Az írások szerint

Professzor Krausz szerencsétlen ember. Mások mellett ő is oka annak, hogy lassan minden nyomtatott szó értékét veszti és gyanakvást kelt hitelességét illetően. Így van ez a maistream történészi munkák zömével, Amik megjelenhetnek a könyvesboltok polcain.1943-as, a II. világháború fordulópontján készített célzatos és hamisított vallomásokon alapuló NKVD propagandairatok alapján vádolja genocidiummal a magyar honvédséget Krausz doktor. Továbbá a letteket,észteket, litvánokat, románokat, olaszokat és németeket. Népirtással vádol bennünket és rajtunk kívül mindazokat, akik önként vagy sorkatonaként harcoltak a XX. Század leggonoszabb emberírtó rendszere, a bolsevizmus ellen. Akiket az ukránok, oroszok, kozákok és egyéb elnyomott népek felszabadítóként fogadtak. Teszi mindezt az igazság nevében, noha az igazsággal már nagyon régen és futólag találkozott az emberiség kétezer évvel ezelőtt először és utoljára.

A találkozás egyik kitüntetettje Poncius Pilátus judeai prokurátor volt.

Pilátus voltaképpen szerencsésebb embernek mondhatta volna magát, Mint Krausz Tamás. Ha lett volna bátorsága és él az alkalommal. Keserű kijelentésére, ami kérdésként is hangzott hogy „Mi az igazság” csattanós választ kapott: magával a megtestesült Istennel találkozott azon a nagypénteki délelőttön, Jézus Krisztus személyében. Aki egyszerre volt az az emberés Isten, aki mindig és feltétlenül igazat szólt. Aki maga volt az Igazság.

Egy evilági, mélységesen elaljasult birodalom legromlottabb szegletében Palesztinában találkoztak és Pilátus nem ismerte fel szerencséjét. Kezét mosta és igazlátó feleségére sem hallgatott. Gyilkosai kezére adta az igazságot.

Leírja ezt János evangelista pontosan, a valóságnak megfelelően. Neki még hiszünk és keményen ragaszkodunk a többi három evangélium igazságához is.

Mert bizony minden egyéb írások hitelessége a jelenkorban eltűnőben van. Az írástudóké nemkülönben, mint ezt Julien Benda is feljegyezte. De a hamisság nem egyöntetű még, a hazugság nem globalizálódott teljesen. A multifüllentések korát éljük. Ezáltal ott tartunk, hogy az Unió nyugati és keleti része között egyéb eltérések mellett az a legfőbb különbség, hogy nem ugyanabban hiszünk és nem ugyanabban kételkedünk. Jó példa erre a niceai hitvallás, köznapi nevén a Hiszekegy szövege. Miközben a közép-európai vagy keleti hívő minden fenntartás nélkül hisz Jézus Krisztus feltámadásában, , összerándul a gyomra, amikor azt a részletet mondja ki: harmadnapra feltámadott, az írások szerint. Az írások szerint? Valami bumázska, valami paszport, valami bulltein igazolná a Feltámadás hitelességét? …”.

Míg Nyugaton az írásokkal semmi bajuk. Ők magában Krisztusban bizonytalanok.

Nálunk a szorongató kételkedés nem a feltámadás tényének szól, hanem az írásoknak. Miféle írások szerint. Kik készítették azokat az írásokat? – tűnődünk. Hiszen birodalmi kor volt az is, a rómaiaknak is volt NKVD-jük, KGB-jük, CIA-juk, Mosszad-Juk és hasonlóan sunyi erőszakszervezeteik. Akik ugyanolyan dokumentumokat hamisítottak, mint a maiak.

Ezért aztán sokunk mondja a niceai hitvallás helyett biztos ami biztos alapon a régi Hiszekegyet:

„megfeszítették, meghalt és eltemették.Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül;fölment a mennybe,ott ül a mindenható Atyaisten jobbján;onnan jön el ítélni eleveneket és holtakat.”

Mindezt pedidg írásokra hivatkozás nélkül mormoljuk. Már aki mormolja.

Jézus nem írt semmit azon a néhány, ujjával rajzolt szón kívül, amit a házasságtörő asszony megvádolásakor jegyzett a poros földre. Nem hagyott ránk papirusztekercseket, fóliánsokat, agyabkorsókba rejtett bőröket teleírva mindenféle szövegekkel és ákombákomokkal Nag Hammadiban vagy a holt-tengeri barlangokban. Maradtak viszont tanítványai és az általuk készített több mint hatvan evangélium. Közülük a Pünkösd napján megérkezett Szentlélek, és csakis az ő segítségével sikerült kiválasztani azt a négy hiteles változatot, amelyek mindmáig érvényesnek bizonyultak.

Mint tudjuk, az igazság szelleme volt segítségünkre ebben. A Szentlélek, aki Pünkösd napján érkezett meg hozzánk, segített különbségett tenni hamis és igaz között.

Professzor Krausz élete zenitjén megírhatná főművét: „Mesterségem a hazugság”.”- címmel. Jó pontot szerezhetne vele az eljövendő megítélése tekintetében. Ugyanis a közhittel ellentétben nemcsak hívők, de még a marxisták is megítéltetnek, mi több, üdvözülhetnek is az ígéret szerint.

Kívánjuk neki teljes szívünkből a megvilágosodás ajándékát. Világosodjék meg és álljon Isten elé az aggkor legvégső határán túl odaát úgy, hogy számára az ítélet boldogító legyen. Ne elégedjék meg az MTA és klikkje evilági elismerésével.

Akit bővebben érdekel a szovjet-orosz háborús propagandaanyag annak javasoljuk elolvasni

Krausz professzor: Az elhallgatott népirtás c. munkáját.Fellelhető: úton-útfélen.

Advertisements
Az írások szerint

Az írások szerint” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s