Türelemmel és jóindulattal

Másképpen nem megy. Dőreség a legújabbkori zsidóságtól a puszta önérdek megfogalmazásán túl bármit elvárni. Jól példázza ezt az Apostolok cselekedeteiben leírt jelenet. Az eset már Jézus Krisztus keresztre feszítése, halála és feltámadása után történik. Olyanok körében, akik valójában nem igazán, csak neveltetésükben zsidók. Galileai prozeliták.

Amúgy csaknem kétezer évvel ezelőtt, de a jelennek is sokat mond, ahogyan Jézus szavaira reagálnak:

Íme az újszövetségi részlet:

„Egyszer, amikor együtt evett velük, megparancsolta nekik, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet, hanem várjanak az Atya ígéretére, “amelyről – úgymond – tőlem hallottatok:
Mert János csak vízzel keresztelt, de ti néhány nap múlva a Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.”
Az egybegyűltek erre megkérdezték: “Uram, mostanában állítod helyre Izrael országát?”

A feltett kérdés arra utal, hogy bár éveket töltöttek az emberisten Jézus társaságában,meghallgatták tanításait és hittek is benne, hiszen mint ígérte, feltámadott halottaiból és valóban sok csodát is cselekedett jelenlétükben. De hogy keveset értettek meg mindabból, amit az egyházat megalapító tanított nekik, arra a kérdés pontosan rámutat. Nem arról kérdezik, hogy miféle keresztséget fognak kapni és miféle lélek az a Szentlélek? Erre a figyelmeztetésre ügyet sem vetnek.

Mozdíthatatlan bennük a hit, hogy ha Messiás, akkor Palesztina helyett Izrael. Saul, Dávid és Salamon dicsősége. Amit visszavárnak. Nem odaát, a mennyei birodalomban, de itt és most, megfoghatóan és ragyogó anyagi mivoltában.

Ötszáz kiváló, a népüket legmagasabb szinten képviselő, saját identitásában nem kételkedő zsidó ember gyűlt össze Budapesten. Azzal a céllal jöttek, hogy világkongresszust tartsanak és ezt a célt elérték.

A megnyitó napján felszólalt a kongresszuson Orbán Viktor is. Egyelőre mint házigazda és nem mint a földbirtokos gazdatisztje, miképpen erre tőle jobbról gyakran célozgatnak.

Erről persze tudott az a zsidó ifjúsági szervezet is, amelyik a köszöntő elébe menve röplapokat osztogatott a küldöttek között. Azzal a felszólítással, hogy ne tapsoljanak Orbánnak. Jelezzék ezzel rosszallásukat amiatt, hogy az Orbán-kormány tantervbe iktatott olyan magyar írókat, akik a zsidó világszervezetek szerint politikailag nem korrektek. Wass Albertre, Nyirő Józsefre és Szabó Dezsőre gondoltak leginkább és még másokra, akik neve nem simul bele a polkorrekt szürkeségbe.

„Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni.” – szól a mondás, amelyik talán éppen a Kárpátaljai zsidóság köreiből indult neki a világnak. Sokféle megpróbáltatást, még a hazájából elűzetést is el kellett szenvednie Nyirőnek, Wassnak de még a szintén felemlegetett Horthynak is ahhoz, hogy mindegyikük szavának mindmáig ható súlya és hatása legyen. Vállalták az elhordozandó keresztet, mi több a keresztre való felfeszíttetést is.

Mindhárman idegenben haltak meg a hazatérés legkisebb esélye nélkül. Holtában tért haza Horthy és eltemethették nagy liberális sivalkodás közepette a kenderesi kriptában. Kevésbé szerencsés voltak Wass Albert hamvai, de komoly akadályokat leküzdve mégiscsak sikerült hazajuttatni őt szülőföldjére. A sivalkodás nála sem maradt el. Nyirő földi maradványait hatóságilag tiltották ki a székelyföldről nem utolsósorban a világkongresszus tagjainak befolyása révén. Merthogy képviselő volt az október 15-e utáni német megszállás alatti országgyűlésben. Ezáltal háborús bűnösnek számítandó. Klerikofasiszta brigantinak, hogy stílszerűek legyünk. Eltűnődhetünk azon, hogy akkor az izraeli parlament tagjai 1948 óta folyamatosan mindmáig minek, kinek számítanak? Akik több területfoglaló háborút és népirtó mészárlást indítottak a bennszülött lakosság és szomszédaik ellen, mint amennyit kezünkön-lábunkon elő tudunk számlálni. Nevezzük őket háborúsbűnös, Cionbolsevista haramiáknak?

A messiási közreműködés nélkül megalakult kis-Izrael nem a bölcs Salamon uralta ótestamentumi Izrael. Mint ahogyan a Jeruzsálemet megkoronázó Moriah-hegyi templom sem a salamoni vagy heródesi időkből való kultikus építmény, hanem a Mohamed emlékét őrző Al Aksza mecset. A mai zsidókat ugyanúgy gyötri a délibábos nosztalgia a Nílustól Eufráteszig terjedő Nagy-Izrael iránt, mint amennyire a sóvárgás a magyarokat a szittya ősök dicsőségéhez való visszatéréshez.

Vagyis alig-alig.

De nincs is visszaút. Feladatok vannak és alkalmazkodás a jelenhez.

„Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét… az nem lehet az én tanítványom.” (Lukács 14:27)

Ez az a szent szentenciaami nekünk utat mutat. Amiként a zsidóknak pedig Salamon király példája a mérvadó. A csúcsra jutott uralkodót a legenda szerint megkérdezi az Úr, hogy hűségéért mit kér jutalmul?

Salamon pontosan tudja, hogy mindene megvan. Gazdagság, hatalom, dicsőség. Egyvalami hiányzik neki: a jó és rossz közötti különbségtétel képessége. Ezt a tudást kéri az Úristentől.

A budapesti világkongresszus hangvétele arról tanúskodik, hogy sokban hasonlítanak a mai zsidó prominensek Salamon királyhoz. Gazdagságban, dicsőségben, hatalomban. A jó és rossz megkülönböztetésének képessége azonban még nincs birtokukban.

Ezt kellene kérniük a Bölcsek könyvebeli Salamon példáját követve az úristentől. De nem kérik, mert megakadályozza őket benne a farizeus „hützpah”. Amit magyarra fordítani éppen olyan nehéz, mint a szelídebb görög hübriszt. Egyfajta kevély, szemtelen és konok pofátlanság.

Egy neveletlen és nevelhetetlen, rossz példát mutató idősebb testvér mutatkozott be pünkösd előtt Budapesten.

Reklámok
Türelemmel és jóindulattal

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s