Moscardo ezredes és Erőss Zsolt férfiszemmel

Ki emlékszik ma már a spártai Leonidászra vagy José Moscardo Ituarte ezredesre? Leonidászt alkalmasint még tanítják néhol az ókor címszó alatt. Utóbbi neve azonban méltatlan feledésbe merült. Hőstette 1936-ban történt, Toledóban, a polgárháború kellős közepén. Az ezredes vezette a város védelmét, majd a túlerő elől maroknyi csapatával visszavonult a fellegvárba, a híresen szép nyolcszázéves Alcazar erődbe. Július 21-én a madridi csapatok megérkeztek Toledóba és tárgyalásokat kezdeményeztek a fellegvár védőivel. Meg voltak róla győződve, hogy az erőd is hamarosan megadja magát a nyolcszoros túlerőnek, hiszen ha nem, akkor egy elhúzódó ostrom esetén a bennlévők vagy éhen halnak vagy a bombázásokban vesznek oda. Az alcazariak azonban másképp döntöttek, és felkészültek az elhúzódó harcra.

Megkezdődött az erőd ágyúzása és légibombázása.

Az ostrom harmadik napján váratlan esemény történt. Moscardót a telefonhoz hívta az egyik támadó milícia vezetője, és közölte vele, hogy elfogták 24 éves katonafiát. Amennyiben tíz percen belül nem adja meg magát, kivégzik a fiút. Moscardo a telefonhoz kérte gyermekét és ennyit mondott neki: „Ajánld fel a lelked Istennek, kiáltsd, hogy éljen Spanyolország

és halj meg mint egy igazi hazafi!”.

„Így fogok tenni apám!” válaszolta a fia. Ezután az ezredes közölte a milicista tiszttel, hogy Alcazar sosem adja meg magát. A fiút nem sokkal utána a vörösök agyonlőtték. Az ostrom még két hónapig tartott, és Moscardo emberei Nem adták meg magukat. Franco csapatai két hónap múlva felmentették az erődöt. Ez a sikertelen ostrom volt a szovjet Komintern támogatta köztársaságiak első veresége és óriási erőt adott a nemzeti hadsereg további küzdelméhez.

Amióta először olvastam Moscardo áldozatáról, mindig eszemben jár két evangéliumi mondat. Az egyik így szól:”Úgy szerette Isten a Világot, hogy egyszülött fiát adta érte.”

A másik mondat az, amiben Jézus emlékezteti tanítványait, hogy Nincs nagyobb szeretet annál, mint amikor az ember életét adja barátaiért.

Profanizálásnak tűnik ez. De amiként Jézus szavai tompán és üresen konganak a liberális Európa lakóinak fülében, ugyanúgy csodálkozó értetlenséggel fogadják a görög Leonidász vagy a spanyol Moscardo történetét is. Az önzetlen áldozathozatal korszerűtlen, ráfizetéses, értelmetlen cselekedetnek magyaráztatik az elemi iskolától a posztgraduál egyetemi fokozatokig. és akik mégis áldozatot hoznak, azok a bolondok közé sorolandók.

Vagy mániákusnak és szenvedélybetegnek tartják őket, akik egy rögeszme ösztönzésére önmagukat és társaikat áldozzák fel, mint tették ezt a „székelyzászlós román” Erőss Zsolt és famulusa, az ifjú Kiss Péter. Legalábbis a nyúlós-nyálas liberális magyar sajtó szerint. Nehezményezték, hogy Kiss Péter, visszafordult a Kancsendzöngáról lefelé tartva, hogy segítsen a hirtelen gyöngeség lepte Erőss Zsolton. Ezt valami eszement ötletnek minősítik írástudóink. Ha a saját puszta életét menti és nem fordul vissza segíteni, ő még megmenekülhetett volna és eléri a négyes tábort. Zsolt amúgy is halálra volt itélve, önmaga gyengesége révén. Ezzel a logikával ha Leonidász időben visszavonul Termopülénél és nem áldozza fel önmagát csapatával együtt, megmenekült volna. A perzsák már amúgy is úton voltak egy áruló hegyi vezető segítségével az ország belsejébe. Miféle vezéri felelőtlenség ragadtatta ellenállásra ezt a leonidászt? Moscardo is lehetett volna rugalmasabb. Átadhatta volna az erődöt cserébe fia életéért. A köztársasági csürhe amúgy is vereségre volt itélve. Hát miféle apai felelősség, miféle szülői szeretet az ilyen?

Nincs szükségünk hősökre – mondják. Főként nem férfihősökre.

Egy svéd képviselő most helyezi el szegletkövét a jövendő kor férfiideálja templomának: Benyújtott egy törvényjavaslatot, ami kötelezné a férfiakat az ülvepisilésre.Ideértve természetesen az esetleges eljövendő Leonidászokat, Moscardókat, Erősseket és Kisseket.

Képzeljük el Leonidászt,Moscardót, Erőss Zsoltot és Kiss Pétert, amint ott ülnek a klozeton és ülve pisilnek. Lankasztó gondolat. Viszont esélyegyenlőséget sugall.

Az igazság az, hogy mindnyájan szeretnénk hősök lenni. Néha oly erős erre a vágy, hogy akár életünket is adnánk érte. Legalábbis így érezzük, ha nem is vagyunk rá képesek.

Ülve pisilni viszont mindnyájan tudunk majd. De semmi örömünk nem telik majd benne, mégha életben is maradunk.

Advertisements
Moscardo ezredes és Erőss Zsolt férfiszemmel

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s