Több fényt VI. – Bárdossy a magyar Golgotán

1946, január 9. A siralomházban este meggyónt, megáldozott. A félelem vagy nyugtalanság semmi jelét nem látta rajta a regnumos Werner atya. A halálraitélt a bibliából olvastatott fel magának. A Hegyi beszédet és Jób könyvét- mint erről a gyóntatója később egy levelében beszámolt. Tizenegy órakor lefeküdt és békés álomba szenderült. Reggel hatkor ébredt. Megtisztálkodott, felöltözött és elkezdte készülődését a kivégzésére. A kivégzés előtt még találkozott feleségével, akinek átadta a megírt búcsúleveleket. Megköszönte neki a kitartást és lelkierőt, amivel a történendőket fogadta, majd a rájuk törő szedett-vedett kivégzőosztag kivezette Bárdossyt az udvarra. Eredetileg akasztani akarták, de időközben golyó általi halálra változtatták az ítéletet. Ehhez katonai alakulatra volt szükség, de az erre kijelölt főhadnagy és csapata megtagadta a feladatot. Így innen-onnan, a fegyházőrökből és az utcán várakozókból állították össze sebtében az osztagot. Kegyelmet nem kért és a tudta nélkül kegyelemért folyamodott védőügyvéd nemleges választ kapott. Birtokában volt annak a tiszta lelkiismeretnek, amit vádlói és bírái még hírből sem ismertek. Amint a Markó utcai bíróság udvarán gyülekezett csőcselékben is csak a szadista bosszúvágy munkálkodott. Hiteles tanúk számoltak be a kivégzés pillanataiban maszturbáló férfiakról és asszonyokról. a győztes, drága prémbundákba burkolózott polgári elit, a háborús feketepiac és lánckereskedelem prominensei teljes létszámban jelen voltak az udvaron és az emeleti ablakokban. Egyfajta kollektív kéjgyilkosság volt ez, amit azóta is visel magán szégyenbélyegként a bosszú népe.

Végül felállt a puskás sor és velük szemben Bárdossy László. Nem engedte bekötni a szemét és le sem térdelt a lövések fogadásához. Állt és szembenézett az izgalomtól remegő csőcselékkel. Búcsúként elvette és csókkal illette az atya által feléje nyújtott feszületet. (Krisztusom, irgalmazz!” – mondta halkan. Majd pillanatokkal a lövések eldördülése előtt égnek emelte mindkét karját és csengő hangon felkiáltott: „URam szabadítsd meg Magyarországot ezektől a banditáktól!” .

Néhányan megfigyelték, hogy a feszület a homokzsákok előtt fekvő és már halott Bárdossy mellén nyugodott, míg el nem vitték a tetemet. A feleségének kiadták ugyan két nappal később, hogy eltemethesse, ám a koporsóban téglákat találtak a tetem helyett. Komoly erőfeszítést igényelne felderíteni, hogy a „koalíciós idők” valódi urai, Péter Gábor és Rákosi Mátyás mit műveltek a holttesttel. Alighanem a mai 298-as parcella helyén volt dögtemetőbe ásatták el. Amiként a további vértanú százak nyughelye is itt van

A „liberális” médiumok örök nyugtalanságát azonban az a kósza hír táplálja, hogy Bárdossy végül is a családi sírboltban nyert örök nyugodalmat. Szomorúságukat mélyíti, hogy Szombathely egyik templomában évről évre szentmisét mutatnak be László testvérünk lelke üdvéért. A katolikus szertartásokban és a magyar történelemben egyaránt tökéletesen tájékozatlan Magyar Narancs „Nácibarát háborús bűnösért mondtak misét” címmel helytelenítette ezt pár évvel ezelőtt. Az árpádházi Szent Erzsébet plébániatemplomban aztán közölték velük: A szentmise Lászlóért volt felajánlva, a prédikáló

pap pedig nem szólt Bárdossy személyéről semmit. Nem lett kihirdetve, hogy milyen Lászlóról van szó, mert ilyenkor csak a keresztnevet szokás bemondani, akiért  a misét felajánlják. A vadliberális MANCS azonban kifejezte véleményét, miszerint aggályos az, hogy egy háborús bűnösnek celebrálnak szentmisét. Rácz Pius plébános megfelelt erre is: a bűnösnek, márpedig mindenki az, Szűz Máriát kivéve – azért tartanak misét, hogy Isten irgalmába ajánlják őt. Egy olyan eredendően bűntelennek, mint a Magyar Narancs ujságírója, ez felfoghatatlan, primitív helyi folklór volt.

Úgy tűnik, hogy mostanság nincs kikre tisztelettel felnéznünk., Nincsenek tiszteletreméltó férfiaink és asszonyaink. ha pedig vannak is, háttérbe szorulnak, eltakarja őket a kulissza, a díszlet azon a politikai színpadon, amin ez a mai elit játssza a Broadway-n vagy a Wall Streeten megírt „fergeteges” bohózatokat. A nép, az istenadta nép nem tud azokról, akiket méltán megillethetne tiszteletünk. Akiket látni, nézni és csodálni kényszerül a médiumok révén, azok többnyire csibészek, stricik, szélhámosok, konjunktúralovagok és fehérgalléros bűnözők. Nem véletlen, hogy a Whyshkis rabló mára már hősként vésődött bele a magyar köztudatba.Meggyesi Péter, Bajnai Gordon, Gyurcsány Ferenc idején ez a bankrabló magas erkölcsiséget képviselt, legalábbis hozzájuk képest csúcsmagasságút.

De emlékeznünk illenék inkább Bárdossy Lászlóra. Ő legyen a mérce bölcsesség, előrelátás, bátorság, felelősségtudat és a magyarság iránti elkötelezettség terén. Élete ötvenhat évében azt tette, amire a lelkiismerete kötelezte. Akinek pedig van lelkiismerete, azzal bizony előfordulhat olyasmi is, mint a mártír miniszterelnökkel.

Reklámok
Több fényt VI. – Bárdossy a magyar Golgotán

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s