Szentté válni szelíden

Domonkos még nem volt 16 éves, amikor eljutott a Mennyországba. Nem külföldre, nem Amerikába vágyott, mint korának ifjai és középkorú férfiai. Nem kivándorló hajó vitte az Ígéret földjére, a nyugati Kánaánba, hanem leküzdhetetlen vágyakozása a mennyei tartományba.

Szükségünk van lélekemelő tanmesékre.Méginkább szomjazzuk a szép és igaz történeteket, mint akristálytiszta forrásvizet. Ilyesfajta igazi , megtörtént történet az ifjú proto-szalézi, Savio Domonkos (Domenico Savio) rövidre szabott élete.1857-ben halt meg és 1954-ben emelte oltárra, avatta az egyház szentjévé XII. Pius. (Az a pápa, amelyik azidőtájt még az életszentség hírében állt és akit alázatos üdvözletekkel halmoztak el Izrael vezetői Golda Meirtől Ben gurionig a nyolcszázezer zsidó deportált élete megmentéséért és akit ugyanezért az emberbaráti életmentő cselekedetéért röpke tíz évvel később már a nácikkal együttműködőként vádolták meg ugyanazok, akik korábban elragadtatva dícsérték nagyszerűségét. De most nem róla van szó.)

Domonkos nem volt még 16 éves sem, ,amikor távozott a még meg sem alapított szalézi rendből, amit Don Bosco, Domonkos nevelője és lelkiatyja hozott létre Torinóban. Életrajzírója, Enzo Bianco a „tizenötéves kapitány”-nak nevezi. Bianco úr az életrajzot még azidőtájt írta, amikor a serdülő fiúk „falták” a Verne regényeket és A francia kalandregényíró egyik hőse, A tizenötéves kapitány rajongott ideálja volt a kamaszkori álmoknak.Enzo Bianco leplezetlen szándéka volt, hogy példaként állítsa Savio Domonkost az ifjúság elé. Mint ideált egy folyamatosan materializálódó és liberalizálódó korszakban. Amely korban a materialista és a liberális kifejezések teljesen polkorrektek ugyan, de nem hangzanak kellemesebben, mint a „bazmeg” és az „akurvaéletbe’”. De hát sebesebben süllyedünk, mint egy kipukkadt hőlégballon.

2.Don Bosco tanítványa

Az 1842-ben született fiúgyereknek nem volt ideje megismerkedni az említett fogalmakkal, noha az akkori Itáliát csaknem teljesen a szabadkőműves elit tagjai uralták. Akik a templomból csak azt az építőanyagot látták meg, amiből az felépült. A szabadságból pedig a szabadosságot, amiknek pedig még annyi közük sincsen egymáshoz, mint a kőnek és a kőből épült szentélynek. Domonkos nem volt sem materialista sem liberális, mert egyszerű, falusi parasztgyerek volt. 1854-ben, 12 éves korában találkozott Don Boscóval, a torinói utcagyerekek patrónusával. A később ugyancsak szentté avatott Bosco Szent János akkor már javában tanítgatta, nevelte a kallódó fiatalokat. Élethivatásának tekintette, hogy ne engedje őket a bűnözés útjára tévedni. Mesterséget tanultatott velük, szakmát, megélhetési lehetőséget adott a kezükbe és ráadásként hitet, mely utóbbi legalább annyira ritka jelenség volt a forrongó Itáliában is, mint a forradalom utáni „felvilágosult” homályba burkolt Franciaországban. Boscót Torinóban eme ötletéért nem is tekintették épeszűnek, megkisérelték még azt is, hogy elmegyógyintézetbe zárják. Vásott analfabéta utcagyerekekből hívő szakembereket nevelni? Képtelenség! Bosco Szent Jánosnak, a szaléziak rendje megalapítójának azonban mindez sikerült, sőt mindmáig érvényes és hathatós módszereit alkalmazzák ma is, követőinek, rendje tagjainak ezrei szerte a világon.

3. A szelíd suhanc

Amikor Don Bosco keze alá került, Savio Domonkos nem a szokott utcagyerek-formát mutatta. Nem a rosszalkodás, a káromkodás vagy a kópéság volt az, amiben kitűnt, hanem a derűs vezéri képesség. Ezzel a képességgel meg tudta nyerni a legrakoncátlanabb kölyköt is a Szalézi Szent Ferencről elnevezett oratóriumban, ahol életük zajlott. A derű, a játékosság és a barátságok ápolása mellett lényében rejtezett valami földöntúli vonás is. Előfordult, hogy az oltár előtt elvesztette időérzékét és hosszú órákat töltött a szentségtartó szekrényke előtt, mintegy félálomban. Mintha lelke egy része odaát járna és Istennel társalogna. Don Bosco hamar felfigyelt erre és amikor egyszer az éjszaka kellős közepén a gyerek felzörgette álmából, ellenkezés nélkül követte a fiút ahová az vezette.

Don Bosco így mesélt erről: „Az egyik nap szobámba lépett e szavakkal: <<Jöjjön velem gyorsan! Lesz egy kis tennivalója.>> Már korábbi esetekbôl meggyôzôdtem, hogy fontos dologról lehet szó, tehát beleegyeztem.”

Domonkos vezetésével elhagyják az oratóriumot és a sikátoros utcák felé indulnak.

Betérnek egy kapu alá, föllépkednek a harmadik emeletre, becsöngetnek. „Ide kell Bemennie”,- mondja Domonkos, és ezzel visszaindul a szállásukra. Don Bosco egy

haldokló családapa ágyánál találja magát, aki szentgyónásra várt. Korábban megtagadta hitét, de most, haldokolva vágyik a gyónásra és a feloldozásra. Asszonya is tanácstalan, mit tegyenek? Hívjanak papot talán? És valamely rejtélyes okból épp ekkor, még

idôben jöttel hozzájuk Don Bosco, hogy a beteg végre elrendezze lelkiismereti dolgait. Néhány nap múlva Don Bosco megkérdezi Domonkost, hogyan jutott tudomására,

hogy odafent egy haldokló beteg várja a papot. „Ô szomorúan csak rám

nézett, én pedig nem faggattam tovább.” – fejezi be óvatosan Don Bosco, utalván a fiú égi kapcsolatára, amiről fokozatosan megbizonyosodik.

4. A kolerás öregasszony

Egy másik alkalommal a fiú kilép az oratóriumból és végigsiet a torinói Cottolengo utcán. Határozottan gyalogol célja felé. A dátum is ismeretes: 1856. szeptember 8-a van. Hirtelen megtorpan egy ház bejáratánál, amelyik előtt éppen elhaladt. Bemegy a kapu alá és különösebb kertelés nélkül közli a meglepett házigazdával, hogy egy súlyos kolerás beteg van a házban. Orvost kéne hozzá hívni, vagy legalábbis segíteni rajta valamiképpen. A beteg egy idős asszony és a halálán van.

Nincs ilyen nálunk.” – volt a válasz. „Hála Istennek, senki sem beteg.”

„De egy betegnek kell itt lennie.” – makacskodik Domonkos. A tulajdonos magyarázkodik, hogy talán elhibázta a házat és biztosra veszi, hogy mindenki egészséges, senki sem fekszik. Domonkos kilép az utcára, körülnéz, majd újból bemegy s határozottan mondja a tulajdonosnak: „Legyen szíves, nézzen utána, mert ebben a házban biztosan van egy beteg.”

Elég nagy a ház, végigmennek a szobákon, benéznek a konyhába, a raktárhelyiségbe, semmi. Domonkos továbbra is kitart. „Nincs valami kamra, vagy padlásszoba?” Az ember a fejéhezkap: „A kamra! Talán ott lenne a Maris néni?”

A szegény asszony a házbanvolt bejárónő. Késô estig szokott maradni. A tulajdonos kiadta neki a kamrát ott fenn. Maris néni ott tartotta a dolgait, étkezni is ott szokott.

Felszaladnak és ott találják a szegény asszonyt összekuporodva, kolerától sújtottan küszködött a halállal. Elhívják mindjárt a plébánost, a szegény legalább a szentségek vigaszában részesülhet. A tulajdonos a ház egyik sarkában kérdezi magában: ,,Hát az a gyerek hogyan tudott errôl?”

Feltette magának a kérdést Don Bosco is, és sokan mások, akik bizalmasan értesültek az esetrôl.

Ma milyen választ adna rá a Blikk vagy a Bors ujságírója? És ha ráadásként megtudnák, hogy valahol Budapesten egy gyerek szüntelen A mennyországba vágyik? És azt kéri plébánosától, hogy segítse őt szentté válni!

Mint lelkiismeretes, kommunikációs szakot és esetleg szociológiát is végzett értelmiségiek azonnal a gyermekpszichiátriai hálózat bővítéséről és megfelelő klinikai szakemberek képzésének szükségességéről cikkeznének. A tájékozottabbak angolszász folyóiratokat idéznének, amelyek beszámolnak igéretes kisérletekről a vallásos megszállottság elleni vakcinák kipróbálásáról Winnetou és Csingacsguk leszármazottai közt az indián rezervátumokban. Együttesen pedig mélységesen elitélnék a klerikális fasisztonácibriganti katolikus papokat és követelnék kitiltásukat a Naprendszerből.

5. Édesanyja meggyógyítása

De térjünk vissza a XIX. Századba. Engedély nélkül távozott egyszer a torinói oratóriumból. Haza kellett mennie, de nem tudott rá kellő indoklást adni. Édesanyja betegségét emlegette, meg hogy segíteni kell rajta. Don bosco azonban aggódott a fiú törékeny egészsége miatt és ezért nem járult hozzá a távozáshoz. Hosszú gyalogút vezetett a faluig, legalábbis egy csenevész gyerek számára ez soknak tűnt. Domonkos mégis elindult. Valami vagy valaki azt súgta neki, hogy édesanyjának szüksége van rá. A falu határában találkozott édesapjával, aki bár örült a fiúnak, gondterhelt volt. A szülés nehéznek bizonyult. Orvost és talán papot kell hívnia. Megpróbálta lebeszélni a fiút a hazatérésről. Édesanyja éppen szülési fájdalmak közt fekszik, jobb lenne ha a nagymamánál szálna meg a fia. De Domonkos nem engedelmeskedett. Sietett a házukhoz, az édesanyjához. Rossz előérzete bizonyossággá vált, amikor meglátta a mamát. Az asszony a halálán volt, mert nem volt képes megszülni gyermekét. Nem is akarta, hogy fia ilyen állapotban lássa. Kérte, hogy menjen ki a szobából, nem fiúgyermeknek való ez. De Domonkos szó nélkül fekvő anyjához lépett és megcsókolta. Majd a nyakába akasztott valamit. Egy csodás Mária-érmet vagy egy vállkendőt, máig sem tudni pontosan. Aztán némán elhagyta a szobát és elindult vissza Torinóba. Percekkel később az asszony minden különösebb nehézség nélkül megszülte gyermekét, mint ezt a később megérkezett orvos és a plébános, aki az utolsó kenetet hozta, csodálkozva vették tudomásul. A szülést segítő csodás vállkendőt utóbb kézről-kézre adogatták a környéken, mígnem aztán nyoma veszett. A történet azonban máig elevenen él a környék lakóiban. A csoda elengedhetetlen lételeme a hívő embernek. De még a hitetlennek is, csak ő másképpen hívja.

6. Szentté lenni

Bűnösből szentté válni? Ez még érthető jelenség, olyasmi mint amikor rablóból pandúr lesz, prostituáltból tisztes családanya, kőszívű fukarból nagylelkű adakozó.

De hogy hibátlanból makulátlanná lenni hogyan lehetséges, ez meghaladja az átlagember képzelőtehetségét. A jobblatort értjük, mert látjuk benne magunkat. Természetesnektaláljuk, hogy a mennyország legelső lakója a rablógyilkosságért megfeszített jobblator volt. Gyilkolt is, megszenvedett érte és fohászkodott Jézushoz irgalomért. így van ez rendjén. De hogy egy kamaszgyerek, akiről mindenki tudta, hogy bűntelen…Akit mindenki csodált, hogy szenvedélyesen törekszik a jócselekedetekre. Akit nem a szenvedések fordítottak jó útra, hanem eleve, kezdettől fogva az egyenes úton haladt.

No de nem könnyedén sétálva. Nemritkán kimerülten és halálosan fáradtan. De ezt kevesen tudták.

Don Bosco megjegyzi: „Aki Domonkost megfigyelte külsô magatartásában, mindent természetesnek talált és könnyen azt mondhatta róla, az Isten ilyennek teremtette. De akik közelrôl ismerték, azok

tudják, hogy nem kis erôfeszítésébe került mindez. 1856 vége felé gyenge testalkata miatt a nagy erôfeszítés már sok lett a számára.”  DonBosco megvizsgáltatja Francesco Vallauri orvossal és a következô diagnózist kapja:

„A gyerek gyenge szervezete, a koraérett szellemi képessége, az állandó lelki feszültség, mint a reszelô, állandóan koptatja életerejét.”

Don Bosco megkérdezi, milyen orvosság segítene rajta. Vallauri azt mondja, hogy abba kell hagynia a tanulást,levegôváltozásra van szüksége, stb. De hozzáteszi: „A legjobb

orvosság az lesz, ha engedik a mennyországba. Véleményem szerint erre már nagyon megérett.”

És így islett. 1857. március 1-jén néhány napi pihenésre hazatért Mondonióba, 4-én ágynak esett. A falusi orvos állapotát súlyosnak találta: tüdôgyulladást feltételezett, és négy nap alatt tízszer eret vágott rajta.  Domonkosnak a vérveszteséggel minden ereje elszállt. Március 9-én az orvos, az utolsó érvágásnál azt mondja a szülôknek: ,,Helyben vagyunk, a bajt legyôztük.” De ahogy az orvos elment, Domonkos a Betegek szentségét kéri. „Most öröm fogott el” – mondja. ” igaz, hogy hosszú utat kell tennem az örökkévalóságba, de Jézus lesz a társam, és ha velem van, mitôl féljek?” És hozzáteszi: „Igen, Jézusom, Szűz Mária, most

és mindörökké ti lesztek lelkem barátai.”

Estefelé — meséli Don Bosco –, úgy látszott, mintha kissé elaludt volna. De rövidesen felébredt és érthetôen suttogta: „Édesapám, Isten veled!”

. Irodalom: Enzo Bianco: Savio Domonkos, a tizenötéves kapitány és Barsi Balázs: Bosco Szent János

Mindkét írás megtalálható a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban.

Advertisements
Szentté válni szelíden

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s