Gonoszügyi ismeretek XIV. – A nélkülözhetetlen Szent Mihály és a kitartó Lucifer

Nem minden hiteles, ami hivatalos és fordítva is igaz, nem minden  hivatalos, ami  hiteles.

A hivatalos legenda szerint Lucifert, ezt a legkiválóbb istenaspiránst Szent Mihály  arkangyal a kardja segítségével taszította alá a mennnyből. Mégpedig úgy, hogy egyenrangú félként vívták meg harcukat egymással, amiben Isten támogatásával Szent Mihály lett a győztes. A vesztes elszenvedett néhány kellemetlen horzsolást, a bukás is megviselhette ízületeit. Diadémje foglalatából  is kihullott az a zöld drágakő, amiből aztán a Szent Grált faragták. A kelyhet, amibe Krisztus vérét fogta fel az esszénusból, farizeusból vagy szadduceusból  megtért  arimathiai József zsidó előkelőség. De ez már Parsifal és Wagner urak megbonyolított története.

Lucifer épségben maradt, de büszkesége és gyűlölete Isten és a bűnbe nem esett angyalok és az eltervezett emberiség iránt   engesztelhetetlen lett.  Törekvése a hatalomra  a lelkek és az uralomra a teremtett világ felett pedig megmaradt.  Mi több: nőttön nőtt és nő még ma is, ha nem teszünk ellene semmit!

2.

Szent Mihály főangyal már  akkor megtette a magáét, amikor a mai világ még csak nem is létezett. Előrelátó volt. Rendelkezett a jövőbelátás képességével.

A mai emberek ma már meglehetős közönnyel szemlélik  a Teremtés előtti létezetteket.

Akárcsak a ma történéseit.

Ami a „Legyen világosság” kijelentés előtt volt, azt sötétségként, tehát láthatatlanként bámulják. Pedig létezett már akkor is egy égigérő fa. Testetlen volt az is, akárcsak az angyalok és az angyalok közül is a legkiválóbb teremtmény, Lucifer is létezett már. Mi, materiálisok, az anyatermészet gyermekei alig tudjuk beleképzelni magunkat ebbe a helyzetbe, de bizony előbb létezett az anyag nélküli világ, mint az általunk megismert anyagi természetű, megfogható és bármikor eldobható kütyümiskulancia.

3.

és  közben csodálkozhatunk, hogy  az égig érő fáról említést sem tesznek  a történetben és a Szent Mihály használta ágfűrészről sem esik szó. A hagyományossá merevedett sztori kőkeményen tartja magát.

Ágfűrész és égigérő fa nélkül.

Ami az egyetlen biztos értesülés abból az időből, hogy Lucifer végül is lebukfencezett az égből és némely korlátozásokkalbirtokba vette a Földet.

Pedig kicsit másképp történt, mint ahogyan ezt mi tudni véljük. Isten, a mi Öregistenünk részt sem vett a történetben. Csak szomorúan ránézett a villogó tekintetű Luciferre és igen halkan Sátánnak nevezte el, megfosztván ezzel a szépséges Fényhozó névtől. A továbbiakban pedig nem vesztegetett rá egy percnyi időt sem. A Teremtés kezdetén voltunk, erre tehát nem is lett volna idő. A világ megalkotása állt Isten terveiben és mindössze hat napot   szánt erre. Ránézett az égig érő fa csúcsán tündöklő, elbizakodott  arkangyalra, aztán lemondón legyintett egyet.

4.

Lucifer azonban megmakacsolta magátés kétségbeesetten kapaszkodott az égigérő fa legfelső ágaiba.  Szent Mihály nézte egy darabig, aztán eszébe villant egy ötlet. Előkapott képzeletéből egy láthatatlan ágfűrészt és egyetlen mozdulattal lenyisszantotta az ágat, amibe Lucifer kapaszkodott.  Lucifer zuhant ugyan  egy nagyot, de azonnal megkapaszkodott  a következő ágba. Amit Mihály megintcsak lenyisszantott és a dicső Lucifer újra zuhant egy jópárszáz métert. És így ment ez végig. Ahogyn Mihály fűrésze dolgozott, úgy nőtt Lucifer megalázottsága és csökkent az éghez mért távolsága. A végén a földre huppant és dühében rátámadt volna Mihály arkangyalra, ha annak háta mögött meg nem pillantja a gyógyító Ráfáélt és a hírhozó Gábriélt.

Ekkor megszégyenülve, gyáván  eloldalgott és birtokba vette azt a térrészt, ahol majd Isten megteremti néhány nap múltán a világosságot, a vizeket, a földeket, az Édent és a földet Édentől keletre, ahol majd Káin nyer szállást egykoron, a távoli jövőben. És ahová az ördögök berendezik maguknak szálláshelyül majd a poklot.

A szégyen és a gyűlölet mardosta Lucifert, akit ekkor már mindenki Sátánnak nevezett. A fényhozóból a sötétség szelleme lett. Ebbe belenyugodni lehetetlennek tűnt számára.

5.

Az iménti történetet  XIII. Leó pápa juttatta eszembe. Akit a Rerum Novarum című szociális enciklikájáról ismerünk, ha ismerünk. Mert Hát Marxnak és Engelsnek jobb volt a sajtója már a XIX században is , mint  a katolikus főpapoké. Pedig lehetett volna róluk is érdekeset írni.

XIII. Leó pápa életének van például egy kevéssé vagy éppen alig ismert epizódja is, amely az Egyház küzdelmeinek kimenetele szempontjából legalább annyira fontos, mint a társadalmi feszültségek enyhítése,  a munkásság jogainak kiterjesztése révén, vagyis a pápa Rerum Novarum kezdetű enciklikája.

6.

Mi történt az időtlen idők elteltével 1884-ben a Vatikán kápolnájában? Mégpedig azzal a pápával, akinek ép és beretvaéles elméjéről legendák születtek akkoriban és azóta is. Aki megírta az említett  enciklikát, amivel  olyan magasságba emelkedett Karl Marx és Friedrich Engels fölé, mintha a Mount Everest a Gellért- hegy fölé magasodna egy földrajzi véletlen folytán.

Ennek a  pápának hiteles látomása volt.   Sajnos még az életrajzai is szégyenlősen hallgatnak róla, noha a leghitelesebb tanúskodás állna a történetírók rendelkezésére.

Történt pedig, hogy XIII. Leó 1884. október 13-án a Vatikán egyik kápolnájában szentmisét mutatott be, amelyen közvetlen munkatársai is részt vettek. Már távozni készült, amikor hirtelen megállt az oltár lépcsője előtt. Nagyjából tíz percig úgy látták a szemtanúk, mintha a pápa önkívületbe esett volna, kővé dermedten, teljesen mozdulatlanul maradt, arcának színe hamuszürkévé változott. Miután XIII. Leó fölocsúdott ebből a sajátos állapotából, környezete rémülten kérdező tekintetére ügyet sem vetve, a szólni nem merő jelenlevőknek semmit nem mondott, hanem gyors léptekkel dolgozószobájába sietett. Ott íróasztalhoz ülve, késlekedés nélkül megfogalmazta azt a híres, Szent Mihály arkangyalhoz intézett imádságot, amelyet 1970-ig minden szentmise végén, minden pap térden állva elimádkozott, a hívek pedig buzgón bekapcsolódtak a könyörgésbe.

Mint mondják, Leó pápa Sátán szózatát hallotta, amelyben megfenyegette Rómát, hogy démonai élén elfoglalja a szent várost. Azt mondta érthetően és tagoltan Leónak, hogy a vatikáni hatalomátvétele száz éven belül meg fog történni!

Emiatt a fenyegetés miatt fordult imájával újra Szent Mihály arkangyalhoz a pápa,   a harcos arkangyal közbenjárását kérve.

A kérdés most már csak az, hogy minek okán ítélték a vatikán illetékesei 1970-től kezdve a nevezetes imát feleslegesnek? Noha nyilvánvaló, hogy a küzdelem változatlan hevességgel folytatódik!

Mindazonáltal megnyugtató tény, hogy Sátánt a hazugság fejedelmének nevezik amióta csak világ a világ.Ha nem lenne örökkévaló életű, akár korunk pergőnyelvű, ám halandó  hőse is lehetne.

Advertisements
Gonoszügyi ismeretek XIV. – A nélkülözhetetlen Szent Mihály és a kitartó Lucifer

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s