A Barabás jelenség

Pilátus felkínálja a palotája előtt összegyűlt népnek, hogy  választhatnak, kit bocsásson szabadon  foglyai közül, helytartói hatalmánál fogva a  Pészahkor gyakorolt szokás szerint.

Jézust? Vagy Barabást?

És a nép nem  habozik: kivétel nélkül Barabást kívánják szabadnak látni.

A gyilkosságért, rablásért, emberek megkínzatásáért  halálra itélt bűnözőt.

És Pilátus szabadon engedi Barabást. Jézus pedig elindul utolsó útjára. Keresztre feszítik, meghal és eltemetik.

Karinthy Frigyes magyar író mélységesen megdöbben a történteken és novellájában, amit kis túlzással akár apokrif írásnak is nevezhetnénk, tesz egy dramaturgiai kisérletet a történet sajátos változatával. Színházi ember volt, nem állt messze tőle az abszurd. Márpedig  a Megváltóval történtek megfelelnek az abszurd dramaturgia követelményeinek.

Karinthy szerint Jézus Harmadnapi feltámadása  után  elindul Jeruzsálem felé azoknak élén, akiket az elmúlt napokban Barabás – semmit sem tanulván a múltból – kirabolt, megkínzott, akiknek családját legyilkolta és akik amúgy három nappal korábban Jézus helyett oly lelkesen   Barabás szabadonbocsátására szavaztak.

Most átkozzák ostobaságukat és a feltámadt Mesterrel együtt elindulnak Pilátus palotájához, hogy ezúttal igazságot tegyenek. Hogy Elitéltessék Barabást és hogy szabaddá tegék  Jézust.

Így  indul az a rövid történet, amit Karinthy 1917 januárjában írt Barabbás címmel és amit joggal nevezhetnénk XX. Századi apokrif leírásnak, hasonlóan a kétezer éves Veronika kendője-történethez. Lukács evangelista megírta pontosan, mi történt. Kariinthy azonban csavar egyet az eseten, ő nem evangelista, ő remekíró csaknem  1900 év távolában.

Mi a teendőnk? – kérdik az elmúlt napokban Barabás által meggyötört áldozatok. Jézus felel nekik: Ha Pilátus újra megkérdi, hogy kit bocsásson szabadon, akkor kiáltsátok, hogy  „A názáretit!”.

A meggyötörtek tömege megígéri ezt és követik Jézust a helytartói palotához. Ott a tornácon éppen Barabbással vacsorázik együtt Pilátus, de szinte azonnal enged a tömeg kérésének. Miként  korábban, most is megkérdi őket: Kit bocsássak szabadon tehát? A názáretit vagy Barabbást?

És Barabbás áldozatai, az általa oly kegyetlenül meggyötörtek egy emberként kiáltják újra: Barabbást!

Aztán zavartan és szégyenkezve néznek egymásra. mert külön-külön mindegyik ezt kiáltotta: „A názáretit!”  A kiáltások együttes hangzása azonban újra csak Barabás nevét adta ki.

Pilátus zavartan  mondja Jézusnak: „Te látod…”

Jézus bólint. Szótlanul felmegy a lépcsőn és kinyújtja kezeit a hóhér felé, hogy kötözze meg.

2.

Jézus elfogadja Isten döntését a sorsát illetően. Amiként az Olajfák hegyén is vért izzadva ugyan, de kimondta Istennek, miközben reménykedett a keserű pohár elmúlásában:” Mindazonáltal az történjék, amit Te akarsz!” Karinthy még egyszer  megidézi az immár feltámadt jézust és  megismételteti a jelenetet, mintegy gondolatkisérletként: történhetett volna egyáltalán másképpen, mint ahogyan Nagypénteken megtörtént Pilátussal, Barabással és a nép szavazatával? Elkerülhető lett volna a tragédia? A kereszthalál?  Érvényesülhetett  volna az emberi  szabad akarat akkor, amikor az egyetemes emberiség további sorsáról van szó? Az ismétlésből arra a következtetésre juthatunk, hogy Krisztus kereszthaláláért sem Pilátus, sem a zsidók, sem a főpapok de még az elvetemült gyilkos  Barabás sem felelős.  Isten akaratából mindenképpen megtörtént volna. Hiszen az áldozat éppen a felsoroltak érdekében zajlott le.

A modern korra átfordítva  Karinthyt vagy az evangéliumokat értelmetlen szócséplés azon vitatkozni, hogy jó-e nekünk   bergoglio pápává választása, XVII. Benedek  Lemondása, II. János Pál gyötrelmes elmúlása, VI. Pál többször is kritizált liturgikus reformja vagy XXIII. János állitólagos szabadkőművessége. A pápákat a Szentlélek választja a bíborosok szavazatai által. Akár mindegyik bíboros lehet az ördög befolyása alatt és akár mindegyik engedelmeskedhet neki de mégis csak a Szentlélek akarata fog érvényesülni. Amiként ellensúlyként az anyagi világ uraként Lucifer rendelkezik testi  dolgaink felett és mint alaposabb elemzéssel megállapítható,  hogy Isten ezen majma jóideje már, hogy saját felszámolásán munkálkodik. Az Euthanázia, az abortusz, a homokosok elszaporítása, a gyermekáldás minimumra csökkentése pontosan azt a fogyasztói szemléletű társadalmat teszi lehetetlenné, amiből a reneszánsz óta táplálkozik az egész démoni sereg.

A küzdelem persze nem fog úgy lejátszódni, hogy mi nézőként, békésen szemléljük a  meccset a lelátókról. Roppant felfordulás és hangzavar lesz, de ha mindőnket is megszáll a gonosz lélek, és mindnyájan Barabást kiáltunk is nagy kevélyen, a díszpáholyban ülő korszerű Pilátus azt hallja majd, hogy „A Názáreti a király!”   Vagyis fordul a kocka.

Hogy a pápa éppen kit szolgál, kinek a sugallatára tesz-vesz, intézkedik és polkorrektedik és megtagadja a végtisztességet egy hívő katolikustól, hát az megintcsak próbatétel. Mégpedig elsősorban az övé. Nevezhetik ellenfelei Antikrisztusnak, barátai Krisztus  Király helytartójának, a próbatétel után ő is odaáll Krisztus  király itélőszéke elé és hozzánk hasonlóan felelni fog. Elevenként vagy holtan? Ezt nem tudjuk. Ez az itéletnap  dátumától függ.  E dátum megjelölésében  kétezer éve nem tudunk zöldágra vergődni. De hogy egyszer  elérkezik az a nap is,  abban biztosak lehetünk.

Fatima óta pedig egyenesen „holtbiztosak”…

Advertisements
A Barabás jelenség

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s