A hamis örmény történet

A birodalom örmény lakossága hátbatámadja a népközösséget védelmező saját hadseregét, amely hadsereg éppen szorongatott helyzetben, harcban áll az ősellenség orosz cár csapataival a Kaukázustól délre a keleti határon. Az Antant és a Központi Hatalmak közöt kitört első világháború így kezdődött a legdélibb frontszakaszon.

Az örmény gerillák Utánpótlási vonalakat vágnak el, hadianyagraktárakat robbantanak fel, általános zűrzavart keltenek és elkezdik az etnikai tisztogatást a leendő örmény nemzeti köztársaság számára. Kurdokat, törököket mészárolnak, hogy félelmet keltsenek és elűzik őket századok óta művelt földjeikről, városaikból. És ez a hátbatámadás azzal a nem is titkolt céllal történik, hogy az oroszok segítségével majd saját nemzeti államot, keresztény köztársaságot hoznak létre az Oszmán birodalom belsejében. Egy olyan területen, ahol az örmények amúgy a törökökhöz és kurdokhoz képest 10-30 százalékos kisebbségben élnek.

az elképzelés merész, nagyívű és roppant önbizalomról tanúskodik. Kitervelői szociáldemokraták, anarchisták, szabadkőművesek és hasonlóan politikailag aktív harcosok, akik kiképzésüket az Orosz Birodalomban ill. az Entente Cordiale egyéb országaiban nyerték el. A „keresztény köztársaság” kifejezés is félrevezető, az egyszerű örménységnek szól, hogy valamiképpen éket verjenek az amúgy békés keresztény örmények és a hasonlóan békés moszlim török és kurd lakosság közé. E célt szolgálják az értelmetlen mészárlások is. Idézzünk fel néhány epizódot azokból az évekből: 1914 végén örmény felkelés tör ki. Ekkor több ezer anatóliai örmény szökik katonai kiképzésre az oroszokhoz, majd onnan visszatérve csatlakoznak a zendüléshez. Sivas tartományban a kb. harmincezer lázadó oszmán katonai létesítményeket támad meg. 1915-ben a felkelők elfoglalják Vant. A muzulmánok menekülnek, az ottmaradtakat lemészárolják az örmények. A török kormány szabadulni próbál a belső zavargások lehetőségétől és 1915 áprilisában megkezdődik a kelet-anatóliai örmények kitelepítése, amely intézkedést a Nyugat – az egész örmény ügy előidézője – máig felró a törököknek.

1916-ban az oroszok Nazarbekjan örmény cári tábornok vezérletével a Van tó-nál előretörnek és elfoglalják Bitlist. A sereget kísérő örmény önkéntesek a muzulmánokat üldözik, fosztogatják és öldösik. A törökök és a kurdok tömegesen menekülnek a környékről.

1918-ban, az Erzincan és Erzirum közti falvakban az örmény milicisták által elkövetett rémtettek miatt az addig az örmény családokat a kitelepítéstől, haláltól menteni igyekvő alevita kurdok is már segítenek a törököknek elűzni a környékről az örményeket.

(Kevéssé ismert, hogy az I. világháború alatt Franciaországban a magyarokat, a II. világháború alatt az USA-ban az amerikai állampolgárságú japánokat is koncentrációs táborokba gyűjtötték. A Szovjet Uni-óban az észteket, letteket, litvánokat, tatárokat, csecseneket és még 13 egyéb népet tömegesen telepítették ki Közép-Ázsiába és Kelet-Szibériába. Azzal a megokolással, hogy ők mind a németek potenciális szövetségesei.)

De most Kelet Anatóliáról és az örmény tragédiáról van szó.A kezdeti sikerek, a török és kurd parasztok ellen indított örmény támadások után ezekre válaszként következett be az örmények kitelepítése, Amit előszeretettel neveznek ma örmény holocaustnak.Használják a „holocaust” kifejezést a zsidó holocaust egyediségét és mindenekfölötti szentségét vallók bosszantására. Másrészt pedig az örmény események súlyosságát hangsúlyozzák vele. Amely kifejezés segítségével csak ha századannyit sikerül kártérítésként,jóvátételként kipréselniük a török államból mint amennyit a zsidók szereztek meg maguknak a holocaustra hivatkozva, egy évezredig nincs gondjuk arra, mit aprítsanak a tejbe. De önmagában az áldozati szerep is hálás korunk politikai színpadán

Az örmény felkelőknek persze eszük ágában sem volt keresztény alapokra építeni majdani hazájukat. A leendő örmény köztársaságot szocialistának képzelték el, pedig hol volt még akkor az orosz bolsevik forradalom? Oroszországban II. Miklós uralkodott, Sztambulban pedig az Ifjútörökök Utóbbiak nagy aggodalommal szervezték a fogyatkozó Oszmán Birodalom védelmét, miután Abdul Hamid szultán lemondott a hatalomból. Ezek a török vezetők pedig úgy döntöttek, hogy el kell távolítani a hátországból az oroszok természetes szövetségesét, az örmény lakosságot. Menetoszlopokat szerveztek és útnak indították az anatóliai örmények nagy részét, mintegy másfél millió embert az Eufrátesz völgyébe. Eltávolították a szíriai örmények egy részét is lakóhelyeikről, így az Antiochia közelében emelkedő tengerparti hegy, a Musza Dag környékéről is, mert veszélyeztetve érezték a Jeruzsálemi vasútvonal biztonságát is. Az oroszoknak ugyan elsősorban a Boszporuszra és a Dardanellákra fájt a foguk, de terjeszkedési hajlamuk nem csillapult Nagy Péter cár óta: Kijárat kellett nekik a meleg tengerekre! Ha nem a Földközi-tenger, akkor a Perzsa öböl. Ha nem a perzsa öböl, akkor a Japán tenger, Koreán keresztül.Ott is épült már Puszan hadikikötője.

Mindmáig vita tárgya a deportáltak száma, amiként teljesen bizonytalan a deportálás során elpusztultak aránya is. Áldozatok kétségkívül voltak. Egy ilyenméretű kitelepítés még a kisérő kurd és török katonák bosszúszomja nélkül is kegyetlen sors volt az örmény lakosság számára.

2.

Aki serdülőkorában elolvasta Franz Werfel Musza Dag negyven napja című regényeposzát és nemütötte szíven a történet, az szégyelljje magát. Hidegszívű, érzéketlen, szellemi és érzellmi intelligenciahányadosát illetően is az átlag alatti személynek számíthatott, a fejlődés minden reménye nélkül. De aki még ma is, felnőtt fejjel is kritikátlanul hitelt ad a Franz Werfel által leírtaknak, azon már segíteni sem lehet és talán nem is kell. Legyen neki az ő hite szerint.

Ami zavaró lehet az olvasónak, hogy Franz Werfel dél-franciaországi tartózkodása idején ellátogatott Lourdes-ba és szívszorongatóan szép könyvet írt a Mária-jelenések helyéről és Bernadette-ről. Ízlés dolga, hogy a Musza Dag hitelteleníti-e a Lourdes-könyvet vagy éppenséggel fordítva, Lourdes hitelesíti a Mózeshegyi legendát. De igazából az tűnik a legjobb választásnak, ha a maguk módján hitelesnek tekintjük mindkettőt. Az író nemes szándékában ugyanis lehetetlenség kételkedni. Az ihletett alkotó tisztelete Isten tisztelete. Werfel megbízott forrásaiban, amikkel finoman manipulálták. Mellesleg a mi Gárdonyinkat sem vonták deresre tévedéseiért. Például Török Bálint túlnemesített arcéle miatt.

Werfel könyve divatregény volt a hatvanas években.A 22-es csapdája, A Mester és Margarita, Az Északnyugati átjáró és az Oroszlánkölykök mellett. Ez a Werfel-regény volt az a könyv a hatvanas években, amellyel bevezették ifjúságunkat előbb az örmény szenvedések, majd a zsidó holocaust labirintusába. Werfel volt a nagymester, aki elhitette velünk, hogy az éremnek csak egy oldala van. És neki elhittük, mert valóban remekíró volt. Polevoj és Ehrenburg vagy Anna Seghers akkor már süllyedőben volt a hihetőségét illetően.De még Szimonov és Solohov is vesztésre állt. Úgy tűnt, Werfel révén szívünbe zártuk Musza Dag örmény közösségét és Gabriel Bagramjant, a vezért és örök időkre meggyűlöltük a brutális törököket. És nagy tisztelettel hajtottunk fejet a happy endként megérkezett francia hajóhad admirálisa előtt…

Belevésődött az agyunkba, hogy vannak bűnös népek és vannak áldozat népek. Úgy mellékesen még azt is megtudtuk irodalmi és történelmi segédanyagaink révén, hogy mi, magyarok éppenséggel a bűnös népek kategóriájába tartozunk és ez ítélet ellen lehetetlen volt kapálóznunk.Pedig ahogyan náci alapvetés a kollektív bűnösség, náci alapvetés a kollektív ártatlanság is. Egyenként állunk Jézus itélőszéke elé mind: törökök, örmények, németek, magyarok és zsidók.Hívők, agnosztikusok, ateisták és buddhisták, hindik, keresztények és judaisták sorban, egymás után.

És minderről Werfel nem sejtett semmit. Ő megmutatta az érem egyik oldalát.Erre volt hívatása. Amiként pár évtizeddel később Cseres Tibor megtette a Hideg napok című munkájával az írói bravúrt ugyanezen egyoldalúsággal az újvidéki partizánvadászat történetének megírásával. Mindketten jót akartak, miközben észtveszejtő egyoldalú szemléletükkel meghamisították a XX. Század történelmét: egy-egy mozaikdarabkáját teljes képpé nagyították.

Reklámok
A hamis örmény történet

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s