Oradouri anziksz

„Nem úgy történt!” – javította ki 1961-ben a faluba látogató német NATO-összekötő tisztet Oradour sur Glane polgármestere. A fiatal német főhadnagy ugyanis készpénznek vette A hivatalos történetírók máig fentartott állításait az 1944. június 10-én Oradourban történtekről. Amikről a Vikipédia honlapján bárki olvashat ma is, mégpedig igazán kerekded feldolgozásban. Mintha a háborús propaganda elevenebb lenne mint valaha, most, a háború utáni hatvannyolcadik évben is. (Nem véletlenül becézik a Vikipédiát sokan Bolsevikipédiának.) Ezeket a célzatos és sunyi félrevezetéseket hollywoodi és francia filmek tucatjai sulykolják a nézőkbe és állításaikat egyre nehezebb cáfolni. Mindenféle törvényes megtorlásokkal fenyegetik az igazság után kutakodókat. Súlyos pénzbírságokkal és tényleges börtönbüntetésekkel sújtják őket Európa-szerte. A cáfolásra merészkedőt minimum „revizionistának” minősítik és akár be is börtönözhetik a hivatalostól eltérő véleményt hangoztatókat.

„Nem úgy történt!” – javította ki 1963-ban a faluba látogató német NATO-összekötő tisztet Oradour sur Glane polgármestere. A fiatal német főhadnagy ugyanis készpénznek vette A hivatalos történetírók máig fentartott állításait az 1944. június 10-én Oradourban történtekről. Amikről a Vikipédia honlapján bárki olvashat ma is, mégpedig igazán kerekded feldolgozásban. Mintha a háborús propaganda elevenebb lenne mint valaha, most, a háború utáni hatvannyolcadik évben is. (Nem véletlenül becézik a Vikipédiát sokan Bolsevikipédiának.) Ezeket a célzatos és sunyi félrevezetéseket hollywoodi és francia filmek tucatjai sulykolják a nézőkbe és állításaikat egyre nehezebb cáfolni. Mindenféle törvényes megtorlásokkal fenyegetik az igazság után kutakodókat. Súlyos pénzbírságokkal és tényleges börtönbüntetésekkel sújtják őket Európa-szerte. A cáfolásra merészkedőt minimum „revizionistának” minősítik és akár be is börtönözhetik a hivatalostól eltérő véleményt hangoztatókat.

A szilárd alapvetés ugyanis az, hogy a II. világháború a kegyetlen nemzetiszocialista mészárlások ideje volt, mint ezt Oradour, Lidice vagy Bábij Jár példája is mutatja és mit sem javít az arányon Katyn, Vinnyica és a többi, szovjetek vagy amerikaiak által megtöltött tömegsír.

2.

A forgalomban tartott hivatalos álláspont szerint Oradour sur Glane francia falucska arról nevezetes, hogy 1944 június 10-én a Waffen SS katonái beterelték a falu asszonyait és gyerekeit a községi templomba, meggyőződtek róla, hogy mindenki ott van-e aztán rájuk gyújtották az épületet. A férfiakat eközben öt csűrben különítették el és a csűrökben lövöldözték őket halomra. Aztán rágyújtották az épületeket a még haldokló férfiakra.

hasonlóképp bántak el a falu házaival is. A templomból egyetlen középkorú asszony maradt meg hírmondónak, ő a templom ablakán ugrott ki a lángok közül. Megúszta az élve megégettetést, hogy később vádló tanúja lehessen az eseményeknek. A férfiak közül is ketten életben maradtak. Ők további részletekkel szolgáltak a németek állati kegyetlenségéről az Oradour sur Glane elpusztítását tárgyaló 1953-as bordeaux-i tárgyaláson. A falut ujjáépítették az eredeti község romjai mellett. Az üszkös romos házakból álló falut templomával múzeumnak rendezték be a német gaztettek mementójaként.

Az oradouri tragédiának azonban olyan közvetlen előzményei voltak, amikről nem ad számot a hivatalos történetírás. Ahogyan magában a faluban történteket is meghamisítva mondják el, amely történetben a németek a farkas és az ellenállás tagjai pedig a bárányok szerepét kapták. Hatszáznegyvenkét személy lelte halálát június 10-én Oradourban és ez a riasztó szám elegendőnek tűnik a hivatalos álláspont megtámasztására.

De lássuk csak, mi is történt valójában:

3.

1944. június 6-án megtörtént a normandiai partraszállás, ami jel volt a franciaországi partizáncsoportok mozgósítására. Június 9-én a Limoges-hoz közeli Tulle városkában partizánok támadtak egy iskolába beszállásolt Waffen SS alakulatra. Az eset első hallásra hihetetlen, mert felfegyverzett SS-alakulatra támadni még nagyobb partizáncsapat számára is egyenlő volt az öngyilkossággal. Csakhogy ez a csapat frissen besorozott, alig nagykorú fiúkból állt, akiket kiképezni sem volt idő. A maquisard támadó tagjai viszont még a spanyol polgárháborúban szerezték harci tapasztalataikat. Ott pedig harcolni és gyilkolni mestefokon megtanultak és az adott szó megszegésének trükkjeit is elsajátították.(Ugyanazon hétpróbás „spanyolos” bolsevikok voltak, mint a mi Gerőnk és Rajkunk.) Bántatlanságot ígérve megadásra szólították fel a német katonákat. A 73ból addigra negyvenen maradtak életben. Ők feltartott kézzel, fegyvertelenül kijöttek az épületből. Ezután mind a negyvenet egyenként megcsonkították és megölték. Némelyeket előbb drótkötéllel teherautó után kötötték és úgy száguldoztak velük a városka utcáin, míg a tetemek el nem koptak a kövezeten és szórakoztatásra alkalmatlanná váltak. A tettesek azok a francia és spanyol kommunista maquisard-ok voltak, akik mindaddig, míg a partraszállás Normandiában be nem következett, csempészettel, feketekereskedelemmel és egyéb hasznos tevékenységgel voltak elfoglalva a francia hátországban. Most elérkezettnek látták az időt, hogy kimutassák ellenszenvüket a német hadigépezet katonáival szemben, akikkel amúgy mindaddig békésen együttműködtek, hiszen a benzinhez, cigarettához és egyéb háborús árucikkekhez csakis általuk jutottak e bősz Résistance kereskedői.

Még ugyanazon a napon visszafoglalta a várost a felmentésre érkezett SS harccsoport. Túszokat szedtek a Tulle-ban talált, magukat igazolni nem tudó férfiak közül és 99-et rögvest fel is akasztottak a partizánmozgalom megfékezése szándékával. Kegyetlen intézkedés volt, de megfelelt az érvényben lévő nemzetközi szerződésekkel alátámasztott hadijognak. A Tulle-ban történteket követően a német parancsnokság azonnal nyomozni kezdett a Résistance környékbeli csoportjai után. Francia besúgók felhívták a figyelmüket Oradourra. Egy 120 fős alakulat útnak indult és hamarosan kiégett, még füstölgő német mentőautóra bukkant Oradour sur Glane határában. A vöröskeresztes gépkocsiban hat elszenesedett holttest feküdt és a jelek azt mutatták, hogy a betegeket és a kisérő személyzetet a kocsihoz bilincselték, benzinnel leöntötték és felgyújtották őket. Az elkövetés módja a maquisard módszereire utalt, a nyomozó alakulat tehát behajtott Oradourba és megkezdte a teljeskörű vizsgálatot. A falu férfiait öt csűrbe terelték be, az időseket, az asszonyokat és a gyerekeket a templomba szorították be. Ezután hozzáláttak a házak átkutatásához. Mindegyik ház jól megrakott lőszer és fegyverraktárnak bizonyult és a katonák konstatálták, hogy a régió maquisard központjára bukkantak. A helyi pék kemencéjében megtalálták a néhány nappal korábban elrabolt magas rangú német tiszt megcsonkított és erősen megégett tetemét is. A tisztnek néhány nappal korábban nyoma veszett, eltűnésében sejtették is a maquisard szerepét. Összekötők útján korábban már felkínáltak 40 ezer frankot és 30 elfogott ellenálló szabadonbocsátását váltságdíjul. Az oradouri maquisard központ vezetői azonban Kampfe ezredes rituális kivégzését tartották fontosabbnak. A németek érkezése előtt néhány órával kivégezték foglyukat. Az ezredes tetemét a fegyverek után kutató katonák megtalálták a pék kemencéjében.

Még tartott a házak átkutatása, amikor a templom felől fülrepesztő robbanássorozat hallatszott. A katonák úgy vélték, hogy megtámadták őket és az őrködők azonnal tüzet nyitottak a csűrökben összegyűjtött férfiakra. Akik a templom közelében voltak a támadás pillanatában, azok látták, hogy a toronyból tűzcsóva csap fel, de aztán a tűz rövid időn belül kihunyt. Máig tisztázatlan, mert a koncepció eleve gyújtogatásra alapozott, hogy mi okozta a robbanást. A falu lakói elmondták később, hogy a templom is alaposan megrakott lőszerraktár volt abban az időben. Az éjszakánként angol és amerikai repülőgépekről ejtőernyővel ledobott munició egy részét ott tárolták. A templomba zártakra felügyelő német őrök és a templomi lőszerraktárban rejtőző francia ellenállók között robbant ki tűzharc és egy eltévedt golyó felrobbanthatta az ott őrzött robbanóanyagot. Ez a feltételezés a valószínűbb, hiszen a templom berendezése ugyan tönkrement, de sem a fából készült oltár és a gyúlékony anyagú oltárterítő, sem az ugyancsak fa gyóntatószék nem égett meg. A robbanás következtében darabokra szakadt testeken sem volt égés nyoma. Ha ezirányba is elindul a nyomozás, nem tudták volna megkerülni az ellenállók felelősségét, akik között nemcsak a falu lakói vettek részt saját akaratukból vagy kényszerűségből a mozgalomban, de 27 spanyol polgárháborús veterán is volt a helyi Résistance vezetői között, túlnyomórészt kipróbált kommunisták élő szovjet GPU kapcsolattal még a polgárháborús időkből. Akiknek jól ismert jelmondata volt: „Ha én támadok, az mindig jogos önvédelem. Ha az ellenfelem támad rám, az csak bestiális kegyetlenség lehet.”

4.

A valóban megtörténteket elmondó történet nem kisebbíti és nem enyhíti a falu tragédiáját. A valóságnak azonban az a vétke, hogy rámutat mindkét oldal felelősségére. Dietmann őrnagyot a oradouri akció parancsnokát a németek hadbíróság elé állították, hogy megállapítsák felelős-e az eseményekért ő vagy az általa vezetett csapat bármelyik tagja? Ítélet nem születhetett, mert közben Dietmann elesett a normandiai harcokban. A győztesek jogán aztán a teljes felelősséget a Dietmann vezette Waffen-SS csoport nyakába varrták, noha lehettek ellenvélemények kezdettől fogva. A francia hatóságok bizonytalanságát mutatja, hogy 1953-ig vártak az elzászi illetőségű Waffen SS oradourban bevetett tagjai ellen indított per megkezdésével. A perben a vérszomjas média várakozása ellenére nem született halálos ítélet. Az elitélt SS katonákat pedig hamarosan szabadon engedték. Csak jó húsz évvel később, 1983-ban született egy életfogytiglanra szóló ítélet az ügyben. Az NDK-ban Heinz Barth-ot 1983-ban életfogytiglani börtönre ítélték az Oradouri harcokban való részvétele miatt. A per folyamán Barth megismételte “vallomásként” az ügyész vádjait. Ő is, az ügyész és a bíró is tudta, egyfajta emlékeztető oltást kap a világközvélemény Barth pere által olyan veszélyes, nemzetiszocialista agyrémek terjedése megelőzésére, mint a kamatrabszolgaság elleni sikeres fellépés. Nem volt szabad és ma is lehetetlenség felismerni azt a tényt, hogy a XX. Században egyetlen gazdaság vette fel sikeresen a harcot a bankoligarchia ellen. Ez pedig a Harmadik Birodalom volt. A németek elképesztő bűneinek folyamatos sulykolása éppen ezt a felismerést hivatott megakadályozni. A fátyol azonban néha-néha fellebben és alátekintést kínál a kiváncsiaknak.

Időközben ugyanis történt egy-két zavaró esemény. 1963-ban egy Eberhard Matthes nevű Bundeswehr főhadnagy vetődött el Oradour sur Glane-ba. Ő kapta az ottani polgármestertől a bevezetőben idézett mondatot:”Nem úgy történt.”.

Matthes a szabadtéri múzeum parkolójában állt meg sofőrje vezette terepjárójával és a bejáratnál felállított kioszkban innivalót és brosúrákat vásárolt, amik az 1944-es történteket írták le. Miközben ezeket olvasgatta, a gépkocsija körül gyerekek, majd középkorú felnőttek gyülekeztek és hangosan tárgyalták a nagy eseményt, hogy először látnak német egyenruhát Oradourban 1944 nyara óta. Életkoruk szerint már 1944-ben is felnőttek voltak, tehát tudniuk kellett, mit beszélnek. Azt is odakiáltották Matthesnek, hogy ne vegye komolyan mindazt, amit olvas a brosúrákban. Ezt mondta neki a később odaérkező és őt melegen üdvözlő polgármester és a kioszk tulajdonosa is.

„De mégiscsak rettenetes dolog rágyujtani a templomot ártatlan asszonyokra és gyerekekre!” – vetette ellen a főhadnagy.

„De hiszen nem is volt tűz!” – volt a válasz. Az asszonyok a gépkocsi körül elmesélték neki azt is, hogy nem a németek gyújtották rájuk annak idején a templomot. A templom egyszerűen felrobbant és éppen hogy a németek segítettek nekik saját életük kockáztatásával a templomból menekülni.

Mathes egy év múltán újra ellátogatott oda és újra alaposan körülnézett. Felkeltette a figyelmét a romos templomhajóban egy kiégett babakocsi. Kísérője látta az érdeklődését és felvilágosította: ez a háború óta már a harmadik babakocsi, a korábbiak elkoptak az idegenforgalomban. Rendszeresen pótolni kell az ilyen „kapós” látványosságokat, mert a falu voltaképpen azóta is a sajtó fenntartotta katasztrófaturizmusból él.

Mathes ezután francia tiszttársaitól kért felvilágosítást. A francia katonák meséltek neki Tulle-ről és a Oradour határában talált kiégett mentőautóról a hat halottal. Tudtak a maquisard rémtetteiről és természetesnek tartották az SS megtorló akcióját Tulle-ban és az oradouri férfiak kivégzését is nagyobbrészt a maquisard számlájára írták. ”Ne adja Isten, hogy ilyen dolgok újra megtörténhessenek.” – tették hozzá.

Oradouri látogatásainak tapasztalatairól Matthes eskü alatt tett vallomást 1981-ben és vallomását több könyvben is felhasználták a továbbiakban. Többek között Otto Weidinger, a Reich Waffen SS harccsoport egykori parancsnoka, Dietmann őrnagy felettese írt róla visszaemlékezéseiben és Vincent Reynouard revizionista történész is idézte őt. Utóbbi megkisérelte az Oradourban történteket kinyomozni és a valóságnak megfelelően nyilvánosságra hozni. A francia hatóságok egyévi börtönbüntetéssel és tekintélyes pénzbírságokkal díjazták igyekezetét.

E helyen hadd említsem meg a Vikipédia után, hogy az ellenoldali Metapédia sem mentes az elfogultságtól: egyetlen szót sem ejt a 99 túsz SS általi kivégzéséről Tulle-ban 1944. június 9-én amivel a 40 fiatal hadifogoly lemészárlását torolták meg. Az egyik oldalon a sérelmek és szenvedés hangoztatása a másik oldal brutalitásával és bestialitásával szemben elmaradhatatlan kelléke minden történelemtankönyvnek, amit a második világháborút követően nyomtattak ki keleti és nyugati oldalon. De hát már az ókoriak is tudták, mindig a győztes írja a históriát.(His story – az ő története, mondja az angol.)

Reklámok
Oradouri anziksz

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s