradicionalista közösségre és a helytelenkedő pápára is. Abe Foxmann, a páholy alvállalkozásaként működő Antidefamation League (Rágalmazás Elleni Liga) főnöke 2011 szeptember 16-án kijelentette, hogy az ADL kívánatosnak tartja, hogy mielőtt a katolikus egyház visszafogadná az SSPX-et, a közösség tegye magáévá Róma pozitív tanításait a zsidókkal és a judaizmussal kapcsolatban. Foxmann nyilatkozatában határozottan kijelentette azt is, hogy megengedhetetlen egy olyan közösség visszafogadása az egyházba, amelyiknek olyan holocaust-tagadó püspöke van, mint Richard Williamson. Ebben a nyilatkozatában hivatkozott a pápával 2007-ben történt találkozására, amikor Benedek igéretet tett neki az antiszemitizmus minden formájának az elutasítására.(Hogy a holocaust hivatalos adataiban való kételkedés miért minősül antiszemitizmusnak, arra sem Foxmann sem más szakértők mindmáig nem adtak elfogadható magyarázatot.)

Per a püspök ellen

Eközben a német jogállam sem tétlenkedett. Perbe fogták az argentin papi szeminárium rektoraként tevékenykedő, de a posztról lemondott Williamson püspököt. Ugyanis a nevezetes svéd televíziós interjú német területen készült és ennek nyomán a német joghatóság ötévi börtönbüntetéssel és pénzbírsággal sújthatja a püspököt. Akit a botrányos interjú után kiutasítottak Argentinából és kénytelen volt visszatérni Angliába. Életét saját elöljárója, Fellay püspök a vatikáni nyomásra és a nemzetközi tiltakozásra való tekintettel a lehető legnagyobb mértékben megnehezítették, életkörülményeit nyomorúságosra váltották és a németországi per fenyegető árnyékával próbálták elhallgattatni. Ám Williamson heti Kyerie eleison kommentárjaival rendszeresen elmondta ellenérveit az SSPX és a Vatikán közötti tárgyalások értelmetlenségéről. Ezek a kommentárok szolgáltak engedetlensége bizonyítékául, az elöljáró Fellay püspök pedig az engedetlenséget nevezte meg aWilliamson SSPX-ből való kizárásának indokául. Nyakas volt és nyakas ma is. Az a véleménye, hogy hacsak a vatikán nem mond le a zsinati dekrétumokról, az SSPX-nek nem szabad visszatérnie a modernista egyház kebelébe. Lassan olybá tűnt, hogy Róma és az SSPX kibékülésének nem is a zsinati határozatok el nem fogadása, hanem Williamson püspök személye a legfőbb akadály. Így történhetett meg, hogy ezév október 4-én az SSPX káptalanja, amelynek tanácskozására a kompromittált püspököt meg sem hívták, kizárta őt a papi közösségből. Külön érdekesség, hogy a kizárás azután történt meg, miután a Vatikán és az SSPX-et vezető Fellay között a tárgyalások mégiscsak kudarcot vallottak. S ha már lúd, legyen kövér: Berlinben a korábban formai okok miatt megszüntetett bűnvádi eljárást az említett holocaust-tagadó interjú ügyében újra elindították.

Mindezekkel a manőverekkel az SSPX papságát és velük együtt a híveket is megzavarták és megosztották és a megsemmisülés határára sodorták. Miközben az anyaszentegyház tekintélye sem növekedett azzal, hogy a Fellay püspök vezette maradékra olyan engedményeket próbált rákényszeríteni, mint a zsinat határozatainak maradéktalan elfogadása. Hiszen ezzel kapcsolatban az anyaszentegyház hívei és alsó papsága is erősen megosztott és sokan vannak, akik csak részleteiben képesek elfogadni a modernista katekézist, a reformmisét, a liberalizálódást és nem utolsó sorban a katolicizmus ésszerűtlen mértékű judaizálódását.

A Krahgate

Hogy mit keres a néhai Herzl Tivadar, a diadalmas cionizmus és a viruló Izrael állam ebben a katolikus belháborúban? Erről talán Maximilian Krah-ot, az SSPX németországi districtjének mindenesét kellene megkérdezni. Neve úgy került szóba, mint Fellay püspök bizalmasa. Ő az, aki felfogadta az ügyvédet, aki Williamson püspököt inkább támadta, mint védte a németországi perben. Ő a németországi tradicionalistákat gazdaságilag menedzselő jogász és mellesleg az izraeli katonai körökkel kapcsolatokat ápoló egykori keletnémet. Sokan gyanítják, hogy a két félresikerült és a Williamsonnak sokat ártó Spiegel-interjún túl az ő szervezői zsenije és szabadkőműves kapcsolatrendszere hozta össze azt a svéd riportot is, amiből aztán kipattant a botrány. Ami nélkül az SSPX és a Vatikán tárgyalásaira a világ oda sem figyelt volna, hiszen ezek a tárgyalások tulajdonképpen már 2000 óta zajlottak, már II. János Pál idejében is. Maximilian Krah tevékenységét a tradicionális honlapokon Krahgate-nek csúfolják, az emlékezetes Watergate mintájára.

Most úgy tűnik, a Lefebvre alapította papi közösség és a tradicionalista hívek serege a megsemmisülés határára került. Talán csak maga Williamson püspök áll még szilárdan a lábán. Ő folytatja Lefebvre érsek testamentumának végrehajtását. Új papi szemináriumot szervez, noha egyelőre még arra sincs pénze, hogy elhagyja wimbledoni penészes padlásszobáját és elinduljon a világba pénzt és szövetségeseket keresni tervei megvalósításához.

Izmusok támadásai

A XX. Századi ordas eszmék különböző módszereket választottak a katolikus egyház semlegesítésére. A fasizmus kiegyezett a pápával, de keményen beszorította a Vatikán falai mögé. A nácizmus Szép Fülöp francia király példáját követte volna és a pápa elrablására készült. A bolsevizmus a katolikusság fizikai megsemmisítésében látta a megoldást. Legmesszibre a cionizmus jutott a II. vatikáni zsinattal, amelynek nyomán az ökumenikusan gondolkodó egyház egyfajta alternatív vallásnak fogadta el a cionizmust.

Ennél mélyebbre már nem lehet süllyedni – mondja a pesszimista. Már hogyne lehetne – feleli rá az örök optimista.

Advertisements
Williamson püspök kétszeres kiközösítése

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s