A bicskanyitogató demokrácia

Image

 Milyen volt az a sokat feldícsért athéni demokrácia? Ha megkaparjuk a fényesre lakkozott történelmi munkák felszínén a lazúrt, kiviláglik alóla a fakó semmi. Jobb évtizedekben a nép gazdagabbik felének uralmát jelentette a szegényebbek és teljesen jogfosztott rabszolgák fölött. Zivatarosabb időkben pedig a szadista csőcselék uralmát mindenki felett, akiket nem vettek be cimborának maguk közé.

Kétséges, hogy egyáltalán létezett az ókori Hellászban ilyen berendezkedés.

Bizonyára nem létezett. Amiként ma sem létezik.

A demokráciához hasonlítható, az emberi képzelet által megalkotott ideális demokráciaképet megközelítő berendezkedést nem az európai Nyugat népei, hanem a nyugati „szifilizációáltal” halálra ítélrt ausztrál törzsek őrizték meg. Erről „Vidd hírét az igazaknak” címmel   Marlo Morgan írt felejthetetlenkönyvet.*

Amely írás olvastán arra a következtetésre juthatunk, hogy az ókori poliszok demokráciája sima „urbanlegend”. Amit néhány köcsögszerű váza feliratával próbál bizonyítani néhány sokdiplomás vázaszakértő tudós köcsög.

Csekély sikerrel.

De most a valóságosan belénk döfött ridegdemokráciáról. A vérfagyasztó, iszonyatos, rémisztő és gonosz, bosszúálló demokráciáról beszélünk. Aminek újkori szülőhelyeként emlegetik Frankfurtot, Párizst, Washingtont és Tel Avivot. De született akárhol is, szörnyszülött, mint a Minótaurosz Mínosz király Krétáján az egyiptomi tíz csapás idején, úgy háromezeregyszáz évvel ezelőtt. (Pasiphae, a királyné nemzette a szörnyet egy bikával. Egy jónevű korabeli műszaki értelmiségi az aktus elősegítése érdekében egy szellemesen megszerkesztett fatehenet épített az egészséges ösztönű bika megtévesztésére. A Királynő abba bújt bele.)

Korunk hasonló szörnyetegére emlékezve nem három évezredig, de sok tízezer évig fog a maradék emberiség hátán a hideg futkorászni.

Ha marad addig a maradék emberiségből valamennyi.

 De addig is: Az a társadalmi berendezkedés neveztetik demokráciának, amiben mindenek (dolgok, emberek, eszmék egyaránt) adásvétel tárgyai lehetnek. Amennyiben bármely kategóriában az adásvétel (a mindenható piac)korlátozott lenne, abban az esetben a szóbanforgó társadalmi berendezkedés „korlátozott demokráciának” nevezhető. A legújabb kor totális demokráciájának tartjuk a függetlenségét kivívott Amerikai Egyesült Államokat (1776), amelyben még a rabszolgaság és a rabszolgatartás is a demokratikus jogok közé tartozott. Ezt a roppant jelentőségű jogot csorbította aztán a polgárháború során véletlenül eltörölt rabszolgatartás. Csaknem másfél évszázadba telt, míg ezt a hibát az amerikai elit korrigálta a nevezetes 2001. évi WTC robbantás utáni törvényekkel.

A demokrácia alapelve a korlátozhatatlan pénz uralma a korlátozhatatlan piac fölött. Amely piacon a pénz ugyanolyan árucikk mint az ember vagy a léggömb vagy az uránszurokérc. Vagy éppenséggel az édes anyaföld.

Sokan élnek abban a tévhitben, hogy a demokrácia szabadság, egyenlőség és testvériség társadalma. A szabadság elem ebben a hármasban egy bolseviki anekdotával fogalmazható meg a legérthetőbben: „Szabad országban, szabad emberek teszik azt szabadon, amit szabad!”

 

 

A demokráciában sincs egyenlőség, de van hierarchia, csakhogy a hierarchia fokozatain a pénztulajdonosok állanak. Rangsorukat a tulajdonolt pénz mennyisége szabja meg. Az általuk tulajdonolt pénz mennyisége pedig megszabja azt, hogy a demokráciát mekkora létszámú tömeg gyakorolja választott képviselői által. Kénytelen képviselőket választania soraiból, hiszen a tömeg, még ha a legjólneveltebb tömeg is lenne, képtelen önmagán uralkodni.

Pedig uraik igéretei szerint részük a földi mennyország lészen. Demokratikusan választott angyalokkal, arkangyalokkal, kerubokkal és még az Úristen is szigorúan demokratikusan választatik majdan meg.

És a testvériség intézménye? Ez bizony marad Káin és Ábel máig érvényes mintájának: Öld meg azt, aki Istennek kedves!

Hajdani marxizmus-leninizmus oktatóm fogalmazta meg a mennyei demokrácia tökéletes evilági dualitását. Az uralkodó osztály számára, akik ma elitnek neveztetik magukat, valóban demokrácia az általuk berendezett társadalom. Viszont mindazok számára, akik nem tartoznak közéjük, azoknakparancsuralmi, kegyetlen elnyomó rendszer, amit csak drogok segítségével tehetnek maguk számára elviselhetővé. Ezek a drogok a kokain, morfium, heroin, amphetamin és származékaik. Csórébbaknak a bor, a sör, a pálinka, a pornográfia, az RTL és a TV2   televíziók észdöglesztő műsorai. Akik pedig ezek ellenére sem nyugszanak bele a diktatúrába, azok számára esetenként megnyílhat résnyire a földi paradicsom kapuja, vagyis az elit számára berendezett mennyei demokrácia.

Ám az ilyen kegyelmi eshetőség a fehér holló ritkaságával vetekszik.

Az elégedetlenek sorsa inkább a megsemmisülés: vagy öngyilkosok lesznek, vagy maga az elit semmisíti meg őket az áhított társadalmi béke fenntartása érdekében. (Gyilkosság RT-k ill. ZRT-k hatásosan működnek nálunk is, másutt is.)

Mert hát mint Freddy énekelte: „The show must go on!”

 *Marlo Brandon: Vidd hírét az igazaknak! C. könyve elektronikus változata a Terebess Ázsia tár archívumában megtalálható a szerző vagy a könyv címének keresőbe gépelésével.

Reklámok
A bicskanyitogató demokrácia

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s