Pio atya és a vakon maradt vak

Pio atya, világi nevén Francesco Forgione 1887-ben született a beneventói egyházmegyében, Pietrelcinában. 16 évesen lépett a kapucinusok közé. Élete 81 éve telve  csodákkal múlt el, az itt következő történet azonban éppen egy várt, de be nem következett csodájáról szól.

Image

Eléje vittek egy vakot, hogy gyógyítsa meg. Pio ránézett a vakra és eltűnődött. Jövőbelátó  és lélekelemző képességével elkalandozott  az eljövendő két életben. Amit a világtalan ember vakon és amit esetleg látóként él majd végig. Aztán közölte vele, hogy választhat: ha akarja, akkor visszakaphatja a  látását. Ám akkor  a további élete olyan lefolyású lesz,  ami után el fog kárhozni. Ha viszont vállalja a vakságot és a  vele járó megpróbáltatásokat, akkor üdvözülni fog és Isten országába jut.

A vak tudta, hogy Pio már  gyógyított meg vakokat, tehát nem beszél a levegőbe és nem a feladattól ódzkodik. Hívő emberként Pio szavai nyomán Vállalta a további vakságot. Nemcsak a földi lét időtartamát vette ugyanis számításba, hanem azt is, ami a halál után következik.  Amit egyszerűen öröklétnek nevezünk és amit vagy a pokolban, vagy a mennyországban  él meg majd minden evilágra született ember. A Pio atya elé állt vak tehát tudatában volt annak, aminek  legtöbbünk már régen nincs: a papnak és a gyógyítónak egy és ugyanazon személynek kell lennie. A papnak felszentelése révén megadatott a kézrátétellel gyógyítás lehetősége és egyúttal a mérlegelés képessége azt illetően, hogy a beteg lelki üdvének javára válik-e majd az effajta beavatkozás. Vagy ha nem, akkor bízza rá a szenvedőt betegsége irányítására. Hiszen a hívő számára minden szenvedés egyfajta irányítás Isten felé.

Így volt ez Pio atya és a vak ember esetében és  így volt ez  korábban is, évezredekig. Amikor az evangéliumokat olvassák, sokakban felmerül a kérdés, Jézus miért is nem gyógyított meg minden beteget azon a vidéken, amerre útja vitt Galileától Szamárián át Júdeáig? Az egyik lehetségews válasz erre a kérdésre az, hogy keveseknek válik a javukra ha megszabadítják őket szenvedéseiktől. Erről már Danténak is komoly sejtései voltak. Aztán jött a vad reneszánsz  és a szenvedés teremtette értékek feledésbe merültek. Mi több:  azönként vállalt szenvedést az ostobaság félreismerhetetlen jelének tartották. És ezen az elfajuláson már  a barokk sem tudott enyhíteni. A szenvedés okozását viszont páratlan gyönyörűségnek tekintették és tekintik mind a ai napig.

2.

A San Giovanni Rotondo templom oltára előtt  elhangzott párbeszéd hallatán sok korszerűen gondolkodó ember vakhittel vádolta meg a vakot. Merthogy orvos helyett a paphoz fordult segítségért. És lám, hiába…

A jelen világban úgy szétvált a papi és az orvosi hivatás, mintha sohasem  képeztek volna megbonthatatlan egységet. A pap a lélek gyógyítója, híd Istenhez. Az orvos a testi egészség helyreállítója, tekintet nélkül a spirituális következményekre, vagyis az elmúlás utáni időkre. Létezik ugyan egy köztes foglalkozás, ami sem hivatásnak, sem küldetésnek nem nevezhető, hacsak nem  alvilági erők küldöttjének hisszük a rendszerint ateista lélekgyógyász pszichológus- pszichiátert, akit csak azért nem nevezhetünk a pap és orvos keresztezéséből leszármazott öszvérnek, mert az öszvérrel ellentétben szaporább fenomén, mint a liberális médiaguru vagy a „szegénységpárti” szociológus.

3.

Évente nyolc-tíz milliónyian zarándokolnak el  az 1968-ban elhunyt Pio atya  sírjához abban a reményben, hogy evilági életük nehézségein úgy segít a romlatlan testű halott szent, hogy a túlvilági öröklét esélyét nem veszélyeztetik  zarándoklatukkal. Ugyanakkor sokszáz millióan keresik fel az orvosokat, pszichológusokat és pszichiátereket azzal  a szerény kéréssel, hogy földi létük gondjain-bajain enyhítsenek. Még azon az áron is, hogy  haláluk után esetlegesen a kárhozat várja őket. Ennek a veszélynek az érzetétől úgy szabadulnak meg, hogy letagadják a pokol és a túlvilág létezését. Vagy abba a hitbe ringatják magukat, hogy a pokol üres, hiszen Isten irgalma és szeretete határtalan és minden bűnt kéretlen is megbocsát. Olyan önáltatás és álmegoldás ez, mint Kolombusz nevezetes tojása vagy a Nagy Sándor által karddal megoldott gordiuszi csomó.

Úgy tűnik, hogy  a vakhitű vak látott a  legtisztábban és alegmesszebbre.

Advertisements
Pio atya és a vakon maradt vak

Pio atya és a vakon maradt vak” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Franci szerint:

    Dicsértessék a Jézus Krisztus !
    kíváncsi vagyok hogy mi igaz a történetből ?

    -Mert nekem az a benyomásom hogy semmi nem igaz ebből a történetből, szerintem fiktív az egész, egyrészt azért mert nincs forrásmegjelölés.

    -Másrészt azért mert a Szentírással is összeegyeztethetetlen, hisz Jézus a gyógyító, Pió atya csak eszköz volt aki rátette a kezét a betegekre, imádkozott értük és azok meggyógyultak (persze akik hittek), ez a történet viszont úgy állítja be Pió atyát mintha gyógyító guru lenne.

    – Harmadrészt “Mert Isten nem személyválogató(Róma 2,11)”, hiszek abban hogy mindenkinek ad lehetőséget a gyógyulásra aki megtér és megbánja bűneit, vagy elragadja őket, de tudtommal senkit sem hagyna nyomorékon egy életre, ezt megerősíti a Szentírás, Kenneth Hagin tapasztalatai és a következő Međugorjei kijelentés ami így szól “Hit nélkül semmi sem lehetséges. Mindenki meg­gyógyul, aki szilárd hitben él. Isten mindenkinek segít.”

    Önnek mi a véleménye ?

  2. Franci szerint:

    Dicsértessék a Jézus Krisztus ! smile hangulatjel
    kíváncsi vagyok hogy mi igaz a történetből ?
    -Mert nekem az a benyomásom hogy semmi nem igaz ebből a történetből, szerintem fiktív az egész, egyrészt azért mert nincs forrásmegjelölés.
    -Másrészt azért mert a Szentírással is összeegyeztethetetlen, hisz Jézus a gyógyító, Pió atya csak eszköz volt aki rátette a kezét a betegekre, imádkozott értük és azok meggyógyultak (persze akik hittek), ez a történet viszont úgy állítja be Pió atyát mintha gyógyító guru lenne.
    – Harmadrészt “Mert Isten nem személyválogató(Róma 2,11)”, hiszek abban hogy mindenkinek ad lehetőséget a gyógyulásra aki megtér és megbánja bűneit, vagy elragadja őket, de tudtommal senkit sem hagyna nyomorékon egy életre, ezt megerősíti a Szentírás, Kenneth Hagin tapasztalatai és a következő Međugorjei kijelentés ami így szól “Hit nélkül semmi sem lehetséges. Mindenki meg­gyógyul, aki szilárd hitben él. Isten mindenkinek segít.”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s