Halálközeli élmény

„G” nevű  vak ismerősöm csaknem  meghalt egy súlyos közlekedési balesetben. Mosollyal  kevert grimaszokkal  beszélte el a történteket:

Az ütés olyan erős volt, hogy még csak nem is fájt. Megrengette az agyvelőmet, összerázta a zsigereimet ,  kusza csomóba kényszerítette végtagjaimat. De nem fájt semmim.  Idő se lett volna a fájdalomra, hiszen azonnal kiemelkedtem összetört testemből és az autó vékony mennyezetén keresztül az úttest fölé emelkedtem. Évek óta hallgatok előadásokat halálközeli élményekről,  így aztán rögvest tudtam, hogy halálos balesetet szenvedtem. Halott vagyok, legalábbis testemet illetően biztosan halott.  Csak az aggasztott, hogy a volán  mögött ülő társam megúszta-e. Ő volt az én gyámolítóm, akivel húsz éve vakon, világtalanul  jártam a  várost. Vakságom a holttestemben maradt és most, súlytalan szellemként  oly élesen láttam, mint amikor hajdanán, boldog rövidlátó ifjúkoromban   friss szemüveget írt fel a szemész. Mindennek színe, körvonala, alakja és távlata volt. Ebből tudtam a legbiztosabban, hogy meghaltam. A sima sebesültek nem szokták visszanyerni látásukat. Tudtam, hogy ha akarom, akár a balesetet szenvedett kocsi alvázszámát is le tudnám olvasni innen fentről is,  és egyéb kunsztra is képeslettem volna, , de tartóztattam magam. Pedig húsz év sötétség után újra látni észvesztően mámorító érzés volt. Még azon is jót szórakoztam, ahogyan kiemelik élettelen testemet az anyósülésről és lefektetnek a járdára egy fekete fólia alá. Társamat átpakolták egy hordágyra. A hordágyat becsúsztatták a mentőbe és a mentőautó éktelen sivalkodással eltávozott a Honvéd kórház irányába. Nem irigyeltem, hogy életben maradt, de adott valami megnyugvást a tudat, hogy tovább él.

Közben csend lett. Mintha az úttesten tevékenykedők ezután már óvakodtak volna a legkisebb zajt is kelteni. Még a kerítés melletti ecetfa leveleinek zizegését is hallottam és még valamit. Valami egészen csodálatosat, amit régtől ismertem. Chopin e-moll zongoraversenyének kezdő akkordjait hallottam és amint emelkedtem az ég felé csak azért drukkoltam, hogy szólaljon meg végre a túlméretezett zenekari bevezető után a zongora is azzal a csodálatos dallammal, amire sok éve emlékeztem és ami most felidézte egész elmúlt életemet.  Valahol a víztorony magasságában végre meghallottam a zongorát is. És e pillanattól fogva tudtam, hogy  nincs már kapcsolatom a földi történésekkel és nincs nálam boldogabb lény a környéken. Sem itt az Angyalföld és Újpest közötti sorompó közepén, sem másutt.

2.

Hadd mellőzzem a leírását annak az útnak, ami a Fénylényhez vezetett el. Ott álltam előtte és a vakító fényben alig láttam többet, mint korábbi élő életemben a vak szemeimmel. Csak korábban a sötétség vakított, most pedig a fény káprázatába merültem bele.  Egy férfi arc vonásait véltem felismerni. De a fényessége erősen zavart. Az eltelt percek vagy órák tumultuózus eseményei után nem volt kétségem afelől, hogy a férfi személyesen Jézus. Ki más lehetett?

Mivel a ragyogásban eltöltött csend hosszúra nyúlt, rákényszerültem, hogy én szólaljak meg előbb.

„Mondd meg nekem Uram, mi a további sorsom?” – kérdeztem a tőlem telhető legnagyobb választékossággal.

A jézus arcát elárasztó fény elhalványult, végre láthattam vonásait és szelíden rám szegeződő tekintetét.

”Azt akarom, hogy tanítsd társaidat!”

„De mire taníthatnék én bárkit?”

„tanítsd meg őket arra, amit te már tudsz azáltal, hogy találkoztál velem. Tanúskodj nekik rólam.   Az örömről.” –felelte Jézus.

„vakon, sebesülten, nyomorékon? Hogyan fog ez menni? ”

„Igen. Vakon, sebesülten, nyomorékon. Tested most halott, de életre keltem és lelkedet visszaköltöztetem belé. Feltámadsz majd és csodákat fogsz tenni embereid között. Vakon és nyomorékon”

Nem voltam elragadtatva  ettől a közlésétől. Jó volt holtnak lenni és látni. Látni többet, mint  a legjobb szemű élők látnak legjobb formájukban. És most másszak vissza abba a nyomorék, vak, szerencsétlen testbe a fekete lepedő alá és kezdjem újra?

Jézus olvasott a gondolataimban.

„Ez nem korábbi életed folytatása lesz. Új életedjön, eredményekben gazdag és még boldog is leszel

, ha úgy akarod. Vállalod-e?”

És én bólintottam.

3.

És visszatértem. Még ott a fekete fólia alatt feleszméltem és fájt mindenem. De lezárt szemhéjaim mögött  ott ragyogott az a fény, amit odafenn láttam, Jézus környezetében. Jólesett látni ezt, de zavart is,mert emlékeztetett arra, hogy szinte  önként mondtam le róla.

Hosszú hónapokkal később találkoztam társammal, aki nálam simábban megúszta az ütközést. Amikor kezet ráztunk, azonnal rámkérdezett, hogy mitől van olyan jókedvem? „Sugárzik az arcod a jókedvtől és az örömtől” – mondta bevezetés nélkül. „Mi jó történt veled? Még rádnézni is felemelő érzés…

Mi tagadás, igaza volt.  Az elmúlt hónapokban mintha kicseréltek volna. Búskomorságra hajlamos, kesernyés fickó voltam mindig, de amikor a kórházból távoztam, a pultos nővér megjegyezte: „ Hiányozni fog nekünk. Magának olyan derűs természete van, ami gyógyító hatású. Az egész kórterem csüggött szavain, de még mi nővérek is bementünkk magukhoz, ha jól akartuk érezni magunkat. Maga volt a jókedv és béke központja ott…”

És ez azóta így folyik nap mint nap. Egymás kezéből tépnek ki az emberek és beszélgetni akarnak velem és beszélni magukról és mindig sugárzó mosoly van a hangjukban, amikor elbúcsúzunk egymástól. Nem látom őket, de kezük símitása, hangjuk melege, a szeretetteljes  és panaszmentes mondataik erről tanúskodnak. Én pedig nem győzök örülni ennek a csodás változásnak Hiszi, nem hiszi, de ragyog körülöttem a sötétség!

4.

A „G.” nevű vak ismerős, aki mindezt elmondta nekem számomra mindig a világ legszerencsétlenebb nyomorékja volt, akivel kerültem még a találkozást is. De most, ahogy beletekintettem vak szemgödreibe, alig tudtam tőle elszakadni és kétszer is kezet fogtam vele, hogy érezzem boldogító jelenlétét és a testéből áradó életerőt.

G. valóban, személyesen találkozott Istennel. Én pedig G-vel. Nagyszerű érzés volt.

Advertisements
Halálközeli élmény

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s