Ami a romanovok halála után történt

1990. október 5-én történt. Egy Vladimir nevű kozák ember meséli, hogy teherautóval éppen murvát szállított, amikor útközben Szverdlovszkban meglátta, hogy a keresztet emelik annak a kis fatemplomnak a tetejére, amit a cári család kivégzésének helyén ácsoltak össze nem sokkal korábban. Ekkor már Gorbacsov volt a birodalmi góré a Szovjetunióban, személye egyfajta enyhülést hozott. De azért új templom és új kereszt még nem számított mindennapos látványnak Oroszországban.

Vladimir sofőr megállt, hogy megnézze a műveletet. Ezen a tájon október eleje már a késő ősznek számít. Az ólomszín égből most is hó szállingózott és a déli óra ellenére is borongósan sötét volt a táj. Amikor azonban a munkások a daruval a helyére illesztették a keresztet, valaki felkiáltott: Nézzétek, mi történik odafenn!.

A vastag felhőréteg a kápolna fölött lassan elvékonyodott és kivilágosodott. Majd egy kis területen kitisztult az ég, a nyíláson pedig fény áradt le és száz-százötven méter sugarú körben bevilágította a kis templomot és annak közvetlen környékét az ott bámészkodó emberekkel együtt. A fényjelenség talán ha harminc-harmincöt percig tartott, azután az ég újra elsötétült és ismét szállingózni kezdett a hó. A jelenvoltak mély megrendülést éltek át. Azóta a kicsiny, hevenyészett kápolnát lebontották, helyébe nagy székesegyházat emeltek és felépítették újra az Ipatyev házat is. Az utóbbi egy gazdag jekatyerinburgi kereskedő tulajdona volt a nyugat szibériai városban. A CSEKA a Romanovok ottani lemészárlása után visszaadta a kulcsokat a tulajdonosnak, de Ipatyev soha többé nem érezte magát birtokosának. Vagy egy évre rá összeszedte vagyona maradékait, Kivándorolt és Prágában halt meg 1938-ban.

A várost később Jankel Szverdlov bolsevik vezető tiszteletére Szverdlovszknak nevezték el és az már csak puszta politikai nyalánkság, hogy még Borisz Jelcin későbbi orosz elnök volt Szverdlovszk tanácselnökeés a körzet párttitkára , amikor az Ipatyev-házat pártutasításra hetvenhétben lebontották.

Szverdlov parancsa és a Jurovszkij-kommandó

Hogy miért is nevezték el Jekatyerinburgot a vörösök Szverdlovszknak? Lehet találgatni. Ez a Szverdlov volt az a bolsevik vezér, aki Lenin legközvetlenebb munkatársaként július 15-én aláírta a kódolt táviratot, amelyik parancsot adott a cár és családja megsemmisítésére. A kivégzést Jakov Jurovszkij csekista parancsnok vezetésével egy különítmény hajtotta végre az Ipatyev házpincéjében.

A közvetlen előzmények

Tizenhét tavaszán a cár lemondott a trónról öccse, Mihály nagyherceg javára. A nagyherceg egy nappal később szintén leköszönt a trónról. Ő lett az utolsó és legrövidebb ideig uralkodó Romanov: egyetlen napig volt minden oroszok cárja. Éscsak papíron. Kerenszkij ügyvéd, az ideiglenes kormány igazságügyminisztere azonban még a trónjavesztett romanovoktól is tart. Intézkedik a cári család tagjainak deportálásáról, Miklós és felesége, valamint négy lányuk és a cárevics, néhány hű szolga kíséretében szigorú katonai őrizettel a szibériai Tobolszkba utazik. Az uralkodóház többi tagját Permbe szállítják és nagy figyelemmel őrzik minden lépésüket.

Tobolszkban, a börtönükül kijelölt „Szabadság Házában)Kezdetben viszonylagos békében élnek, a cár még újságot is járathat és az élelmezésük is elégséges. Őreik is elfogadhatóan viselkednek. Ahogyan azonban Péterváron az ideiglenes kormány kezéből a bolsevikokéba csúszik át a hatalom, a helyzet fokozatosan szigorodik. Szibériában is fellángolnak a harcok. Leninék nem tartják biztonságos helynek Tobolszkot, intézkednek a család visszahozataláról Moszkvába vagy Pétervárra.

Az Ipatyev-házban

Végül mégis Jekatyerinburg mellett döntenek, amikor tizennyolc áprilisában átszállítják őket a lehető legkevesebb személyzettel az Ipatyev kereskedőtől elfoglalt házba. Őreik kezdetben itt is bolsevikok, de orosz bolsevikok, tehát ilyen körülmények között megbízhatatlanok. Néhány hét alatt annyira jóindulatúvá válnak a családdal szemben, hogy az megrémiszti a CSEKA helyi képviselőit. Leváltják Avgyejevet, a ház parancsnokát és a teljes őrszemélyzetet kicserélik nem orosz nemzetiségű vöröskatonákra, akikre nem lehet hatással a Romanovok nimbusza. Pontosabban egyetlen orosz megmarad a közvetlen őrségben, őt Medvegyevnek hívták. Olyan megveszekedett bolseviknak ismerik, hogy őt békén hagyják. De a kivégzőosztagba nem osztják be, noha később melldöngetve büszkélkedik vele. Az új parancsnok neve Jankel (némely források szerint Jakov) Jurovszki, ő és az új csapata tökéletesen tisztában vannak, hogy mi a feladatuk, Jurovszki önmagát egyfajta végzet angyalának tekintette és egészen harmincnyolcban bekövetkezett haláláig büszke volt tettére.

A piszkos harmincnyolcak

Nemkülönben büszkék csapatának tagjai, akik a szovjet érában versengve próbáltak minél nagyobb részt elvállalni a gyilkosságból, a maguk szerepét kiemelve, a többiekét mindig kisebbítve. Ez olyképpen komoly sikerrel járt részükről, hogy az utókor hajlamos elfeledni, hogy korábban mindannyian bűnözők voltak, egyfajta bolsevik „dirty twelfe” , vagy inkább piszkos harmincnyolcak, ha hihetünk a borzongató névsoroknak. Még a magyar neveknek is vérszaga és pálinkabűze van és hullaégető petróleumszaga és szemet maró kénsavszaga, ami a savval leöntött elszenesedett medencecsontokról füstölög felénk a szibériai erdő csendjéből, egy elhagyott bánya torkából.

Nincs menekvés

De ne vágjunk a dolgok elébe. Minden mozzanat pontosan megtervezett, nincs menekvés. Egy volkov nevezetű csekista, aki korábban mérnök volt, hamis levelet ír a cárnak egy fehér tiszti csoport nevében, amely levélben közlik a kiszabadításra való készülődésüket. A cár és a család hisz a becsempészett levélnek, boldogan készülődnek a szökésre. Július van,közelednek Kolcsak admirális csapatai. Pétervár és az uráli körzet között megélénkül a rejtjeles táviratforgalom. Néhány nappal a nevezetes dátum előtt Permben katonák jelennek meg Mihály nagyherceg lakásán és angol nemzetiségű titkárával együtt magukkal viszik az erdőbe. Ezt megelőzően Mihály óvatlanul kimerészkedett a permi utcára, ott felismerték a cárhű polgárok, éljenezni kezdik, mint minden oroszok törvényes cárját.

Mihálynak és titkárának A tetemét sosem találták meg.

A Naganok

Jekatyerinburgban, július tizenhatodikán Jurovszki átmegy a házból az úttest túloldalán elszállásolt korábbi orosz őrséghezés beszedi tőlük a Nagan márkájú revolvereket. (Sej, a Nagan revolver, a Nagan, a Nagan! Ez volt a CSEKA, a GPU, az NKVD híres pisztolya, amit a tarkólövésekhez használtak, a Nagan kilencmilliméteres golyóinak nyomait lelték meg a tömegsírból kihantoltak koponyáján Moldvától Ukrajnán és Belorusszián át Lett- Észt és Finnországon keresztül Litvániáig, ahányszor csak mertek ásót a földbe nyomni a virágló réteken vagy csendes erdei tisztásokon…. Hogy a Tokarev pisztoly is legendás? Nos, az is hírhedt volt bizony, de a Tokarev a komisszárok pisztolya volt. És az már másik történet.

Jurovszkij tehát kiosztja a revolvereket az embereinek, az elvégzendő feladathoz nem alkalmas a puska, házon belül nehéz vele mozogni.

A gyanútlanok

A cári család gyanútlanul tér aludni, a táviratváltások azonbanmár mindent tisztáztak, az éjszaka megtörténik, aminek meg kell történnie. Nem sokkal éjfél után Jurovszki belép a cárék szobájába és felkelti őket. Közli, hogy váratlanul el kell hagyniuk a várost, szedjék össze a holmijukat és készüljenek az útra. A család felkel, megmosakodnak és felöltöznek. A család maradék vagyonát képező ékszereket és drágaköveket a lányok ruhájába rejtik. Miklós, Alexandra cárné, a négy lány, a cárevics, Botkin doktor és három asszony a szolgaszemélyzetből Jurovszki vezetésével és a katonáktól kísérve lemennek a bejárathoz, de nem a kijárathoz indulnak, hanem a pincehelyiségek egyikébe mennek le. A belső szobában Jurovszki leülteti a cárt és a cárnét, a beteg, magatehetetlen fiút Miklós tartja az ölében, a lányok mögéjük állanak. Az egész jelenet fényképezkedéshez való beállításra hajaz és nagyon megtévesztő, még mindig nem sejtenek semmit az áldozatok. Ekkor Jurovszki elébük áll és bejelenti, hogy a katonai helyzetre való tekintettel kivégzik őket. És máris kapja elő a Nagant és lelövi a cárt.

Alapos munka

A cárnét. A doktort , a cselédeket és a lányokat a többiek veszik célba, a parancsnok mindenkinek előre kijelölte, kire kell majd lőnie.

A gondot a lányok okozzák, nem halnak meg azonnal, mint a felnőttek. A ruhájukba varrt ékszerek nem engedik testükbe hatolni a golyókat. Sírnak, kiáltoznak, szenvednek. A lövöldözés akkora zajt kelt, hogy Jurovszki leállítja. A további munkát bajonettel kell elvégezniük, de ez sem jár teljes sikerrel. Végül Jurovszki ereszt egy-egy golyót a még mindig élő lányok és a cárevics fejébe. Ketten az osztagból közben megtagadják, hogy a gyerekekre lőjenek. A parancsnok nem látszik tudomásul venni érzékenységüket, ezt ma például egy amerikai katona az US ARMy kötelékében nem tehetné meg, ma a katona multifunkcionális, harcos, kihallgatótiszt és kínzásban járatos pribék, itéletvégrehajtó egy személyben. De mi még a boldog békeidőknél tartunk, a pokoli huszadik század még csak a tizennyolcadik esztendejét tapossa. a kivégzésnek egyébként is vége van. A hirtelen beállt csendben a holtakat szemlélve felfigyelnek az alagsori ablak elé állított teherautó motorberregésére. A fegyverropogás elnyomására indították be, de nem sokhaszonnal. Most viszont a hangra észbekapnak, felhordják a testeket az udvarra és feldobálják a kocsi rakterébe.

A nyomok eltüntetése

Tizenegy holttest. Két férfi,négy asszony, négy lány, egy kisfiú még vérző teteme és egy kutya, Dzsemmi teste hevernek egymásra hányva. Jekatyerinburgban még a legsötétebb éjszaka van, amikor a teherautó elindul. A közeli erdőbe mennek a rakománnyal. Ott egy elhagyott bányánál lerakodnak. A testeket meztelenre vetkőztetik, bedobálják őket egy tárnába. Hamar virrad, ezért visszamennek az Ipatyev házba és várnak az alkonyatra. Sötétedéskor útra kelnek a teherautóval, felhozzák a tetemeket a tárnából és feldarabolják, hogy kényelmesen elégethessék őket. Az idő azonban szalad, csak a cárevics és Maija testét tudják elégetni, a többit egy gödörbe dobják, savval maratják, majd eltemetik. A maradványok először hetvenegyben kerülnek napvilágra, majd kilencvenegyben exhumálják őket hivatalosan és nyilvánosan.

Tanúk

Egy paraszt látta a tüzet. Mások az erdőben jártukban a fűben és a földúton elszórt ékszereket, drágaköveket találnak, a sárba beletaposva. Szokatlan, rendkívüli dolog ez egy szibériai muzsiknak és az „eseményre” következő héten megérkezik Kolcsak felszabadító hadserege. A tanúk pedig beszélni fognak.

A Jekatyerinburgban történtek után egy nappal Permben is végeznek a Romanovokkal és azonnal

megindul a ködösítés, a valóságos tények és az álhírek olyan egyvelege lát napvilágot, ami egész további tájékoztatására jellemző lesz a bolsevik rendszernek. Például körözést adnak ki a”megszökött” Mihály nagyherceg és Jerome nevű titkára ellen. Noha egyedül ők tudják, hol lőtték agyon őket. Ellenforradalmi banditákra fogják a permi száműzöttek legyilkolását. A hitelesség kedvéért kihantolják egy általuk meggyilkolt paraszt holttestét, mondván, hogy lám ez is közéjük tartozott, a velük való küzdelemben haltak meg a cári család tagjai, halálukért az ellenforradalom felelős. Ezeket a Romanovokat is elhagyott bányaaknákból emelik aztán ki és a permi köztemetőben ravatalozzák fel őket. A meggyilkoltakat gyászoló hallgatag tömeg megrémiszti és dühhel tölti el a bolsevikokat. A nép, lám, teljesen megbízhatatlan.

A jekatyerinburgi helyzet azonban annyira világos, hogy arról közleményt adnak ki: hogy Nyikoláj Romanovot az ellenforradalmi banditákkal való együttműködés miatt halálra itélték és kivégezték, a család többitagját azonban biztonságos helyre szállították, amiről egyelőre nem nyilatkoznak.

Kolcsak nyomoztat

Kolcsak admirális azonnal nyomozó bizottságot hoz létre felderítendő az Ipatyev házban történteket. egy brilliáns képességű nyomozót bíz meg az események felderítésével. Nyikolaj Szokolov pedig nekiáll nyomozni, nyomozati jegyzőkönyvei több példányban készültek, az egyiket nemrég bocsátotta árverésre a londoni Sotheby’s cég.

A gond azonban az, hogy Szokolov a megbízatást csak a következő év januárjában kapja meg, az addig tevékenykedő nyomozó bizottság sokkal inkább a történtekelmaszatolására, mint a tények kiderítésére törekedett, de ezt akkor sem Kolcsak, sem a többi cárhű fehér tiszt nem tudhatta.

A Namiotkin vezette első bizottság egy paraszt tanúvallomása alapján eljutott a bányához, ahová Jurovszki emberei a kivégzés éjjelén a holttesteket dobták. Találtak is ott ruhadarabokat és kisebb emberi testrészeket. De az elhantolás helyét nem találták meg és erre nem volt képes később Szokolov nyomozó sem. Pedig találniuk kellett volna, mert később valódi hullákkal végzett kísérletekkel bebizonyították, hogy a Jurovszki rendelkezésére álló idő alatt teljes képtelenség lett volna elégetni tizenegy holttestet.

Legendák a túlélőkről

A kutatások mindig csak holttestekről beszélnek, sosem túlélőkről, sosem csodás megmenekülésekről. Huszonhét Romanov, köztük kilenc gyerek kivégzését derítették fel és rögzítették pontos jegyzőkönyvekben. Mégis, a mai napig szárnyra kapnak legendák avval a bizonyos éjszakával kapcsolatban.

Egyesek állítják, Anasztaszia hercegnő, vagy a cárevics nem is haltak meg, valahogyan túlélték a borzalmakat. Amerikában, Kanadában, Angliában, Szibériában

már több „cári sarj” is feltűnt, múló szenzációt okozva. Mások azt állítják, valójában nem is a cári család maradványait helyezték örök nyugalomra

nagy pompával 1998. július 18-án Szentpéterváron, a Péter-Pál erődben. Az „igazi” maradványok vasúti talpfák, vagy keresztút (!) alatt fekszenek a mai

napig az uráli erdőben. Az is találgatásokra adott alkalmat, hogy Alexij pátriárka a temetésre nem ment el, noha az ortodox egyház a családot a vértanú szentek sorába emelte. Tehát DNS vizsgálatok és egyéb roppant tudományos fejtegetések ellenére nagyobb a bizonytalanság, mint valaha.

Egy kisértethistória

Van azonban az eseményeknek egy mitikus vonala. A szverdlovszki teherautósofőr történetével nagyjából egyidőben, 1990-ben felkereste hivatalában a jekatyerinburgi érseket, bizonyos Melkisédeket egy öregasszony. Ő ugyan nem hívő ember, mondta, de a halálát érzi közeledni és szeretne néhány dolgot elmondani, ami alighanem az érsekre tartozik leginkább. Ez az Anna nevű asszony sok évvel korábban éjjeliőr volt az Ipatyev-házban, amikor azt már az Uráli Szovjet parancsára a Munkásbosszú Múzeumává alakították át a húszas években. De azt a részét a háznak, ahol a gyilkosságok történtek, lelakatolták és eltorlaszolták. Még az Őrök sem mehettek le oda. De még a pincelejáratot is kerülték. Az öregasszony elmondta, hogy gyakran előfordult vele , hogy alkonyat után csendes énekszót hallott a pincébe vezető ajtó felől és ilyenkor fény szűrődött ki a réseken. Az ének többszólamú volt és kifejezetten templomi zene benyomását keltette benne Többször is odamerészkedett az ajtóhoz, de sosem mert lemenni a pincébe. Beszélni róla meg végképp nem mert senkinek, mert nemcsak az elbocsátástól félt, hanem attól tartott, börtönbe csukják..

A hamis Anasztázia

A nyugati világot bejárt mozifilmben szerepeltetett Anasztázia, vagyis Anne Anderson egy huszonnyolcban végzett nyomozás adatai szerint azonos volt Franziska Schanzkowski lengyel munkásnővel és a későbbi DNS vizsgálatok is kizárták, hogy köze lett volna a romanovokhoz. Története alighanem ahhoz a négy és fél tonna aranyhoz akart közelíteni, ami máig az Angol Bank trezorjaiban rejtezik, mint a Romanovok tulajdona. De hát mint látjuk, nemcsak az arany tud fényleni, mint erről a kozák teherautósofőr, vagy az öreg éjjeliőrasszony története istanúskodik.

A magyar vonatkozás

Érdekes lehetne Imre Nagy, a gyilkos különítmény egyik tagjának vallomása is.

Nagy Imre egykori magyar miniszterelnök életrajzában a hézagokat méricskélve óhatatlanul felmerül a gyanú, hogy oroszországi fogsága idején személyesen részt vett a cárgyilkosságban. A gyanú szerint ő volt az egyik lett fegyveres Imre Nagy néven Jurovszkij Osztagában. Akkoriban a külföldi bolsevikokat „lett”-nek csúfolták Oroszországban. Nagy 1918. márciusában jelentkezett vöröskatonának a fogolytáborból és egészen szeptemberig szolgált azon a vidéken. Ekkor esett a cseh légió fogságába. A Jekatyerinburgi Amerika szállóból július 3-án tizedmagával jöhetett át az Ipatyev házba, a belső őrség leváltására és Jurovszkij állítása szerint a kivégzőosztag tagjai közül ketten harmincnégyben Moszkvában dolgoztak. Bizonyítéknak ez kevés ugyan, de Nagy Imre akkoriban megintcsak Moszkvában dolgozott Komintern aparatcsikként. Harminchatban állitólag maga Kun Béla jelenti fel őt a pártnál, de érdekes módon Nagy megússza, Kun nem, utóbbit tarkónlövik a börtönben. Egy sikeres cárgyilkosság bizony többre értékelhető Kun krími vérengzéseinél. Aztán meg terhelő adat az is, hogy Nagy huszonkettőben csekista kiképzésben vett részt és mihelyt negyvenötben újra megjött a pribékvonattal, azonnal földművelési miniszter lett, majd 45-46-ban belügyminiszter. Ezután az országgyűlés elnöke lett akkor, amikor ez még igen fontos tisztség volt, egészen 49-ig.

Utólag jóindulatú, vajszívű bajuszos nagyapónak állították be nekünk, akinek szíve a magyar földművesért dobog, akit maguk az ötvenhatos forradalmárok hívtak a kormány élére. És akit persze a forradalom miatt végeztek kisaját elvtársai.

Egy orvos, dr. Kelemen Endre töltötte vele az utolsó éjszakát a siralomházban. Kelemen doktor orvosszakértő volt a konstruált Tóth Ilona perben, alig egy évvel korábban. Mit mesélt Nagy Imre azon az éjszakán a doktornak a múltbéli dolgokról? Nem tudjuk. Vagy írt-e valamit búcsúzóul? A jegyzetkönyve, amibe ezen az éjjelen is írhatott, nem került elő a mai napig sem.

Amikor Nagy Imrét exhumálták, a testét arccal lefelé, hasra fektetve lelték meg, karjai a hátán voltak dróttal összekötve a csuklójánál. Azóta is találgatják, hogy a bosszú jele volt-e ez a sátáni rítus a cári család meggyilkolásában való részvételéért?

Az utókor irgalmat gyakorolt. Újratemetése után szemgödrei már az égre merednek. Ha ő is úgy akarja és kéri, irgalomban lesz része a végső ítéletnél is.

Úgy legyen.

Advertisements
Ami a romanovok halála után történt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s