Megváltásra alkalmatlan Júdás

1943-ban idézi  és leírja látomásában Krisztus szavait Valtorta Mária, az olasz látnok.

Image

Írása nyomán Fény derült egy titokra. Valtorta Mária ugyanis a következő közlést kapta a már feltámadt Krisztustól:

„Megbocsátottam volna Júdásnak is, ha menekülés helyett a kereszt alá
jött volna, ahol meghaltam, és azt mondta volna nekem: ,,Bocsáss meg!''
Ô lett volna az elsô azok között, akiket megváltottam, mert ô volt a
legnagyobb bűnös, és reá folyattam volna Szívem vérét, amelyet nem
annyira a lándzsa döfött át, mint inkább az ô árulása és a tiétek.”

(Íme a  titok, amiről a béna látnok lány látomása nélkül sejtelmünk sem lehetne. 
Ha Júdás bocsánatot kér, nem a jobb lator Dismas , hanem ő, az áruló lett volna a legelső vendég  a Mennyországban. És a jobblator Dismas marad másodiknak, hiszen ő csupán közönséges rablógyilkos volt.) 
késôbb a következôket mondta Jézus Júdásról:
 „Rettenetes, de nem hasztalan. Sokan azt hiszik, hogy Júdás bűne
csekély volt. Sôt egyesek azt mondják, hogy érdemet szerzett vele, mert
nélküle nem jött volna el a Megváltás, és ezért megigazult Isten színe
elôtt.”

(E mondat az örök Júdások elpusztíthatatlan érvelése árulásuk mentegetése érdekében több, mint 1900 esztendeje.  Legutóbb éppen egy Júdás-szerkesztette magazin, a National Geograpfhic  rikkantotta világggá a hamis hírt Júdás evangéliiuma címmel. És buzgón hittek is neki a hitetlenek.)
De Jézus pontosan és keményen fogalmaz:
  „Igazán mondom nektek, hogy ha a pokol még nem létezett volna, minden
gyötrelmével, akkor Júdás miatt lett volna megteremtve, még
rettenetesebb és örökké tartóbb módon, mert minden bűnös és elkárhozott
között ô a leginkább elkárhozott és legnagyobb bűnös, és büntetése nem
fog csökkenni az örökkévalóságon keresztül.
  Ha lelkiismeret-furdalásához bűnbánatot csatolt volna, az
megmenthette volna ôt. De ô nem akarta megbánni bűnét, hanem ellenállt
a kegyelem hívásának, amikor az Eukarisztia nyomait látta, és ellenállt
Anyám szavának.
  Anyám a Kegyelem volt, aki beszélt hozzá, és Kincstárnokom, aki
nevemben felajánlotta a bocsánatot, amikor azt mondta neki: ,,Bánd meg
bűnödet, Júdás! Ô megbocsát...''
  Ó, de megbocsátottam volna neki! Ha az Anya lába elé vetette volna
magát, mondva: ,,Irgalom!'' Ô, az Irgalmas, felkarolta volna, mint egy
sebesültet, és sátáni sebeire ontotta volna könnyeit, amelyek
gyógyítanak, és elhozta volna ôt a kereszt lábához, kezénél fogva, hogy
a Sátán ne tudja ôt elragadni, és a tanítványok ne tudják ôt megütni.
Odahozta volna, hogy vérem legelôször ôreá hulljon, a legnagyobb
bűnösre. És ô a csodálatos Papnôvé vált volna oltáránál, a Tisztaság és
a Bűn között, mert ô a szüzek és a szentek Anyja, de a bűnösök Anyja
is.
  De ô nem akarta. Elmélkedjetek az akarat hatalmán, aminek ti vagytok
legfelsôbb bírái. Az által lehet részetek az égben vagy a pokolban.
Elmélkedjetek azon, mit jelent kitartani a bűnben.”

Júdás megbocsáthatatlan bűne volt, hogy nem bízott Isten irgalmában.

A keresztények megbocsáthatatlan bűne pedig  a Júdások szemében, hogy bíznak Isten határtalan irgalmában.

Innen ered az ősi ellenkezés keresztények és Júdások között. Ez a magyarázat, de még nem a béke.

Advertisements
Megváltásra alkalmatlan Júdás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s