Angyalaink röptét követve

Nem láttam még sem őrangyalt, sem démont. De azért hiszek létezésükben. G. nevű vak ismerősöm, akinek inkognitóját  ezzel a „G” betűjellel próbálom megőrizni, már látott angyalt is, démont is. Az a nappali sötétség, ami  a vak G-t körülveszi, nem egyenletes feketeség. Néha beszél róla és ilyenkor elmondja, hogy vak látótere arra a mennyboltra emlékezteti őt, amit még látó korában bámult meg a mezőn töltött éjszakákon. A mennyboltot idézi fel  neki, amin látni véli a csillagok, galaxisok és bolygók ragyogását. A Nagygöncöl rúdjánál pedig megjelenik   néha a védangyala és a személye mellé az Ördög által odarendelt démon is.  Alkalomadtán tisztán látja őket, de gyakrabban csak sejti ottlétüket.

Létezésüknek azonban állandó tudatában   van. Számon tartja őket és számol baráti és ellenséges cselekedeteikkel egyaránt. Nevet is adott nekik. Az őrangyal neve Angelina. A démoné Ariel. Utóbbi névvel utal arra a sok tonnányi mosóporral fűszerezett káliumkloridra, amit csodahatású mosóporként adnak el borsos áron a gyanútlan magyar háziasszonyoknak a „sógorok”. Nomen est omen.

2.

 Azt magam istudom már egy ideje, hogy életemet, miként G.életét is,   végigkíséri egy őrangyal. Vigyáz rám, jóra serkent, láthatatlanul és észrevétlenül megóv az ostoba döntésektől. Néhány évvel ezelőtt az újpesti vasútállomáson az utolsó pillanatban húzott vissza egy tolató Diesel-mozdony elől, amit  olyan bátran kereszteztem volna, mint szegény Micsurin biciklijével a moszkvai gyorsot a terhes emlékezetű Liszenko akadémikus idején.  Legutóbb pedig addig  fúrta a lelkiismeretemet, mígnem bocsánatot kértem valakitől, akit szándékosan és gonoszul vérig sértettem.

A személyes démonomról azonban sokáig nem is tudtam. Csak akkor szereztem tudomást létezéséről, amikor fiatalabb koromban őrangyalom pártfogását teherként éltem meg és életem szabadabb vitelére vágyakoztam.  Szinte azonnal jelentkezett a tudatom mélyéről és bár be sem mutatkozott, azonnal    nevén neveztem.  Francnak szólítottam és egyszer sem tiltakozott ellene. E nevet még az úgynevezett „francúzus” betegségről kapta démonom, amiben  szifilisz álnéven oly jeles személyiségek szenvedtek rossz hajlamaik következtében, mint Lenin és Ady. Utóbbi háromszor is elkapta a rosszlányoktól, de nem sokat tanult belőle.  Hogy én miként úsztam meg ezt a kórt, arról talán Irénét kellene megkérdezni, ő volt   hatásos őre életem eseményeinek.
Irénével való kapcsolatom  ideális volt. Egy idő után azonban eltávolodtunk egymástól. Pontosabban fogalmazva én távolodtam el tőle és elhárítottam közeledéseit és segítő szándékát.  Figyelmemet inkább  Francra fordítottam. azt éreztem,  igazságtalanul bánok ezzel az ördögi, de annál szórakoztatóbb figurával. Arra gondoltam, hogy előitéleteim megmérgezik  a vele való kapcsolatot. Előitéleteimet elhessegettem  és később életem  leghosszabb időszakát a társaságában töltöttem el, bratyiztam vele, elszakíthatatlan jóbarátokként keltünk át  vele minden akadályon és hágón.

A végén pedig mégis hűtlenül megtagadtam. Őt, akinek társaságában éltem a roppant szórakoztató  vad életet és amikor valami rejtélyes oknál fogva nyoma veszett,, eltűnését észre sem vettem és bamba önzésemben még hiányérzetem sem volt. Minden elkövetett rosszat  Franc nyakába varrtam,  magamat csak másodrendű elkövetőként mentegetve. Mindenről Ő tehet, legalábbis minden rosszért nagyobbrészt őt tettem felelőssé. Aztán elérkezett egy pont, ahol neki is, magamnak is megbocsátottam és elöntötte lelkemet a békesség. Olyan békesség, milyet mindaddig sosem tapasztaltam.

Egyszerűbben kifejezve: megtértem!

És ezután emlékeimben mégiscsak ő maradt a Gonosz! Az engem rossz utakra csábító! De már nem ébresztett bennem indulatokat.  Csak sok-sok lelkifurdalást.

És Iréne, a hűséges őrangyal ahányszor csak tehette, mellettem tanúskodott. Azzal mentegetett és vígasztalt, hogy bűn és a bűnt elkövető ember nem azonos.  Ez vigasztaló információ volt és ezután tudtam már másokkal is törődni. Ezért  is térek vissza G. barátom történetéhez.

 

3.

 

G. barátomat különös szerencse érte. Az orvostudomány oda fejlődött, hogy kezelőorvosa örömhírt közölhetett vele.  Lehetőség nyílt arra, hogy egy új műtéti technikával visszaadják a látását.  G-t egyszerre lepte el az Öröm és a rémület.  Egyszerre fogta el a boldog remegés és ezzel egyidőben elöntötte a hideg veríték. Az orvos várta beleegyezéséta műtéthez.  Természetes, hogy G. megkérdezte a  várható műtétről Angelinát és meghallgatta a mindig mindenben kételkedő Arielt is. Angelina azt mondta neki, hogy első pillantásra a világot csúnyának, undoknak és visszataszítónak fogja látni.  De idővel meg fogja szeretni.  Öröme telik majd benne.

Ariel azt mondta neki, hogy káprázni fog a szeme az újonnan meglátott világ szépségeitől, de aztán idővel  mérhetetlenül megutálja.

G. eltűnődött a hallottakon és Angelina szavai nyomán döntött. És most várakozik arra, hogy a műtő felszabaduljon és az operáció megtörténjen

Azután majd kinyitja szemét és meglátja a világot, ami kezdetben riasztó ugyan, de  idővel egyre szebb és szebb lesz. Ő Angelinára, én Irénére hallgatok és mindketten e duális világ jobbik felét választottuk.

Az alantról leskelődő Franc és Ariel nem kis bosszúságára.

Advertisements
Angyalaink röptét követve

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s