“Azért jöttem, hogy tüzet hozzak a világra”

Azért jöttem, hogy tüzet hozzak  a világra és mi mást akarnék, mint hogy égjen!

 A fehérvári Romkert mögötti parkban olvastam először ezeket a szavakat 1971. őszén. A parkot szegélyező kőfalon  állt e  szöveg És elborzasztott. Mégis evangéliumi idézetnek gondoltam , noha  értelmezése nem is olyan egyszerű feladat volt, mint az a legelső  látásra igérkezett.

Naponta jártam arra a Köztársaság úton és naponta szemembe ötlött a szöveget  hordozó tábla. Zsufa és majdhogynem idomtalan betűkkel véste fel az idézetet az egykori kőfaragó mester. Gyanítottam, hogy még valamikor 1938-ban , az Eucharisztikus  Világkongresszus alkalmából megrendezett fehérvári ünnepségek tiszteletére kerülta püspöki palota kertjének  külső falára ez a felirat.  És megúszta a viharos évtizedeket 1938 és 1971 között, amikor aztán rábukkantam. Mintha arra figyelmeztette volna a  járókelők némelyikét, hogy a világunk nem Mennyország és nem is lesz az sosem.

De nem is pokol, hiszen a Jézus hozta tűz még mindig csak képletesen ég és nem éget.

Nem fenyegettek, inkább bíztattak a kőbe vésett felirat szavai.

A Romkert egyéb rekvizitumai, a lapidárium, a Szent király állitólagos koporsója, a  szegényes templommaradványok és az egész díszletkollekció nem tudott lelkemben egy pillanatnyi rezdülést sem kelteni. Egyedül ez a tábla a fal sarkán, vagy két embernyi magasságban ragadta meg minden alkalommal a figyelmemet és minduntalan feltettem Jézusnak a kérdést: miért hoztad a tüzet és miért akarod, hogy égjen? Igazán  melegíteni akarsz-e bennünket vagy igazán elpusztítani? És mivel a feliratot Prohászka Ottokár híres fehérvári püspök jelmondatának hittem, őt is kérdezgettem hasonlóképpen. Csak jóval később, évtizedekkel a városból való távozásom után tudtam meg, hogy a püspök jelmondata a sokkal köznapibb „DUM SPIRO,
SPERO!” volt.

 Aztán telni  kezdtek azok a  hónapok, amik huszonkét éves korban még éveknek tűnnek. Vagyis változtak az idők és megváltoztattam a munkába vezető napi útvonalamat is. Hangulattól függően. Már nem a Köztársaság útján gyalogoltam végig a Dózsa ligetig, hanem a püspöki palota túloldalán, a Fő utcában közelítettem munkahelyemhez. Majd lejjebb kerültem, a Piactér felé. Úgy váltogattam útvonalaimat,mint más az alsóneműit.   Mintha kerestem volna valamit, amiről sejtelmem sem volt, hogy micsoda.

Sokat olvastam akkortájt és felfedeztem az evangéliumokban a korábbinál is meghökkentőbb idézeteket is:

“Azt gondoljátok talán: azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek: nem, hanem széthúzást.”

 Aztán:

 „Azt hiszitek, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Nem azt, hanem – mondom nektek – meghasonlást. Ezentúl ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás közt: három kettő ellen, és kettő három ellen. Meghasonlik az apa a fiával és a fiú az apjával, az anya a lányával és a lány az anyjával, az anyós a menyével és a meny az anyósával.”

 És bizony, az évek így teltek ott Fehérváron, egyfajta primitív kereszténységben. Ami inkább volt ateizmus mint Istenhit. Mindezek a jövendölések  a meghasonlásokról aztán maradéktalanul  bekövetkeztek. Hiába váltogattam útvonalaimat szállásom és munkahelyem között, hiába cserélgettem barátaimat és barátnőimet, hiába alapítottam családot, a baj, a meghasonlás  és békétlenség mindig utolért és nem értettem mivégre történik velem és  velünk mindez?

Nem találtam meg a magam békéjét, nem tudtam magam köré békét teremteni.

 Már a harmadik városban éltem a harmadik családomban, amikor egy karácsony estén Bibliát nyitottunk – amolyan bocsánatos babonaként. És a következőt olvastuk János evangéliumából, amiből kiviláglott, hogy a magunk teremtette  béke illékony és tűnékeny. nem oltja jobban a békesség utáni szomjat, mint a köznapi szomjúságot Jákob kútjánál a szamáriai asszony kútvize.

Jézus azonban Jánossal a következőképpen fogalmaztat:

“Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja.”

Mert ahogyan a világ adja a békét, az olyan ideiglenes és múlékony, mint ahogyan az asszony kútvize oltja időlegesen az arra tévedt  vándor szomját.

Miként ezt Jézus láthatatlan jelenléte nélkül nap mint nap magunk is megtapasztaljuk.

 Így értettem meg hosszú gondolkodás és jópár évtized után, hogy mit jelent a fehérvári városfalra rótt szöveg.

 Nem a pusztító tűzvészt. Hanem az anyaöl óvó és dédelgető melegét.

Reklámok
“Azért jöttem, hogy tüzet hozzak a világra”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s