Gonoszügyi ismeretek XII. – Hubbard, Crowley, Manson és a kicsi bűnösök

Démoni megszállottsággal megvert személyiségeket hazánkban leggyakrabban a  televízió csatornák képernyőin figyelhetünk meg. Aktív és levitézlett politikusok, kerekasztal-vitézek és kommentátorok valamint szimpla, proli démonok által  megszállott nagycsoportos óvodás felnőttek ők.

találkozunk  velük  a képernyőn és figyelünk szavaikra, mintha Izajás, Ezdrás vagy éppenséggel Pál apostol szólna általuk.

Mintha isteni kinyilatkoztatásban lenne részünk még akkor is, amikor Majka vagy Győzike nyitja szólásra a száját.

Így lettünk idomítva. Hála a szuper intelligens sokszorosan PHD-s médiaszakembereknek. Tanítóinknak,  tanárainknak és professzorainknak. Akik a „Mindentudás egyetemét” úgy zúdítják ránk, mintha valóban a mindentudás egyeteme lenne és nem agymosógép.

2.

Mert bizony végtelenül hiszékenyek vagyunk. A nevezetes Gyurcsányi, a több európai nyelven analfabéta liberális irodalmár  valamint a perverz rendező évtizedek óta felesküdött a Sátánra amolyan mucsai Faustként és mi még mindig áhítattal csüggünk szavaikon.

A hazai liberálisok az ördög silány, harmadosztályú epigonjai.

Nem ez a helyzet L. Ron Hubbarddal, aki még halálában is többet villog, mint az élő hazai ördögfiókák. A démoni elkötelezettségű Hubbard korunk legsikeresebb misztikus közösségének, a Szcientológia egyházának prófétája és alapítója volt. Bűnös emberként élt.

Mégpedig ördögien bűnös emberként. Elkárhozott lélek lett, minden valószínűség szerint.   Élettörténetéhez tartozik, hogy  a mágia mesterének is kiképezte magát.  A tanultakat alkalmazta is. L. Ron Hubbard férfikora delén felesége terhességének megszakítására pokoli szertartást celebrált hálószobájukban, hatéves fiaszeme láttára.

mágikus képességeinek felhasználásával alkalmazta az anya testén a rituálét az általa nem kívánt terhesség megszakítására. Sikerrel. A szertartáshoz egy kabátakasztó vállfát használt, aminek látványára  az akkor alig eszmélő Ron Hubbard junior máig szorongva emlékezik vissza. Tanúja volt  ez a gyerek egyéb családi varázslatoknak is, amiket atyja a Sátán nevében hajtott végre. és amikre felnőtt korában is borzongva emlékezett vissza a fiú.

Gyerekkora emlékeit írásban is rögzítette. Nem utolsó sorban a minden szennyesre boldogan emlékező sátánista szekták tagjainak örömére.  Számunkra, kívülállóknak tanulságos kórrajz ez az írásos dokumentum, amit Hubbard fia hagyott ránk. Hubbard követői, a szcientológiai egyház tagjaiként egyre szaporábban nyúlnak bele a magyar közélet eseményeibe. Elfajzott színielőadások, torz játék- és dokumentumfilmek, beteglelkű írók irodalmi szövegei és a gagyimédia produkciói utalnak erre.

3.

Az ifjabb Hubbard elmeséli, hogy tízéves korában édesapja belevonta szexuális orgiáiba , ahol több nő  segítségével atyja vezette be az aktusok változatos tudományába. A főszereplő nem ő volt, de még apja sem, hanem a nők serege, akiknek szellemi manipulálását éppen a szexualitáson keresztül tudta elérni a nagy varázsló.  Zsenge kora ellenére a gyerek tudta pontosan, hogy cselekedetei kimerítik a bűn  fogalmát, noha ekkor még a bűnök súlya nagyobb mértékben nehezedett a felnőttekre, mint őrá.

Márpedig az apára és társaira valóban roppant teher nehezedett. Ez a leírásokból feltétlenül kiderül. Nyomasztotta is őket. Érthetetlen, miért is nem reménykedtek bűneik bocsánatában? Miért hitték, hogy lekötelezettségük az ördöghöz felbonthatatlan?  Miért féltek annyira az ítélettől, hogy inkább választották eleve az elmarasztalást?És végül: miért nem folyamodtak a bűnbocsánat szentségéhez? Miért maradt el a csömört követő bűnbánat?

Olyan megválaszolatlan kérdések ezek, mint amik Júdás öngyilkosságával kapcsolatban is gyakran felemlegetünk. Júdás árulása megbocsátható lett volna, ha kéri a bocsánatot. Ami megbocsáthatatlan volt, az a bizalom hiánya. A karióti áruló nem bízott Isten irgalmában  és felkötötte magát. Kárhozatra jutásának oka nem mestere elárulása, hanem öngyilkossága volt. Minden halálra elszánt ember elé kéne tárni ezt a tényt akár gyóntatószékben, akár telefonos segélyszolgálatban vádolja önmagát a leghalálosabb bűnökkel a kétségbeesett ember.

Mi tartja még mindig a pokol aspiránsának a hazugságaiba tökéletesen belegabalyodott  volt miniszterelnököt odalenn, a pokol kapuinak közelében és mi tartja mellette a szenilitásába belesüllyedt aggastyán liber-írót? Miben reménykednek?

3.

Akik ebben az ember- és nemzetrontó bűnsorozatban  részt vállaltak, azok sem a végben, sem a kezdetben nem hisznek. Az ő elhordozandó „keresztjük” a véget érhetetlen számszára, a „sorskerék”, amiből kiszabadulni szinte lehetetlen. Pontosabban: teljesen lehetetlen. A  teremtés szerintük kezdet nélküli  és véget nem érő.

Ezért aztán nehéz elfogadniuk azt, hogy számukra létezik végső ítélet. Pedig ezt csaknem minden világlakó  hiszi és belenyugvással vagy  ellenkezéssel, de elfogadja.

A bűn és bűnhődés a legtöbb vallásban érvényes és megtapasztalt valóság. Még a New Age is számon tartja mindkettőt: a bűnt is és a bűnöst egyaránt. Csak a bűnös személy további sorsának megítélésében vannak különbségek és alkudozások.

De amúgy, saját használatra, Csaknem mindenki mérlegeli életkilátásait, nemritkán bűneit is számba véve. Ha egyáltalán elfogadja a bűntudatot.

Vannak, akik csak földi életük határáig merészkednek képzeletükben. Ők a halált végleges megsemmisülésnek, testi és lelki életük végének tekintik, ami után – legalábbis számukra – már nincs semmi. Pontosabban: számukra csak a semmi van. Ők az ateisták, a törpe minoritás.

Őnekik minél súlyosabb bűnök terhelik a lelkiismeretüket, ez a reményük a semmire annál nagyobb megkönnyebbülést jelenthet. A haláluk bűneiket is törli létezésükkel együtt. Bűnük törlése fontos, nagyon fontos, akár életük, létük árán is. Nincs büntetés, nincs jutalom, nincs kárhozat és nincs üdvözülés. Haláluk utáni tapasztalatuk a riasztó semmiség, amint erről  idegborzongatóan számol be  a  Sátán kutyájának szerzője Sir Arthur Conan Doyle a túlvilágról küldött riportjában.

Gondoljunk rájuk részvéttel.

4.

A jövőbe merengők másik csoportja messzebb tekint és távolabbra tervez. Megpróbálják elképzelni, miként élik majd életüket a halál után. Elsősorban ők is a földi lét, a születés és a halál közötti intervallum alapján mérlegelnek. A halál utáni lét csaknem olyan homályos számukra is, túlvilágban hívők számára, mint a tagadók  gondolataiban. De álmaikban van ott fenn egy ország. Haza a magasban – ahogyan ezt Illyés megfogalmazta. Ahová el kéne jutni. Akár testben és lélekben egyszerre. De ha másképp nem sikerülhet, akkor csak lélekben. Álmaik beszélnek erről a világról néha és kivételes esetekben. Nemritkán ijesztő képekkel, máskor vonzóan. De sosem ugyan, ahogyan remélnék.

L. Ron Hubbard, a Szcientológia Egyház megalapítója, a dianetika kitalálója nem volt sátánista. Ifjabb Ron Hubbard, a Mester fia legalábbis ezt állítja. Szerinte édesapja nem volt sátánista, sem sátánimádó. Azon egyszerű oknál fogva volt ez így, hogy Hubbard önmagát tekintette Sátán reinkarnációjának. Ő volt – saját meggyőződése és fia hite szerint  is – maga az ördög. Karrierje csúcsaként tekintette állapotát, amiként hasonlóképp tekintette önmagát az ördögök fejedelmének George ifjabb és idősebb Bush, Vlagyimir Iljics lenin  és a sokat emlegetett Koba, akit  Sztálinnak is neveztek amúgy. A földi világ Sátán birodalma és ezáltal  nem is olyan ritka jelenség a Hubbardéhoz hasonló megtestesülés ezen a tájon. Dél-Kalifornia bővelkedik az ilyesféle nagymellényű démonokban.  Ott tevékenykedett Hubbarddal csaknem egy időben az Emberfia Károly nevezetű hippi, akit angol nevén Charles Manson-ként ismertünk meg és aki mind a mai napig tölti büntetését a Sharon Tate féle gyilkosságok miatt. Tavaly  tudta le negyvenedik börtönévét. A kemény ítéletet a halálbüntetés ideiglenes felfüggesztése miatt nyerte el, amúgy simán halálra ítélték volna bírái, noha ő maga, saját kezével sosem gyilkolt. Az ördög mindig csak mások kezei által öl  illetve ölet, mint ezt már kétezer éve tudjuk. Manson bűnszövetkezetének lánytagjait noszogatta olyan kegyetlenkedésekre, amit itt leírni sem lehet, mert a betűket olvashatatlanná tenné a hányadék. De nem is a gusztus fontos itt.

5.

Hubbard vagy Charles Manson sosem volt ateista. Hittek Istenben és az ördögnek szolgáltak.

Az ünnepelt felvilágosult, Denis Diderot sem viselkedett másképp. Noha megpróbálkozott  ateistának lennie.

Egyszer ezt mondta:

„Még ha egy napon egész Párizs azzal a hírrel jönne, hogy láttak egy feltámadott halottat, inkább hajlandó lennék azt hinni, hogy egész Párizs megbolondult, minthogy egy csodát elismerjek.”

Ez volt Denis Diderot híres vallomása.

És a másik: Voltaire kötötte az ebet a karóhoz, hogy márpedig ő nem tér meg, nehogy újabb ellenséget szerezzen a sátán személyében az égi ellenfelek mellé. Tréfásan  mondta ezt, de halálosan komolyan gondolta. Legalább az ördöggel való baráti viszonyt meg akarta őrizni a halála utáni létében is. Mondhatjuk mai kifejezéssel: ő is „fordítva volt bekötve”.

Ha egyáltalán be volt kötve. Furcsa katyvasz ez a felvilágosultak mélyfekete társulata.

Isten mint ellenség? Az angyalok, mint támadó hadoszlop?
És ha vereséget szenvedvén ezek a felvilágosultak visszavonulnak saját sáncaik mögé, hol találják magukat? Mik lesznek a sáncaik, kik lesznek a védőik? A pokol kapui, amik afféle fekete halfogó varsaként csak befelé engednek. Befelé a mélybe, de onnan kifelé már sosem.

6.

A XX. Század leggonoszabb emberének tartotta magát Aleister Crowley. Ő volt egyik mestere Hubbardnak is és rajta kívül még jó néhány ördögtől megszállottnak.

És miközben ezekre a tébolyultan gonosz, ördögi,  Belzebubi  és Asmodeus emberszörnyetegekre gondolunk, elfelejtkezünk a magunk apró, bocsánatos de annál kellemetlenebb bűneiről. Az apró, szinte mikroszkopikus vétkekről. Amik legalább akkora kárt okozhatnak, mint egy szintén láthatatlan bacillus.

Ritkán gondolunk rá, hogy az is bűn, ha egy szőke nőt hülye libának nevezünk akár négyszemközt, akár nyilvánosan. Vagy fordítva. Bűn az is, ha a betervezett két pohár sör helyett tizet döntünk magunkba. Ha hazudunk feleségünknek csak úgy, emberbarátos kíméletből, nehogy megbántsuk a valósággal. Nincs orgia, nincs feketemise, nincs rituális emberáldozat. És mégsem vagyunk különbek a történelmi boszorkánymestereknél. Ők szándékosan akartak gonoszak lenni. És ez sikerült is nekik. Maradéktalanul.

Mi, kisemberek jók szeretnénk lenni és sokkal ritkábban sikerül ez, mint ahányszor sikerült rossznak lennie Crowley-nek és Hubbard-nak. Az ok egyszerű és egy példával pontosan érzékeltethető: könnyebb leugrani a hetedik emeletről az alanti udvarra mint felugrani a hetedikről a nyolcadikra. Nekik otthonuk az alanti világ és boldogan zuhannak lefelé.  Mi felfelé vágyunk és nemritkán elfelejtkezünk, hogy felugrás helyett igénybe vehetnénk a nyolcadikra vezető tizenhét kényelmes lépcsőfokot is.

Advertisements
Gonoszügyi ismeretek XII. – Hubbard, Crowley, Manson és a kicsi bűnösök

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s