A Bűnbeesés csökkenő kockázata

A bűnbeesés, kis módosításokkal ugyan, de minden korok emberének folyamatos elfoglaltsága Ádám és Éva óta.

Példaként szolgál erre az 1951-ben a kisázsiai Sultantepe környékén talált, Kr. e. 701. évből való ékírásos asszír tábla, amely arról ír, immár évezredekkel Ádám és Éva Édenből való kiűzetését követően, hogy egy szegény házaspár beszélget és az asszony rosszallólag említi Éva meggondolatlanságát, aminek következtében utódai és így ők is elveszítették a paradicsomi boldogságot.

Zsörtölődését meghallotta a király. Elgondolkodott az asszony szavain és elrendelte, hogy a házaspár pompás palotát kapjon és hogy ne kelljen nekik dolgozniuk. Minden nap öt fogást kapnak ebédre, amikből ehetnek amennyi csak jólesik. De felszolgálnak majd egy hatodik tálat is, letakarva, ebből azonban nem szabad enniük, sőt meg sem szabad nézniük, mi van a tálban. Ha mégis megszegik ezt a feltételt, minden kedvezményt és kegyelmet elvesztenek. A házaspár boldogan beköltözött a pompás otthonba. Minden nap ízletesebbnél ízletesebb ételeket kaptak, de ott volt az asztalon letakarva az utoljára felszolgált fogás is. Napokon keresztül élvezték az új életet. Az asszonyt azonban bosszantani kezdte a letakart tál. Miért is hozzák be? Mi lehet benne? Legalább nézzék meg, javasolta a férjének, hiszen a király azt nem tudhatja meg, ha egy kicsit a kendő alá kukkantanak. Így is lett. De mikor az asszony fölemelte a kendőt, mellyel a tál le volt terítve, egy madár repült ki alóla. A király észrevette a madár hiányát és kiutasította a házaspárt a palotájukból. Néhány nap után újra visszaestek régi szegénységükbe. Most már nem lehetett Évát hibáztatniuk nehéz sorsukért.

Szembeötlő, hogy az asszír történetből hiányzik az első emberpárt az engedetlenségre rábeszélő kígyó. Nincs is rá feltétlenül szükség, a paradicsomi eset óta már működik az emberben az áteredő bűn, a rosszra való hajlandóság. De még így is napokba telik, míg az asszony és férje veszi a bátorságot, hogy a király parancsa ellen cselekedjenek. A király jóindulata és nagylelkűsége, a gazdagság és az ajándékba kapott jólét egy darabig még visszatartó erővel bír. Aztán persze elbuknak újra, ezúttal sátáni noszogatás nélkül is.

Az asszír ékírásos történet óta újabb évezredek teltek el és feltehetjük a kérdést, hogy ma miként történhetne egy hasonló eset?

A válasz nem könnyű. A dolgok állása időközben megváltozott.

A legfeltűnőbb változás a kígyó aktivizálódása azok körében, akik a Megváltás részesei lettek a krisztusi keresztáldozat után. Vagyis 734 esztendővel az agyagtábla történetének lejegyzését követően. A keresztáldozat ugyanis törölte azt az áteredő bűnt, ami a Sátán addigi hatalmát e világ fölött oly kényelmessé tette.

Ami a testet öltés óta történik, az a kétségbeesésbe taszította a Legyek Urát. A korunk emberében megtapasztalt depresszió, pánikbetegség, önpusztító riadalom igazából nem is az ember betegsége, hanem a Sátáné. Riadalmát csak fokozza, hogy már nem egyetlen tapasztalatlan emberpárt kell rávennie újra az Isten elleni tettekre, hanem több milliárdnyit és már maga sem tudja, érdemes-e teljes erővel próbálkoznia a megváltottak újbóli elcsábításával. Vagy őrizze inkább az áteredő bűnnel terhelteket, mint csalárd módon megszerzett kincsei maradékát?

Sátán éppen ebbe a dilemmába fog belebolondulni.

De még előtte az ő választottjai a királyi vendégségben éhen maradnak, mert a kétezer év alatt túlfejlődött kíváncsiságuk – amit ők tudásszomjnak neveznek – azonnal a letakart tál felé fordul és ügyet sem vetnek az ízletes fogásokra. Isten emberei azonban esznek és jóllaknak majd. Kíváncsiságuk ugyan egy ideig kielégítetlen marad, amíg a király fel nem fedi előttük a terítő takarta titkot. És miért is titkolná előttük a madarat, ha vendégei már kiállták a próbát?

Reklámok
A Bűnbeesés csökkenő kockázata

Jövendölések

Szabó Dezső jósnőnél járt valamelyik párizsi útján – meséli kutatója, Szőcs Zoltán. A jósnő belenézett az ifjú Szabó Dezső tenyerébe és kijelentette: holtan látom magát egy liftben. Az író e naptól kezdve óvakodott belépni a felvonókba, inkább lépcsőzött felfelé és lefelé. Irtózott minden ilyen szerkezettől. Nem is liftben halt meg, hanem az óvóhelyen, az ostrom telén, 1945-ben a József körút 34-es ház pincéjében. A házban működő vendéglő tulajdonosa felajánlott a jeles halott részére egy koporsó méretű, egyajtós konyhaszekrényt a temetéshez, de a Rákóczi tér földje az erős fagyban feláshatatlan volt, ezért vagy tíz napra a szekrényt, benne a holttesttel elhelyezték ideiglenesen a bérház liftaknájában. Maga a lift áram híján valahol a harmadik emelet magasságában vesztegelt és még akkor sem jelenthetett fenyegetést az alant fekvő íróra, ha a táphálózat netán újra elektromos áramhoz jut.

Így teljesedett be a párizsi jósnő jövendölése.Kis pontatlansággal – mondhatnánk.

Ilyesféle kimenetele lesz a maja jóslatnak és a többi apokaliptikus látomásnak is a hamarost bekövetkezendő világvégéről. Alkalmasint összefuthatnak egyéni kudarcok és globális kataklizmák, de hogy ezek miként teljesülnek be, azt találgatni sem érdemes. Összeakadhatnak, mint Szabó Dezső Párizsban a jósnővel és utóbb a szekrény, a liftakna és a halott írófejedelem a József körúti lépcsőházban.

Magyarán: pontosan jósolni egyénre lehetetlen. de miként a mundán asztrológia baklövései mutatják, országokra vagy birodalmakra is kétséges vállalkozás.

Csak a halál biztos.

Példa erre Szabó Dezső jövendölése a háború elejéről: „Ha Németország győz, akkor Magyarország végképp elveszett, ha veszít még van valami halvány remény.”

Németország veszített ugyan, és amíg vesztes volt, reményünk is volt. Ma már újra Európa vezető hatalma és a mi sorsunk megpecsételődött. Már 2012 december 22-t megelőzően ott fekszünk egy láthatatlan liftaknában, egy láthatatlan kopott konyhaszekrényben. (Amit „A hetedik koporsónak” is nevezhetnénk Csurka után szabadon.)Bennünket nem influenzavírus ölt meg, hanem az Unió és saját nevelésű hóhéraink, akiket az Eötvös Loránd tudományegyetemen és a Marx Károly közgáz egyetemen tanulták a kötélverést és Amerikában, Soros papa tanodájában képezték ki őket az elkészített akasztókötél csomózására és az áldozat nyaka köré tekerésére.

Marad a remény, hogy feltámadunk. Szebb pillanatokban nem is remény ez, hanem bizonyosság.

Ugyan lehetséges, hogy a jósok valóban a jövőbe látnak. Ám amit látnak, a kuncsaftok azt rendszeresen rosszul értelmezik. Így van ez már a dodonai futurológiai szakkollégium megalapítása óta.

Jövendölések

A bosszú mostohagyermekei

 

Azon töprengek már  néhány napja, hogy a connecticuti mészárlás tettese, az a bizonyos Lanza nevű ifjú ember saját erejéből, saját elhatározásából, netán a mögötte rejtőző figurák terveit teljesítve vagy éppenséggel valamiféle sátáni noszogatásra követte el a tettét? Vetemedhet-e ilyesmire egy ördögtől megszállott személy? Ugyanis ha jól tudom, Jézus sok ördögtől megszállottat gyógyított ki megszállottságából, de egyikről sem írják, hogy tömeggyilkos lett volna. Mindegyik beteg, a megszállottságot testileg elszenvedő ember volt.

Vannak persze lelki megszállottak is, különösen a felvilágosodás, az illumináció elmúlt két évszázadában szaporodtak komoly sereggé. Akiket úgy száll meg a Sátán, hogy ők maguk hívják és vállalják az ördögi feltöltődést. Az ördög segít nekik rafinált bosszúik és rémületes tetteik véghezvitelében. De itt aztán megakad a gondolat menete, mert az önként, szabad akaratból vállalt gazemberséggel – legyen az akár olyan irodalmi példa mint Hamlet és III. Richárd vagy a való életben Salem és Szeged boszorkányai vagy Hollywood szellemi szemétdombja a bosszút kukorékoló kakassal – nem lehet mit kezdeni. A Szabad akaratot, a jogot választani jó és rossz között a Teremtő is tiszteletben tartja.

A kérdés minduntalan kikéredzkedik azonban: egyáltalán rejlik-e szabad akarattal meghívott sátáni erő ezek mögött az iskolai mészárlások mögött. Vagy egyszerűen valamiféle elhatalmasodott keserű sértettség, túltengő bosszúvágy vezérli ezeket a fiatalokat? És nem személyes sérelem, akkor végül is kinek, kiknek a bosszúja teljesedett be a norvég Breivik vagy a connecticuti Lanza keze által? Közvetlenül az ördög súgott nekik és utasította őket a ravasz meghúzására, vagy volt közvetítő személy, személyek, szervezet, testület, hazai vagy külföldi titkosszolgálat és hasonlók a mészárlások közvetlen elkövetői mögött, mint őket izgató-igazgató testület?

Magukat szakértőnek minősítő tudományos emberek, pszichiáterek, pszichológusok elmebetegséget emlegetnek és a magányos gyilkos elméletét támogatják még akkor is, ha a kollégiumi-egyetemi mészárlásokat több alkalommal is nem egy, hanem bizonyítottan több személy követte el. Ez azt jelenti, hogy eszük ágában sincs megtudni, hogy valójában mi lehetett az indíték, mert az számukra is veszélyes tudás lenne. Az érintett titkosszolgálati szakemberek velük is végeznének. Vagy létalapjuktól, a szakmai hitelüktől fosztják meg őket, vagy ráadásul az életüktől is. Vagy maga a Sátán teszi ugyanezt velük. Mi a különbség?

Végül is:hosszú évszázadokig tartotta magát a feltételezés, hogy a János evangelista által a két „közönséges levélben” emlegetett Antikrisztus egyetlen,kiemelkedő személyiség, középponti figura lesz a Gonosz birodalmában. Az utóbbi évtizedekben azonban megerősödött a meggyőződés a vallásos közvéleményben, hogy Az Antikrisztus nem személy, hanem intézmény, szervezet. A rosszra összeesküvők szövetsége. A Gonosz demokratikus köztársasága. Alsó- és felsőházzal, független alkotmánybírósággal, stb.

Hajlamosak vagyunk az összeesküvés-elméletekben hinni. Merő optimizmusból. A puszta valóság ugyanis ijesztőbb a leghajmeresztőbb összeesküvés teóriánál is.

A bosszú mostohagyermekei

A pénzre írt Isten

„Diana Brunstein, São Paulo szövetségi állam bírája elutasította állama igazságügyi tárcájának keresetét, amelyben arra szólította fel a szövetségi jegybankot és az Uniót, hogy a döntéstől számított 120 naptól fogva már ne szerepeljen Isten neve egyetlen új bankjegyen sem” – adja hírül a Magyar Kurír internetes változata. Továbbá közli azt is, hogy 193 millió brazilból mindössze mintegy hatszáztizenötezer vallotta magát istentagadónak a 2010-es népszámláláson.

“A pénzre írt Isten” Tovább olvasása

A pénzre írt Isten