Több fényt – Hindy Iván vezérezredes

1. Katonasír Az óbudai Virágosnyereg szélén

A Csúcshegy és a Viharhegy között húzódik a Virágosnyereg. Ha megállunk rajta, szemközt fekszik a Vöröskővár titokzatos domborulata a szélzsákkal, a repülőtér pedig tőle balra terül el. A Vöröskővár atlantiszi orákulm maradványa, a fehér és vörös kőzetrétegek erre utalnak. Tehát a bibliai teremtés előtti időkből származbnak, ha a New Age szerint számoljuk a Teremtés kronológiáját.

Még balrább a Hármashatár, amiről a fölötte emelkedő, antennák és légvédelmi tűzérállások borította magaslat kapta a nevét. Jobbra pedig a Csúgyhegy oldalában kanyargó túristaút elején ott van a katona sírja. Nem tudjuk ki volt, mi volt a neve, a rangja és a beosztása. Annyit sejtünk csak, hogy 1945 február 12-én érte a halál.Az utolsó, vakmerő kitörési kisérlet résztvevője volt. Azok közé tartozott, akik az ötvenkét napos pergőtűz után élelmük és lőszerük elfogytával egyetlen végső rohammal megpróbáltak áttörni Az ostromgyűrűn kívül rekedt bajtársaikhoz. Több, mint húszezren indultak neki előző este a Széna téren át fel a Budai hegyekbe és onnan északnyugatra sejtett német és magyar állások felé. A huszonvalahányezerből 687-nek sikerült is. Annak ellenére, hogy árulás következtében az orosz parancsnokság a kitörés tervezett idejére háromszoros védelmi gyűrűt vont a várt támadás irányában. A csaknem hétszáz életben maradott mögött a többiek mindmáig jeltelen tömegsírokban fekszenek szerte a budai hegyekben. Voltak akik harcban estek el,mások öngyilkosok lettek, egyik harcállásponton egyszerre huszonhatan, fiatal SS-ek,hogy ne kerüljenek fogságba. Megint másokat, akik megadták magukat, ott helyben lőtték tarkón a felszabadítók. Akik pedig már a Széna-térről visszafordultak az áttörhetetlenné erősödött szovjet zárótűz miatt, azok visszavonultak és a vár vfalai között várták be az oroszokat. megadták magukat kényre kedvre. Amelyikük képes volt a számbavételhez sorba állni aDísz-téren, azokat elindították a hadifogolytáborok felé. Akik még náluk is gyengébbek voltak és már lábra sem tudtak állani, azok az alagutakban maradtak matracaikon, sebesülten. Velük a vár pincerendszerében az oda beöntött és meggyújtott benzintűz végzett. Maradványaikat a Margit-híd budai hídfőjénél lemészárolt kétezer fogoly wehrmacht katona tetemével együtt a városi dögtemetőben ásták el. Aki így tiszteli meg a halott ellenségét, az csak bolsevik lehet. Mégcsak nem is orosz, hanem magyar bolsevik. A történelem legalja.

2. Negyvenöt februárja

Talán pontosan abban az órában, amikor február 11-én a budavári parancsnokok, Hindy és Pfeffer-Vindenbruch kiadta a parancsot a kitörésre, odaát Angliában Bombázó Harris már gépeltette Churchill személyes utasítását a következő foszforos gyújtóbombatámadáshoz. Amely akció Drezda 300 ezer polgári lakosának tűzhalálát eredményezte néhány órán belül.

A tengerentúlon pedig ugyancsak ezidőtájt határoztak terveikről az uraknak urai. Akiket ma a globális pénzhatalomként emlegetünk nagy respektussal és kellő óvatossággal. Eme nagyurak Békésen szülrcsölvén italaikat San Francisco egyik hoteljében kijelentették akkor:

„mostantól pedig új történelmet csinálunk. Megírjuk és megtanítjuk a buta és alsóbbrendű népeknek, mi történt velük valójában a múltban és eltervezzük azt is, mi történjék velük a jövőben.Az íratik le a régiségről, amit mi diktálunk számukra történelemk éntés az lesz a jövendőjük, amit miakarunk, hogy legyen.”

Ennek a titkos határozatnak parafrázisa lett Orwell 1984 című regénye. A zsenik néha bizony telepatikus kapcsolatban állanak Istennel is, a Sátánnal is. Orwell az utóbbi, a bukott angyal gondolatait leste el és öltöztette irodalmi köntösbe. Azután még:

„Hogy mi a való és mi a hamis, azt mi döntjük el!„ – jelentették ki San Franciscoban az urak urai és ezzel áment mondtak a moszkvai elvtársak már régen bevált gyakorlatára is.

Nem volt ez nagyképű elhatározás. Megtettek hasonlókat már korábban is. Sikerrel. Apáik, nagyapáik déd és ükapáik is ezt gyakorolták amióta a világ világ. És e világ felosztható volt mindig is győztesekre és vesztesekre. A történetírás a győztesek joga és kötelessége. Márpedig ők ab ovo győztesek voltak. Efelől sosem volt kétségük. A vesztesek pedig? Elfogadják, vagy belepusztulnak a tagadásba.

3. A történetírás hanyatlása

legszerényebb becslések szerint is háromszázezer kötetnyi történelmi munka, tanulmány, könyv jelent meg 1945 óta a második világháború eseményeiről, de őróla, a csúcs-hegyi halottról e könyvekben senki nem tesz említést. Ő a sokmilliomodik ismeretlen katona aki kilépett nemcsak a földi életből, de az időből is. Csontjainak maradékai ott,az északi hegyoldalban már csak számunkra, kirándulók számárajelent valamit, valami messzeségből érkezett szelíd biztatást az időn és téren túlról. Bíztatást arra, hogy létezik haza, honvédelem, önfeláldozás. Amit a mezőn szedett vadvirágcsokorral háláltunk meg az elmúlt húsz évben, ahányszor arra jártunk. Csak annyit tudunk róla, hogy megölték. 1945 február közepén, a havas hegyoldalban a Csúcshegy mellett, a Virágosnyerek platóján. Fiam hároméves volt, amikor először találtunk rá a sírra és még néhányra a Normafa környékén. Most, húsz év elteltével a mi személyes életünkből és hatvannyolc a nemzetéből elérkezett az idő, hogy 2013 májusában bosszútól lihegők szétrombolják a sírhantot, összetörjék az emléktáblát és kitépjék, majd elhajítsák a fejtől állított keresztet. Ők annak a negyvenötös sanfranciscói gondolatnak az örökösei, az urak urainak leszármazottai. Isten bocsásson meg nekik, az ember csak ezt kívánja. Mert közönséges emberfia ekkora irgalomra sajnos nem képes. És a gyalázat emlékeztet más gyalázatokra is a nem is oly régi múltból.

Megölték vitéz Hindy Iván vezérezredest, a csúcshegyi halott katona parancsnokát is 1946. augusztus 26-án, kétórás tárgyalást követően.Felakasztották.

Mi volt a bűne, ami miatt ezt tették vele? Csak találgatni tudunk. Ezernyi dokumentum írta és írja le a semmit. Történészek nyertek általa doktori címeket, bírák, ügyészek magas és jövedelmező stallumokat. Középiskolai tanárok utaztak általa Moszkvába majd később Tel Avivba és New Yorkba, hogy történelemhamisító tudásukat tovább gyarapítsák. És taníthassák a meg nem történt történelmünket és letagadják mindazt, ami valóban megtörtént.Hogy félrevezessék gyermekeinket.

Ha visszatekintünk az 1944. őszére, akkor azt látjuk, hogy már az ország közepén járnak az oroszok és Horthy tengernagy, a Magyar Királyság kormányzója megkisérli kivinni az országot a háborúból. Október 15-én, vasárnap délelőtt rádióbeszédben jelenti be , hogy megegyezni kíván az oroszokkal. De a honvédsereg a harc folytatása mellett dönt. Miért is? Az oroszok megszállta magyar területekről rémisztő hírek érkeznek arról, miként bánnak az oroszok és román szövetségeseik a hadifoglyokkal és a polgári lakossággal. És saját szemükkel látják, miként bánnak saját katonáiikkal a szovjet parancsnokok. Mit várhat egy magyar katona tőlük, ha az orosz NKVD belügyi alakulatok ugyanazzal az elánnal géppuskázzák hátulról a támadó oroszokat, mint szemből a védekező magyarok?Saját embereik életét sem kímélik, csak hogy előre noszogassák őket!

A magyar német szövetség életbentartása érdekében Horthyt a németek megzsarolják a fiával, akit közben Skorzeny kommandója elrabolt. (1945 október 16-án. Kivégzik a fiát, ha nem mond le államfői tisztéről és nem adja át a hatalmat a Szálasi vezette koalíciónak. Horthy nem Moscardo ezredes, a helyzet is bonyolultabb, mint Toledóban volt 1936-ban. . A kormányzó már elvesztette egyik fiát, most az ifjabb Miklós életét féltve lemond. Hindy vezérőrnagy azonban hűséges marad esküjéhez, letartóztatja az oroszokhoz való átállást szorgalmazó budapesti hadtestparancsnokot, Aggteleki tábornokot és még néhány átálláspárti főtisztet. A hadsereg zöme nem akar átállni, tart az oroszoktól, még a velük kötött fegyverszünettől is. A honvédség Horthy nélkül folytatja a védekező hadműveleteket. A Budapesti 1. hadtest parancsnokságát pedig két héttel később Hindy veszi át.

Mit tudunk vitéz Hindy Iván vezérezredesről, aki rangját a várból való kitörés előtt tíz nappal kapja meg? A végső rangja közlegény lett, ebben a rangban lépett a bitófa alá lefokozása után. 1946 augusztus 26-án a Markó utcai börtön udvarán. Csak rosszat írtak róla az elmúlt hatvannyolc év történészei, akik kivétel nélkül a győztesek szája íze szerint pötyögtették írógépeiket vagy kaparták golyóstollaikkal a papírt. . És ha a megkezdett hőstelenítési projecttel a hátunkban haladunk továbbA heroizmusról alig, a deheroizálásról bőségesen birtokolnak felhalmozott ismereteket az értelmiségiek, akik ma a közvéleményt irányítják.

Deheroizálás! Spiró György és Illés Béla, Révai és a historikus Karsai dinasztia mesterien gyakorolt művészete. De előttük még ma már névtelenségbe süllyesztett pribékek „deheroizáltak”, bikacsökkel, pisztollyal, ésakasztófával.

Az új, moszkovita értelmiség híres volt arról, hogy Érzelmeikben nélkülözték, fogalomtárukban nem is szerepelt az a kifejezés, hogy „honvágy” vagy „hazaszeretet”. Szolidarítás. A bajtársiasság és a családi érzés. Vagy nem is volt bennük ilyen érték, vagy kiveszett belőlük az egymás elleni többéves besúgások, feljelentések és csatározások során még Moszkvában. Az állandóan fenyegető Alagsori tarkólövés a Ljubljanka börtönben. Lefortovóban vagy a Butirkában vagy akár helyben a Lux Szállóban bármikor elérhette őket. Az egymástól való rettegés a városi szennycsatorna szintjére süllyesztette erkölcsi állapotukat. Mire 1945-re hazaérkeztek, csaknem mindegyik hétpróbás gazemberré vált. Amelyik pedig nem süllyedt melléjük, azzal rövid úton végeztek ők maguk. A Moszkvából hazatért internacionalisták ilyesféle költeményekkel büszkélkedtek: „Dögölj meg anyám, dögölj meg apám, dögölj meg első tanítóm!” (Révai József, a későbbi rákosista kultúrpolitikus verséből idéztünk.Gábor Andor az író , az egykori 1919-es Tanácskormány színházakért és könyvkiadásért felelős funkcionáriusa pedig a moszkvai rádió magyar adásában tette közzé híres versét, aminek refrénje volt az:”Orosz! Öld meg a honfitársaim!” „

Hasonló alkotó, mai szóval kreatív magyargyűlölő emigránsokból állt össze aztán a Népbíróságok Országos Tanácsa. Az általuk kinevezett alkalmi bíróságok itélkeztek néhányórás tárgyalások után röviden és keményen az állitólagos háborús bűnösök fölött. Az egyik ilyen bíróság előtt jelentette ki Hindy, Budapest 52 napos védelmének magyar parancsnoka, egyébként teljesen hatástalanul, hiszen semmi újat nem mondott:

„A kommunizmus az én szememben és elképzelésemben csak a rablást,

a gyilkosságot, és mindenekelőtt a teljes vallástalanságot és ezen túlmenően az erkölcsi fertőt jelentette.”

Önkéntelenül eszünkbe juttatja ez az idézet Dimitrovot, a Reichstag felgyújtásáért perbe fogott bolgár kommunista meghatározását a fasizmusról: „A fasizmus a finánctőke legreakciósabb…”

Dimitrovot orrvérzésig kellett anulnunk, az idézet nemtudása automatikus egyest eredményezett. Hindyt azonban ma sem tanítják.

5.. Hindy sorsa

Hindy higgadt véleményénél pontosabban megfogalmazni nem is lehet ennek az emberalatti ideológiának a lényegét. A démoni bolsevizmushoz képest a német nácizmus angyali, az olasz fasizmus pedig szeráfi szintet képvisel, ha egybevetjük ezt a három XX. Századi eszmerendszert a transzcendens hierarchiával.

Hindiy Fogolytársa volt 1946-ban Dr. Málnási Ödön. Ő írta a vezérezredesről a következőket:

„Budapest magyar védőinek parancsnoka, Hindy vezérezredes a február 11-i kitörési kísérlet alkalmával fogságba esett. A győztes Malinovszky (aki ezért (a győzelemért) lett

marsall) lovagias udvariassággal fogadta, és minden tisztelet megadásával szállíttatta a keleti front legyőzött seregei vezetőinek táborába, ahol szintén

megbecsülésben volt része. De alig egy év után olyan honvágy fogta el, hogy a szovjet NKVD egyik vezetője figyelmeztetése dacára Budapestre szállíttatta

magát. A pályaudvaron Péter Gábor bilincsbe verte Budapest védőjét, és közénk szállíttatta, rövid katonapolitikai fogság után. Itt, a budapesti ügyészség

fogházában voltam vele egy cellában egy ideig. A szovjet fogadtatásról csak jót mondott. Budapesten az ellenkező végletbe jutott. A budapesti kommunista

és kollaboráns csürhe ebben is túl akart tenni Moszkván, hogy bizalmat keltsen maga iránt. Ezért Hindy vezérezredest 1946 augusztus végén felakasztották.”

Málnássy augusztus 29-ét jelöli meg, de egyéb források augusztus 26-ra teszik a kivégzés dátumát. Sőt, van olyan forrás, hogy Hindyt már februárban elitélték és csak az időt húzták augusztusig. Jó lenne kideríteni a pontos adatokat, de nincsenek magyar történészek, akik hőseink élete és halála felől érdeklődnének. Csak politikailag korrekt történészek úsznak a felszínen, mint a fekália az árvíz tetején.

Hindynek nem voltak illúziói De hitt a katonai tisztességben, a bajtársiasságban, ami még ellenfelek között is gyakran érvényesült. Tisztelte a reguláris szovjet hadsereg teljesítményét, amiként ezt a tiszteletet viszonozták Malinovszki katonái is, akik megtapasztalták Hindy és Pfeffer-Windenbruch kiemelkedő katonai képességeit.

Végül is mi volt Hindy bűne, ami miatt a bitón végezte? Máig találgatjuk. Mert az a banda, amelyik ezeket a pereket intézte, sosem igazi okokkal indokolta az itéleteit. Lehetséges, hogy Hindy rosszkor és rossz helyen sütött el egy zsidóviccet és ennek köszönhette a halálos ítéletet és a megkínzatást. Miként Mindszenty bűne is az volt, hogy tiltakozott az elképesztő méretű keresztényüldözés ellen ahogyan nem sokkal korábban tiltakozott a zsidók üldözése ellen is.Annyira homályos politikai hátterűvolt Hindy Iván elitéltetése és annyira összezavarták a kitörés történetét szándékosan és célzatosan terjesztett hamisítot tényekkel, hogy idővel el is hallgattak róla. Az idősödő Cseh Tamásnak jutott eszébe dalt írni a híres kitörésről, ami Budapest végső legyőzetését jelentette az oroszoknak.

Cseh Tamás német „soldat”-ok halálrohamát említi a Széna tér c. dalában. Pedig a kitörésben, miként korábban a védelemben fél európa nemzetei részt vettek: szlovákok, ukránok, oroszok, németek, magyarok, norvégok.

6. evolúció vagy Teremtés?

Ritkán gondolkodnak el az emberek azon, hogy például az 1945. február 11-i budavári kirohanás az emberi létfejlődés egyik pillantásnyi epizódja az évmilliós múltból az évmilliókig még eltartó jövő felé? Amely röpke kis epizód ugyanúgy fajunk természetes kiválasztódását, fejlődését, mondhatni eugenikáját szolgálta, mint korábban Muhipuszta, Várna, Nándorfehérvár, Mohács és Doberdó. Vagy nagyobb látókörrel nézve Vorkuta, Kolima, a Holodomor, Drezda és Nagaszaki sorába illeszthető? A természetes kiválasztódás az erdőben és a társadalomban egyaránt, ez végül is roppant igazságos történés az evolúció hívei szerint. Hiszen az erősebb, a rátermettebb, az ügyesebb, a fifikásabb győz és ezzel emeli az emberiség általános fifikaszintjét. És csökkenti erkölcsi színvonalát, de hát ez utóbbi úgy mond „nem történelmi faktor”. Jellentéktelen mellékkörülmény.

Mi tagadás, az élet milliárdéves evolúciójának történetébe belefér vereség és győzelem egyaránt, végső soron mindennek az emberiség látja hasznát, persze az evolúcióban mindez csak úgy általában történik. Még a misztikus kivételezettségnek örvendő holocaust is belesimul az időbe, tetszik-e ez vagy sem a darwinistáknak.

Darwin fogalmai szerint a Csúcshegy oldalában pihenő sírban egy homo sapiens fekszik. A Genezis könyve alapján azonban egy embert siratunk ott, és reméljük, hogy nyugszik majd ott békében a dicsőséges feltámadásig. Tudósok számítása szerint az Univerzum 20 milliárd éves. A Teremtés alig hatezer, az arány olyas mértékű, mint ahogyan egy búzaszem aránylik a Budai hegyekhez. A búzaszemre ráfér Krisztus arca. A budai hegyekre nem fér fel már semmi. Az evolúció személytelen és közömbös, még a végeredménnyel sem számoló folyamat.

A Teremtésben viszont nem mindegy, kivel mi történt. Mert a történtek alapján történik majd a jövendő. Sokadszor elmondott közhely már, hogy mindennek a fundamentuma a múlt.A hazugságokra épített jövő ingatag és használhatatlan, mint a mocsaras tajgában épített vasútvonal. Tíz hónapig roboghatnak rajta a szén- és rabszállító szerelvények , de jön a kéthavi sarkköri nyár és a kőkemény jégből sár lesz és a vágányok a mélybe süllyednek.Idővel aztán három-négy vágány is húzódik északnak,de nem egymás mellet, hanem egymás alatt.

De ez legyen az orosz észak tragédiája

Bennünket az érdekelne, mi volt Hindy Iván bűne? Miért kellett felakasztaniuk a moszkovitáknak, miközben Moszkvának semmi kifogása nem volt Hindy ellen. Történészek tudják, csak éppen hivatalosan sosem vállalják. Ott a Várban az ilyenkor érvényes statárium alapján főbe lövetett három kémet, akik a Bazilikában fészkelő szovjet tűzérségi megfigyelőnek jelezték a védősereg elhelyezkedését és a támadható pontokat. A három kivégzett kémnek ma emléktáblája van az északi rondella közelében, Hindynek és a védőseregnek még az emlékét is igyekeznek eltörölni.Hindy teljesítette kötelességét, amiként Jány és még sokan.

De hát tudjuk, a kémek kivégzése is csak ürügy volt. A fő ok a „deheroizálás”. Amit akkor még fizikai és nem irodalmi értelemben műveltek. A katonapolitikai osztály a Népbíróságok Országos Tanácsával együttműködve. Személy szerint Péter Gábor, az OSS tiszt Himmler Márton, az éppen felszabadult budapesten garázdálkodó Göncz Árpád, a későbbi szabaddemokrata köztársaság elnöke. És még annyi szemétrevaló ember, hogy nevüket felsorolni sem, elolvasni sem lehet öklendezés nélkül.

Egyetlen menekvésünk az ima: Bocsásd meg vétkeinket, amiként mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek!

Merthogy tudjuk, ez a feltétele a következő kivánságnak:”Szabadíts meg a Gonosztól!”

Advertisements
Több fényt – Hindy Iván vezérezredes

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s