A posztmodern demokrácia

Az ókori görög, tradicionális  demokráciáról   néhány hősi ének és temérdek hátborzongató történet maradt ránk rabszolgákról és rabszolgatartókról. A modern, XIX-XX. Századi demokráciákról azonban  már nincsenek eposzaink sem. Tények bizonyítják, hogy a modern demokrácia a bűnözők, az érdemtelenek, az alávaló csőcselék uralma a társadalom értékesebb rétegei felett.ép erkölcsi érzékű ember elutasítja ezt a politikai berendezkedést. Az ilyen, morálisan egészséges  emberek  egymással szolidárisak, egymás mellett kiállanak és ellentmondanak az uralkodó  csőcseléknek.

Addig, ameddig tehetik, mert egyrészt kevesen vannak, másrészt a modern demokráciát hamarosan követi a posztmodern. Aminek pontos leírását Orwell Állatfarm című regényében   tanulmányozhatjuk a legkényelmesebben.

A demokrácia a rossz  dolgok gyűjtőneve, a szenvedés szinonimája. A modern demokrácia ugyan még egyfajta tisztítótűznek is felfogható, ahonnét van esély a menekvésre.  A következő fokozat, a posztmodern azonban már maga az örök kárhozat a szabadulás legcsekélyebb esélye nélkül.

Reménykedjünk  tehát, hogy az „üres pokol” nem modernista teológiai tévtan és halálunk után mindenki a mennyországba jut és ezért minden emberfeletti, mondhatni: angyali erőfeszítést meg kell tennünk. Az az ország odafenn tökéletes fordítottja a földi demokráciáknak, amikben ma itt és most minél aljasabb lélek valaki, annál magasabb posztra emelkedik

Máig tisztázatlan, ki találta ki ezt a „népuralmat”. Bizonyos Churchill brit miniszterelnök egy alkohollal erősen telített pillanatában  arról gagyogott, hogy ugyan nem a legjobb társadalmi berendezkedés ez, de ennél jobbat egyelőre nem találtak fel. Aldous Huxley, az író, aki sokkal modernebb tudatmódosító drogokat  használt, már megsejtette a jövendő posztmodernet. De ő sem tudott elképzelni egy józan földi világot. Amiként Sztálin sem. Több vodkát gyártott a szovjet ipar a háború idején, mint harckocsi- és repülőgépüzemanyagot. Amerika meg millió tonnányi heroin és kokain import-exportban  utazott és utazik háborúiban tegnap is, ma is.

Valamiféle  tudatmódosítóval  mindegyik hatalom hülyíti alattvalóit szerte a világban. Vegyszerrel, mozival, írott és beszélt sajtóval, demokráciával.  Továbbá tudománnyal.  

Bennünket magyarokat például azzal etetnek, hogy mi vagyunk Charles Darwin hiányzó láncszeme a krokodil és az orángután között. Az izraelieket meg azzal bíztatják, hogy ők lennének az Énoch próféta leírta apokalipszisben a égi angyalok és a földi leányok  által nemzett felsőbbrendű faj.

Minden hülyítés ellenére bizony, nem demokráciára, hanem hierarchiára vágyunk, legyünk  akár rabszolgák vagy akár maga az Istenkirály fáraó. Itt a Földön és odaát, a túlnani világban is egyaránt.

Ez a csodálatos a történelemben: Mindig találunk megfelelő kutat a merítéshez, akárcsak Thomas Mann.… Aki azzal kezdi József és testvérei című regényét, hogy „Mélységes mély múltnak kútja.” Ha pedig ez így van,akkor a jövő fája egy   égbe nyúló életfa.  

Vigyázat! Tartsátok távol ettől a reményt keltő fától Piszkos  kezű, élesre köszörült baltájú, mohó demokratáinkat. Legegyszerűbb, ha belefojtjátok őket a múltnak mélységes mély kútjába.

Az utókor hálás lesz nektek emiatt. Már ha lesz utókor.

Advertisements
A posztmodern demokrácia

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s