Gonoszügyi ismeretek XIII. – Féligazság és teljes megsemmisülés

Miféle igazság az az igazság, aminek csak a fele igaz? Tudjátok-e erre a választ? Egyáltalán: akarjátok-e tudni?És ha nem féltek megtudni?

Bátor emberek vagytok. Majdhogynem vakmerőek!

“Gonoszügyi ismeretek XIII. – Féligazság és teljes megsemmisülés” Tovább olvasása

Reklámok
Gonoszügyi ismeretek XIII. – Féligazság és teljes megsemmisülés

Hiszek Ferencnek

Évtizedek óta gyötör a kérdés, kitől származik az a néhány verssor, amit talán már nem is pontosan idézek fel hétről hétre.  Pedig az elszánásom a hitre azóta sem csökkent, amióta először olvastam ezt a verset valami négy évtized távolában:

„Hiszek, hiszek, hiszek,Hegynek föl nagy terhet viszek!
Uram! Gyakorolj isteni kegyet:
Tedd kisebbé a hegyet!

De Az Úr nem tette kisebbé.

“Hiszek Ferencnek” Tovább olvasása

Hiszek Ferencnek

A Golgotáról völgymenetben

A mohácsi vereség és a százötven esztendős török hódoltság tényét sosem vitatta senki. Sem a magyargyűlölő akadémikusok, sem a nemzeti érzésű de még  a revizionista történészek sem.

Az ott történtek  hatásairól  szakadatlan vita folyik mindmáig. Hol mentegetőzünk a Szent János fejevétele napján  elveszített csata miatt, hol pedig vádaskodunk. Vádoljuk Európát, urainkat, a Fuggereket és akiket csak fel tudunk lelni a korabeli krónikákban.

Hivatkozunk Mohácsra vagy a török hódoltságra akkor is, ha mai hibáinkat, bűneinket kívánjuk mentegetni és kimagyarázni. Ahogyan mondani szokás, nem vagyunk jobbak a Deákné vásznánál.

“A Golgotáról völgymenetben” Tovább olvasása

A Golgotáról völgymenetben

István, a zenekirály

 A kísértethistóriák  minden  időkben  közszájon forogtak. Mostanában  éppen azt Beszélik, hogy  az Imre herceg  vezette testőrség lovainak  patkócsattogása , fegyvercsörgés és katonai parancsszavak verik fel az éjszaka csendjét  Ős-Buda, , Esztergom és Visegrád környékén ezen a 2013-as verőfényes őszön. Halálra rémült és egyben nemzeti érzéstől fellelkesült   éjszakai túrázók számolnak be élményeikről, amik szerint ezeréves, középkori vitézi öltözékbe bújtatott marcona legények bukkannak elő a fák közül és tőlük érdeklődnek István királyunk szökött csepűrágói után: láttad-é őket te paraszt valamerre és ha igen, akkor merrefelé bujdokolnak. Név szerint keresik a „csíra” csúfnevű alföld tájéki  Róbertet, a szögletes fejű tamburást akit  Szörényvidéki Leventének is csúfolnak az udvari bohócok népes társaságában. Meg egy Bródy nevezetű böszörményt , ki verseivel gúnyolja nap mint nap a királyt. Királyunkat, ki  országunk szent koronáját   méltó örökös híján Máriának ajánlotta fel.

“István, a zenekirály” Tovább olvasása

István, a zenekirály